Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
145 tehát az alárendelt büntethetőségének elsődleges elbírálása után, az adott eset összes körülményeinek mérlegelése alapján állapítható meg. A büntethetőséget megszüntető ok A 105. §-hoz A katonai büntettek pönalizálása a szolgálati rend és fegyelem kötött rendszerével függ össze és ezen érdekek hatékony büntetőjogi védelmét szolgálja. Ebből következik, hógy a katonai bűntettek sorában számos olyan magatartás szerepel, amelyek a polgári életviszonyok között kívülmaradnak a büntetőjogi szankcionálás körén. Az ilyen cselekmények társadalomra veszélyessége azonban különböző: a csekélyebb súlyú cselekmények esetében a büntető felelősségre vonás a fegyelmi felelősségre vonással pótolható. Ennélfogva indokolatlan, hogy a katonának- ilyen kisebb súlyú katonai bűncselekményére is — amelyek kizárólag a szolgálati rendet és fegyelmet sértik — az általános elévülési szabályok vonatkozzanak, s a cselekmény még akkor is büntethető legyen, amikor az elkövető már kikerült a katonai szolgálat köréből és a személyi társadalomra veszélyessége a katonai fegyelem tekintetében meg is szűnt. Ezért a javaslat a kisebb súlyú katonai bűntettek esetében, ha az elkövető a tényleges szolgálatból időközben eltávozott, az elévülési időt a szolgálati viszony megszűntét követő egy évre korlátozza. Ez a rendelkezés azonban csak az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő katonai bűntettre vonatkozik, nem zárja ki tehát a büntető felelősségre vonást az általános elévülési időn belül ama közönséges bűntett címén, melynek tényállását az elkövető ugyanazon cselekményével megvalósította. Ha tehát a szóban forgó katonai bűntett elkövptési cselekménye valamelyik közönséges bűntett törvényi tényállásának is megfelel (pl. függelemsértés rágalmazás útján), ez utóbbii’a nézve a büntethetőség elévülése az általános szabályok szerint következik be. A bűntett elévülése természetesen nemcsak a katonai elkövető, hanem a nem katonai személy részes büntetlenségét is eredményezi. A bűntett elbírálása fegyelmi jogkörben A 106. §-hoz A katonai szolgálati viszonyokat az alapvető szabályzatoks zigorú rendben szabályozzák. A szabályzatokban rögzített szolgálati rendnek mindennemű megsértése káros a fegyelemre, és a társadalomra veszélyesség mértékéhez képest, a csekélyebb esetekben fegyelmi vétségként, nagyobb fokú társadalomra veszélyesség esetén pedig katonai bűntettként esnek elbírálás alá. ílyképpen a katonai bűntettek jelentős részét a társadalomra veszélyesség konkrét mértéke alapján lehet elhatárolni a fegyelmi vétségektől. A szolgálati rendnek és fegyelemnek azok a megsértései is azonban, melyek esetében a társadalomra veszélyesség mértéke a cselekmény bűntetti értékelését alapozza meg, a konkrét súlyúk szerint jelentős eltéréseket mutatnak. Ezt a súlybeli különbséget juttatja kifejezésre a javaslat Különös Részének a Katonai bűntettekről szóló XVII. Fejezete abban, hogy az enyhébb elbírálásra tekintetbe jöhető alapesetek büntetésének felső határát egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban állapítja meg. A törvény szerint így büntetendő bűntettek konkrét elbírálásánál kerül eldöntésre, hogy szükség van-e a bíróság útján alkalmazandó büntetésre, avagy az eset összes körülményeire tekintettél a büntetés céljai a parancsnoki fegyelmi jogkörben alkalmazható fenyítéssel is elérhetők. A katonai bűntettek elbírálásának ezt a vagylagos lehetőségét különösképpen az a tény követeli meg, hogy jelentős részük csupán kerettényállásban pönalizálható. Jellemző ez főként az egyes szolgálati kötelességsértésekkel megvalósuló alakzatok körében, ahol a megszegett szabályzati normák tartalma és súlya igen eltérő lehet, bár egyaránt kitölti az adott törvényi tényállást (pl. a szolgálati parancs iránti engedetlenség, vagy az őrutasítás különböző jellegű előírásainak megszegése). Ezeknek a csekélyebb súlyú esetei bűntetté minősülés ellenére sem esnek távol a hasonló tárgyú fegyelmi vétségektől. A katonai fegyelem és szolgálati rend megsértése miatti felelősségre vonás rendje — a fentiek folytán — szorosan egymásba kapcsolódó zárt egységbe hozza a fegyelmi, illetőleg a büntető felelősségre vonást. A katonai szabályzatok a fegyelmi felelősségre vonás jogát az elkövető elöljáróira ruházzák, ez biztosítja a parancsnoki jogkör teljességét, a felelősségre vonás közvetlenségét és gyorsaságát. A fegyelmi felelősségre vonás hatékonyságát pedig a fenyítések nemének és mértékének széles skálája szolgálja, melyek között jelentős súlyú és tartamú szabadságkorlátozás, illetőleg elvonás is szerepel. Az ilyen fegyelmi fenyítés tehát súlyában is felérhet a bírósági úton alkalmazható legenyhébb súlyú büntetésekkel, hatásosságát pedig fokozza az elbírálás helyi időszerűsége is. E § alapján a fegyelmi elbírálásra tehát nem a büntetés mellőzésére általában alkalmas esetekben, hanem akkor kerülhet sor, ha a várható enyhébb súlyú bírósági, büntetés a megfelelő súlyú fegyelmi fenyítéssel célszerűen helyettesíthető. A felelősségre vonás súlya és hatékonysága szempontjából a fentebbiek érvényesek a katonák által elkövetett csekélyebb súlyú közönséges bűntettekre is. , Az előbb említett anyagi jogi sajátosságok mellett a katonai szolgálati érdekekkel helyes összhangba hozott eljárási célszerűség alapozza meg tehát a javaslatnak azt a ren
