Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
X. FEJEZET A béke és az emberiség elleni büntettek (135- 142. §-ok) A javaslat e Fejezetében megfogalmazott tényállások egy részének felvételére nemzetközi szerződések köteleznek bennünket, de ezen túlmenően az egyes tényállások felvétele államunk szocialista jellegéből folyó, népi demokráciánk politikáját meghatározó alapelvekből is következik. Ä béke: a szocializmus építésének elengedhetetlen feltétele, s egyúttal az emberek százmillióinak is vágya, „Ügy véljük, — mutat rá a Béke Hívei II. Yilágkongresszusának az ENSZ szervezetéhez intézett felhívása — hogy egy új háborús propaganda a népek békés együttműködésének legnagyobb fenyegetése és az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekmények egyike.” A fasizmustól, a fasizmus embertelenségétől a Szovjetunió és a népi demokráciák lakossága szenvedett a II. világháborúban legtöbbet. Nem kétséges, hogy az itt tapasztalt szörnyűségek is az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekmények közé tartoznak. A szocialista államok jellegéből folyik tehát, hogy a Béke Hívei II. Világkongresszusának felhívásával egyetértésben a Szovjetunióban és valamennyi népi demokráciában büntetőtörvényt alkottak, amelynek tárgya: a béke, s hogy a büntetőtörvényköpyvbe olyan tényállásokat is foglaltak, amelyek az embert, vagy az emberek meghatározott csoportját — az ember élete, testi épsége, .szabadsága és méltósága ellen elkövethető bűntettek tényállásán túlmenően — különleges viszonyok között, különleges jogi szabályozással is védik. A most említett bűntetti tényállások a javaslatból sem hiányozhatnak. Háborús uszítás A 135. §-hoz 1. Az e szakaszban megfogalmazott bűntetti tényállás alapgondolata megfelel a béke védelméről szóló 1950. évi V. törvény szabályozásának. Ezt a törvényt az országgyűlés a Béke Hívei II. Világkongresszusának felhívása alapján alkotta. A törvény praeambuluma kifejezésre juttatja, hogy a háborús propaganda milyen mértékben veszélyezteti a nemzetek békés együttműködését. A béke védelméről szóló törvény hatálybalépte —1950. december 17-e — óta eltelt idő alatt a béke világmozgalom csak erősödött és a béke megvédésére és fenntartására irányuló törekvés a szocialista államok, igy a Magyar Népköztársaság külpolitikájának is alapvető elve maradt. Önként következik, hogy a béke védelmét — a magyar jogrendszerben — a büntetőjog eszközeivel is változatlanul biztosítani kell. A békét veszélyeztető cselekmények fokozott társadalomra veszélyessége indokolja, hogy e bűntett közvetlenül az állam elleni bűntettek után nyerjen a javaslat rendszerében elhelyezést. 2. A hatályos szabályozással szemben a javaslat az alábbi eltéréseket mutatja : a) a javaslat egyszerűsítette a tényállást, amennyiben elkövetési magatartásokként csupán a nyilvános uszítást és a hírverést fogalmazta meg. Feleslegessé vált az elkövetés egyéb módozatainak, eszközeinek felsorolása annál is inkább, minthogy mindezeket magában foglalja az „egyébként háborús hírverést folytat” kitétel. A'háborús hírverés tartalmilag ellenséges híresztelést, ártó propagandát jelent, amely egyénileg folytatott suttogó propaganda útján is megvalósulhat, ha objektíve alkalmas háború.1? pszichózis előidézésére, illetve ennek veszélyét magában rejti. b) Mellőzte a javaslat az „előmozdítás” sui generis bűntettként való szabályozását. A részességre vonatkozó általános szabályok megfelelően alkalmazhatók a háborús uszításnál is. A cselekmény kiemelkedő veszélyessége viszont indokolja az előkészület büntetéssel fenyegetését. Bűntett a népek szabadsága ellen A 136. ß-hoz 1. Teljesen új az e §-ban meghatározott büntető rendelkezés, melyre az általános indokolásban már hivatkozás történt. Korunk jellemző sajátossága a szocializmus erőinek állandó növekedése, a nemzeti felszabadító mozgalmak nagyarányú fellendülése, a gyarmati rendszer összeomlása. A tőkés államok imperialista körei természetesen mindent elkövetnek, hogy ezt a társadalmi fejlődést meggátolják, vagy legalább is lassítsák. A haladással szembehelyezkedő törekvések egyik megnyilvánulása a szabadságukat már elnyert, vagy a nemzeti függetlenségükért még harcoló népek megfélemlítése, zsarolása. Ebből a célból különféle fegyveres csoportokat, alakulatokat szerveznek, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy szükség esetén leverjék és elnyomják a szabadságmozgalmat, vagy megtámadják a függetlenségét már elnyert nép országát. Az ilyen alakulatokba főleg fiatalokat toboroznak, akiket viszonylag könnyen meg lehet téveszteni, és akiket kalandvágyuk is erősen befolyásol. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának egyik alapelve, a békés együttélés: minden nép önrendelkezési jogának elismerése. Ezért támogatja a Magyar Népköztársaság a gyarmati népek felszabadító mozgalmát. Ilyen körülmények között a Magyar Népköztársaság joggal elvárja, hogy állampolgárai tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amely a népek szabadságának elnyomását szolgálja, s amely ehhez képest nem csupán államunk külpolitikai érdekeit, hanem
