Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
14« az elkövető hátrányos társadalmi megítélését. Kp pen ezért méltányos, hogy a katonai elkövető a büntetés kiállásával — visszatérve a katonai szolgálatba — ne álljon a büntetett előélethez fűződő hátrányok súlya alatt, és hogy a katonai szolgálatból leszerelt személy elhelyezkedését, a polgári életbe való beilleszkedését ne nehezítsék a büntetett előélethez fűződő következmények. Ez a szabályozás egyébként a 80. § (1) bek. c) pontjával is összhangban van, amely szerint a rehabilitáció javító-nevelő munka esetében a büntetés kiállásának napján beáll. A törvényi mentesítés hatálya próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés esetén katonával szemben is az általános szabályok szerint áll be, a jelen §-ban foglalt kedvezmény tehát csak a fegyelmező zászlóaljban, illetőleg a katonai fogdában végrehajtandó és ott ténylegesen végre is hajtott büntetésekre vonatkozik. Nem áll be viszont akkor, ha ezt a büntetést — utóbb beállott okokból — mégis börtönben vagy munka-' helyen kell végrehajtani. 2. A löt). §-ban meghatározott sajátos katonai mellékbüntetések a főbüntetésként kiszabott szabadságvesztésnek a fegyelmező zászlóaljban, vagy a katonai fogdában elrendelt végrehajtása mellett is alkalmazásra kerülhetnek. Ha e mellékbüntetések kihatásai az elítélt rendfokozati viszonyában esetleg tartósan fenn is állnak, nem volna méltányos, hogy akadályául szolgáljanak a törvényi mentesítésnek, amely az előbbiek szerint már a főbüntetés végrehajtásával beáll. Ez okból mondja ki a (2) bekezdés, hogy a rendfokozatot érintő katonai mellékbüntetések nem zárják ki a törvényi mentesítés beálltát. VIT1. FEJEZET Értelmező rendelkezések (114-115. §-ok) A 114. §-hoz Sem a régi JBtk. Általános Részének, sem a Btá- nak nem volt olyan része, amely a törvényben leggyakrabban előforduló azoknak a fogalmaknak a meghatározását tartalmazta volna, amelyeket a törvény egyebütt nem határozott meg. A külföldi kódexek nagyrészt tartalmaznak ilyen fogalom- meghatározásokat, és példájukat a javaslat is követi. 1. A hivatalos személy fogalmát a Legfelsőbb Bíróság 1. számú irányelve vezette be anyagi büntetőjogunkba, mely addig kizárólag a közhivatalnok fogalmát használta. Ez utóbbi fogalom meghatározását az 1878: V. tv. 461. §-a tartalmazta, melynek helyébe később az 1940: XVIII. tv. 3. §-ának (1) bekezdése lépett. A Legfelsőbb Bíróság 1. sz. irányelve kimondta, hogy a büntetőjogi szabályokban szereplő „közhivatalunk” alatt — e szabályok alkalmazása szempontjából — általában csak a hivatalos személyeket kell érteni. A hivatalos személy fogalmának csak felelősségszigorító jelentősége volt. A speciális büntetőjogi védelem már nem a hivatalos személyeket általában, hanem közülük csupán a hatóság tagját és közegét illette meg. Ezzel szemben a javaslat abból.indul ki, hogyha valaki olyan közfunkciót gyakorol, amelyre tekintettel büntetőjogi felelőssége fokozott, akkor e funkció fontosságát abban a vonatkozásban is értékelni kell, hogy gyakorlóját megilleti a fokozott, védelem. Ezért a javaslat elejti a hatóság tagja és hatóság közege fogalmakat, s a hivatalos személy elleni bűntettekről beszél (XI. Fejezet, III. Cím). Ebből is következik, hogy a hivatalos személy fogalmi körét valamivel szűkebben kell megvonni, mint az 1. sz. irányelv tette, mely pl. az államhatalmi és államigazgatási szervnél, valamint közforgalmi vállalatnál alkalmazott — vagy megbízás alapján eljáró — minden személyt ide vont. A hivatalos személy fogalmának meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a szocializmus építésének előrehaladásával egyre nagyobb szerepet kapnak a társadalmi szervezetek. Számos olyan feladat kerül hatáskörükbe, amelyeknek intézése korábban az állami szervek hatáskörébe tartozott. Problematikussá válhatik azonban, hogy az említett feladatok ellátása államigazgatási feladatnak minősíthető-e vagy sem. Minthc gv a büntető jogszabályt helytelen lenne olyan fogalmak függvényévé tenni,' amelyeknek tartalma elméletileg még tisztázatlan és bizonytalan, a javaslat külön említést tesz azoknak az intézményeknek a tagjairól, amelyeknek az említett szempontból vale'» megítélése vitát ereelményezhet. Ezek: a társadalmi bíróság, a munkásőrség és az önkéntes renelőrség. A javaslat szövegét illetően az a) pont nem szorul magyarázatra. Ab) pont értelmében a közalkalmazottak közül nem hivatalos személyek azok,- akiknek a tevékenysége nem tartozik az alkalmazó szerv rendeltetésszerű tevékenységéhez. így pl. a bíróságon hivatalos személy a jegyzőkönyvvezető, sőt a kézbesítő is, mert tevékenységük a bírósági .tevékenységnek szerves része, melynek gyakorlását az eljárási törvények szabályozzák. Nem lesz ellenben hivatalos személy pl. az épület takarítását stb. végző hivatalsegéd, vagy a másolásokat végző leíró. — Ac) pont értelmében a fegyveres erő tagja, valamint a társadalmi szervezet, gazdasági vagy más szerv dolgozója akkor hivatalos személy, ha államigazgatási feladatot lát el. Szem előtt tartandó, hogy az államigazgatásnak része a honvédelmi igazgatás is, ezért rendelkezik a c) pont akként, hogy a fegyveres testületek tagjai közül azok a hivatalos személyek, akik állam- igazgatási funkciót látnak el. A szabály szilárd alapot szolgáltat a bíróság számára az ún. határesetek eldöntéséhez, mint pl. hogy az irodai kezelőszemélyzet körében ki,
