Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
135 A kegyelmi mentesítést szabályozó ez a § lényegileg azonos a Btá. 71. §-a (1) bekezdésének a szövegével. Az eltérés csak annyi, hogy kimaradtak a Btá-ban szereplő ,,a jelen törvényben megszabott hatállyal” szavak, mert az Elnöki Tanács mint az állami szuverenitás letéteményese gyakorolja a kegyelmezés jogát, s így annak korlátozása az említett formában nem helyénvaló. A javaslat a Btá. 71. §-ának (2) bek.-be foglalt rendelkezést — mint szükségtelent — mellőz. VT. FEJEZET A fiatalkorúakra vonatkozó külön rendelkezések (85.-102. §-ok) A régi Btk. a „beszámítást enyhítő okok^’ között sorolta fel a 12—16. éves életkort ; a,„fia- talkorú” elnevezést nem használta. Az említett korcsoport tagjaira vonatkozó speciális szabályokat a kódex 83 — 86. §-ai tartalmazták. Az 1908: XXXVf. tv. (Bn.) hatályon kívül helyezte a régi Btk. vonatkozó rendelkezéseit, és részletesen szabályozta a fiatalkorúak —.értve ez alatt a 12 — 18 éves személyeket — büntetőjogát. Jelentős újítása volt a Bn-nek, hogy bevezette jogunkbá a büntetést pótló bírói intézkedéseket: a dorgálást, a próbárabocsátást és a javító nevelést. A felszabadulás után az 1951. évi 34. sz. tvr. hatályon kívül helyezte a Bn.-és az 1913: VII. tv. szabályait, és a fiatalkorúak büntetőjogát újraszabályozta. A javító nevelés mellé — az értelmileg fogyatékos fiatalkorúak számára — bevezette a Igyógypedagógiai nevelést, a büntetések köréiben pedig — a Btá. büntetési rendszerének meg- jfelelően — a fogház és államfogház helyébe a börtönt léptette azzal, hogy azt rendszerint a fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani. A - büntetési maximumok annyiban változtak, hogy ha a törvény a bűntettre 10 évet el nem érő börtönbüntetést rendel, akkor a fiatalkorit vonatkozásában a maximum 5 év, de ha a rendes büntetési tétel felső határa 5 évnél kevesebb, akkor ez az idő. Önálló jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkező fiatalkorúra pénzbüntetés is kiszabható. Az 1951: 34. sz. tvr. (Ftvr) módosítása tárgyában alkotott 1954. évi 23. sz. tvr. értelmében a 12 — 14. éves fiatalkorúval szemben mindig csak intézkedésnek van helye, csupán a 14. életévét betöltött fiatalkorúval szemben válogathat a bíróság az intézkedés és a büntetés alkalmazása között. A vezető szempont a fiatalkorú nevelése (speciális prevenció). Az Ftvr. már abban az irányban haladt, amely a fiatalkorúak büntetőjogát, különösen büntetési A kegyelmi mentesítés A 84. §-hoz rendszerét minél jobban beilleszteni igyekezett az áltajános büntetőjogba, ezzel egyidejűleg azonban a nevelés céljának minél hathatósabb megvalósítására törekedett. A javaslat tovább halad -ebben az irányban. A fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat szervesen beépíti magába a kódexbe. A 12 — 14 évesek korcsoportját — melyre vonatkozólag már az Ftvr. sem tette lehetővé büntetés alkalmazását — átengedi az iskolai, iskolán kívüli és családi nevelés illetékességi körébe. Ez természetesen nem akadálya annak, hogy az erkölcsileg züllött 12 — 14 évesekkel szemben az erre illetékes hatóság szükség esetén megfelelő intézkedéseket foganatosítson. Kifejezetten előtérbe állítja a nevelő intézkedést a büntetéshez képest. A büntetések közé bevezeti a javító-nevelő munkát. A szabadság- vesztést külön büntetésvégrehajtási intézetben rendeli végrehajtani. Az egységes büntetés és intézkedés nehézségeket okozó rendszerét megszálltét i, és a fiatalkorúak ügyeiben is halmazati, illetőleg összbüntetés lehetőségét teremti meg. Széles körben szabályozza a pártfogó felügyelet intézményét. Mindezek a szabályok, amelyekről a szakaszonkénti indokolásban részletesen lesz szó, a büntetőjogi rendszer harmonikus egységét és a szocialista humanizmust szolgálják. A fia tál koréi A 85. §-hoz Az (1) bekezdés a fiatalkor alsó határát állapítja meg. Ezt a korhatárt a javaslat 12 évről 14 évre emeli fel a 20. § kapcsán kifejtett indokok alapján. A (2) bekezdés azt az elvi állásfoglalást tartalmazza, hogy a bűncselekményt elkövető fiatalkorúakra is a büntetőjog általános elvei és szabályai irányadók. A fiatalkorú bűntettesek ügyeinek elbírálásánál tehát az általános büntetőjogi elvek érvényesülnek. A külön szabályok értelme és feladata nem a felnőttkorúakra vonatkozó anyagi büntetőjogtól való elszakadás, hanem az általános büntetőjogi szabályok maradéktalan érvényesítése azoknak a körülményeknek a figyelembe vételével, amelyek a fiatalkorúak társadalmi helyzetét, értelmi-pszichikai sajátosságait jellemzik. A szabályozásban kifejezésre jutó elvi állásfoglalás elejét veszi olyan törekvéseknek, melyek a fiatalkorúak bíróságát kizárólag pedagógiai fórummá változtatnák, és a büntető eljárás elé olyan általános gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat állítanának, amelyeknek ellátása igazgatási szervek hatáskörébe tartozik (pl. erkölcsi züllés eseteinek bírói elbírálása, a bíróság által foganatosítandó szociál-' politikai intézkedések, stb,). Ugyanakkor a Büntető Törvénykönyvben történő szabályozás nem szünteti meg a fiatalkorúak
