Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
146 delkezését, hogy e kisebb súlyú (egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett) akár katonai, akár közönséges bűntetteket katonával szemben a hosszadalmasabb bírósági eljárás mellőzésével, közvetlenül parancsnoki jogkörben, fegyelmi eljárás során és a büntetés céljának is megfelelő fegyelmi fenyítéssel lehessen megtorolni, ha az eset összes körülményei ezt indokolttá teszik. A büntetési célnak megfelelő hatékony fegyelmi megtorlás törvényszerűségének ilyenkor mellőzhetetlen biztosítéka az, hogy bármely bűntett fegyelmi úton történő elbírálására csak a nyomozóhatóság jogkörével is felruházott illetékes parancsnok hivatott és ennek csakis a katonai ügyész ellenőrzése mellett, vagy a katonai ügyészség, illetőleg bírósági fegyelmi eljárásra utaló határozata alapján lehet helye. Hatályos jogunk e fegyelmi felelősségrevonásnak csupán eljárásjogi oldalát szabályozza tételesen azzal a szabállyal, hogy a kisebb súlyú bűntettek — meghatározott körben és előfeltételek mellett — büntető eljárás mellőzésével fogyelmi eljárás során is elbírálhatók (Bpé. 27. §). A bűntettek miatti fegyelmi felelősségre vonás lehetőségét és azt, hogy a törvényi bűntetti szankció mellőzésére és helyette más, nem bűntetti szankció alkalmazására kerüljön a sor, helyesebb azonban anyagi jogszabályba foglalni. Ezt teszi a 106. §. A fentebb említett hatályos eljárásjogi szabály a bűntettek fegyelmi elbírálásának körét tágabban vonja meg, amennyiben a katonai ügyész, illetőleg bíróság számára lehetővé teszi az egy évi börtönnél súlyosabban büntetendő bűntetteknek a fegyelmi eljárásra utalását is, a büntetési tétel felső határát öt évi börtönben szabva meg. A javaslat ezt azért korlátozza a legfeljebb egy évi börtönnel fenyegetett bűntettekre, mert egyrészt az új kódex a bűntettek büntetési tételeit reálisabb keretekben szabja meg és a katonai bűntetteknél külön figyelemmel volt a fegyelmi eljárás lehetőségére, másrészt szükséges volt ennek körét szűkebbre vonni a törvényesség fokozottabb garanciája és a polgári elbíráláshoz való közeledés érdekében is. A katonák által elkövetett ilyen bűntettek elbírálásának fegyelmi eljárásra utalását a katonai büntető eljárási szabályok, míg az ilyen esetekre is irányadó fegyelmi felelősségre vonás rendjét, valamint az alkalmazható fegyelmi fenyítések nemét és mértékét a katonai fegyelmi szabályzatok határozzák meg. A szabadságvesztés végrehajtása fegyelmező zászlóaljban . \ A 107. §-hoz 1. Törvényhozásunk már az 1955. évi 5. számú tvr-rel bevezette a katonai bíróság által katonákra kiszabott rövidebb tartamú szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban, illetőleg katonai fogdában történő végrehajtását. Néhány év tapasztalata alapján megállapítható, hogy a börtön- büntetések végrehajtásának ezek a sajátos módjai mind a büntetési cél, mind a katonai követelmények szempontjából beváltak. К rendelkezések alapja az a kívánalom, hogy az elítéltetésük után is katonai szolgálatban maradó személyek a szabadságvesztés büntetésük végrehajtása alatt se kerüljenek ki a katonái szolgálati rend, fegyelem, alárendeltség és általában a katonai életviszonyok köréből, és hogy a büntetésük végrehajtása során a foglalkoztatásuk főiránya is a kiképzés, a fegyelemre nevelés és általában katonai jellegű és célú munkáltatás legyen. 2. A fegyelmező zászlóaljról rendelkező fent hivatkozott hatályos jogszabálytól a javaslat érdemben eltér annyiban, hogy a szabályozás tartalmában csak a szükséges büntetőjogi rendelkezésekre korlátozódik, mellőzi továbbá, mint kizáró okot, a választójogtól való eltiltást, minthogy ez utóbbinak hatálya a katonai szolgálati kötelezettség teljesítését egyébként sem zárja ki. Máskülönben a közügyektől eltiltás szükségessége már önmagában is kétségessé teszi, hogy a kiszabott szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása útján a büntetés célja elérhető-e. Ezt azonban kizáró feltételként a törvénybe foglalni nem volna helyes. Lényeges eltérés azonban a korábbi szabályozástól, hogy a rendelkezés alkalmazása a feltételek fennállása esetén már nem fakultatív, hanem kötelező. 3. E § (2) bekezdése a büntetés sajátos tartalmát határozza meg, kifejezésre juttatva, hogy a fegyelmező zászlóalj szervezésiig a néphadsereg katonai alakulata, tehát az ide utalt elítéltek szabadság- vesztés hatálya alatt állanak ugyan, katonai szolgálati viszonyuk azonban itt is fennáll, és reájuk a katonai szabályzatok érvényesek, ameny- nyiben azoktól eltérő rendelkezéseket a honvédelmi miniszter által a fegyelmező zászlóaljra kiadott külön szabályzat meg nem állapít. Ebben nyer szabályozást a büntetési időnek a szolgálati időbe való esetleges beszámítása is. A szabadságvesztés végrehajtása katonai fogdában A 108. §-hoz Ez a § a katonákra kiszabott rövid tartamú szabadságvesztésnek a katonai fogdában való végrehajtásáról rendelkezik, melynek két változatát szabályozza az (1), illetőleg a (2) bekezdés. Az első rendelkezést már az 1955. évi 5. számú tvr. vezette be büntetőjogunkba, míg a második eset szabályozását az új kódexnek a javító-nevelő munkát önálló büntetési nemként beiktató rendelkezései teszik szükségessé, a sajátos- katonai szolgálati viszonyoknak megfelelően.
