Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
144 rendészeti testületeket, amelyek tagjaira a katonai büntető jogszabályok hatálya — korábbi rendelkezések folytán — jelenleg kiterjed. Ilyenek ez idő szerint : a rendőrség, és a büntetés végrehajtási őr- testület. . E§(l)bekezdése a katonákra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések személyi hatályát a fentebbieknek megfelelően határozza meg. 2. Szocialista jogrendszerünk egységének elvéből következik, hogy az általános jogszabályok alkalmazási köre általában kiterjed a katonai személyekre is..Ennek az elvnek az érvényesülése nem zárja ki egyes olyan rendelkezések meghatározását, amelyek a katonai személyeknek a körére az általános szabályok helyett, mint speciális szabályok alkalmazandók. Az általánostól eltérő ilyen szabályok hatályosnlásának azonban előfeltétele, hogy azokat ugyancsak a törvény határozza meg. E § (2) bekezdése a fenti alapelvet szögezi le és utal egyben a jelen Fejezet további rendelkezéseiben foglalt eltérő szabályokra. 3. Arra tekintettel, hogy — bár kivételesen és ' inkább háború idején — a katonai személyek között fiatalkorúak is lehetnek, szükséges annak kifejezett kimondása, hogy a fiatalkorúakra a jelen törvényben meghatározott külön rendelkezések a katonákra nem alkalmazhatók [(3) bek.]. E kizáró rendelkezés-indoka egyrészt az, hogy a katonának alkalmas fiatalkorú már szükségképpen kö.zel áll a teljeskorúsághoz : testi és szellemi érettsége a fegyveres testületbe való felvételével megállapítást nyert.-, másrészt pedig a szolgálati renddel, az egyenlő jogokkal és kötelességekkel sem volna összeegyeztethető, hogy a fiatalkorú katona a többi katonától eltérő jogszabályok hatálya alatt álljon, mert ez megbontaná a fegyveres testületen belül az egységesen szabályozott fegyelmi és büntető felelősségi rendszert. Ugyanezek szolgálnak indokul a 36. § (1) bekezdésében írt szabálytól való eltérésre is. 2sem volna ugyanis helyes — főként az általános megelőzés szempontjából — eleve kizárni a 18 —20. életév közötti katonára az egyébként is csak kivételes esetekre korlátozott halálbüntetés alkalmazhatóságát, csupán annálfogva, hogy a teljeskorúságát nemrég érte el, ha már a katonai szolgálatra alkalmas volt és tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt ^-követte el a legnagyobb társadalmi ve- szélyességű és ezért vagylagosan halálbüntetéssel is fenyegetett bűntettet. 4. A katonai bűntett sajátos jellegéből folyik, hogy a tettesé csak katona, illetőleg az (1) bekezdés szerint katonának tekintendő személy lehet. A javaslat az Általános Rész II. Fejezet II. Címében meghatározza ugyan az elkövető fogalmát és felelősségét, nem teszi azonban mellőzhetővé ehelyütt olyan külön rendelkezésnek a felvételét, amely szerint nem katonai személy is a katonai bűntett mi- att és az arra előírt büntetési tétel alapján vonandó „Felelősségre,, ha annak elkövetésében mint felbújtó, ■ ' vág}’ bűnsegéd vett részt. A javaslat e § (4) bekezdésében ezt a tételt juttatja a contrario kifejezésre annak az alapvető rendelkezésnek a kimondásával, amely szerint katonai bűntettet csak katona követhet el tettesi minőségben. A büntethetőséget kizáró ok A 104 §-hoz 1. A büntethetőség akadályainak sorába, közelebbről a büntethetőséget kizáró okok közé — mint a katonákra vonatkozó sajátos tartalmú általános rendelkezést — fel kellett venni az elöljáró szolgálati parancsának teljesítését is. A cselekmény jogellenességét kizáró ezen ok speciálisan katonai vonatkozású és következménye annak az alapvető szolgálati elvnek, hogy a katona elöljárójának szolgálati parancsát teljesíteni tartozik és annak a sajátos büntetőjogi rendelkezésnek, amelynek folytán a katona a parancs megszegése ^esetén súlyos katonai bűntettért (függelemsértésért) tartozik felelősséggel. A cselekmény jogellenességét kizáró egyéb okoktól eltérően, a tárgyalt esetben a bűncselekmény fennforgását meg kell állapítani. A büntetőjogi felelősség azonban általában a parancs teljesítésével megvalósult bűntettért a parancsot adó elöljárót terheli [(2) bek.]. 2. A büntetendő cselekményre parancsot adó elöljáró mellett az azt végrehajtó alárendelt bűnössége és így a büntető felelőssége sem zárható ki viszont abban az esetben, ha az utóbbi tudta, nyomban és világosan felismerte, hogy a kapott parancs teljesítésével bűncselekményt valósít meg. Ebben az esetben az alárendelt büntethetőségének a jogcíme a saját bűnössége, mégpedig — a fentebb kifejtettek értelmében — az alárendelt egyenes szándéka. Minden ellenkező állásfoglalás ugyanis, tehát az alárendelt felelősségének akár a közvetett szándék, akár* a gondatlanság alapján való elfogadása már feltételezné a kapott parancs eseti mérlegelésének a lehetőségét, ami pedig a parancs teljesítésére vonatkozó katonai alapelvek érvényesülését károsan és megengedhetetlenül gyengítené. 3. Az elöljárót a parancsára elkövetett bűntettért — parancsadói jogára és az alárendeltnek en- gedelmességi kötelességére tekintettel — nem felbúj tói, hanem tettesi minőségben kell felelősségre vonni, éspedig attól függetlenül, hogy az alárendelt büntethetősége is egyidejűleg fennáll-e vagy sem. Az alárendeltre a parancs végrehajtására vonatkozó szigorú kötelezettsége, engedetlensége esetén súlyos büntetőjogi felelőssége, sőt az elöljárónak az engedelmesség közvetlen kikényszerítésére fennálló joga, együttes hatásukban oly döntő nyomatékkai nehezedhetnek, hogy méltányos a törvényben lehetővé tenni az alárendelt büntetésének korlátlan enyhítését .is, éspedig mindazokban az esetekben, amikor az (1) bekezdés értelmében büntethetősége fennáll. A korlátlan enyhítés lehetősége
