Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
13(5 különleges büntetőjogi kezelését. A külön szabályok felállítása nem érinti a büntetőjogi felelősség kérdését, és nem változtatja meg a büntettek jogkövetkezményeinek általános céljait és feladatait (a javaslat 34. §-ában kifejezésre jutó társadalomvédelmi és preventív cél). A különleges büntetőjogi kezelés fenntartását a fiatalkorúak értelmi-erkölcsi, pszichikai és fiziológiai sajátosságai indokoljákA nevelő intézkedések és a büntetések alkalmazásának célja és feltételei A 86. §-hoz E § átveszi az Ftvr. bevezetőjében foglaltakat, amikor kimondja, hogy a fiatalkorúval szemben V alkalmazott intézkedés vagy büntetés célja elsősorban — tehát a 34. §-ban meghatározott büntetési célokon belül —. abban áll, hogy a fiatalkorúak helyes irányban való fejlődését előmozdítsa, és őket a társadalom hasznos tagjaivá nevelje. Az egyéni megelőzés elsődlegességének elveit valamennyi népi demokratikus kódex megfogalmazza, függetlenül attól, hogy ismeri-e a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható jogkövetkezmé- 1 nyéknek büntetésre, illetőleg nevelő intézkedésre való bontását. A 87. §-hoz Az egyéni megelőzés elsődlegességének elve mindenekelőtt abban a szabályban ölt testet, amely szerint a „fiatalkorúval szemben rendszerint nevelő intézkedést kell alkalmazni”. Ezt foglalja magában az (1) bekezdés. A fiatalkorúval szemben éppen annál fogva, hogy egyénisége nem alakult ki teljesen, és jelleme megfelelően formálható, általában néni indokolt büntetést alkalmazni, mert nevelése más alkalmas eszközökkel is elérhető. Hatályos jogunk negative fogalmazza meg a speciális prevenció elsődlegességének feltételét. Eszerint a bíróság akkor rendel el büntetés helyett nevelő intézkedést, ha a fiatalkorú fejlődése, nevelése érdekében ezt látja célszerűnek. Ebből a rendelkezésből következik, hogy a bíróság azt tartozik megindokolni, hogy miért alkalmaz nevelő intézkedést; a javaslat szerint viszont azt kell indokolnia, hogy a nevelő intézkedés miért nem mutatkozik célravezetőnek, vagyis hogy miért nem azt alkalmazza. Ha a bíróság úgy látja, hogy nevelő intézkedés alkalmazásától nem várható eredmény, akkor büntetést szab ki [(2) bek.]. így büntetést kell kiszabni, ha a nevelő intézkedések nem biztosítanák megfelelően a társadalom védelmét, valamint akkor, ha akár az egyéni, akár az általános megelőzés szempontjából szigorúbb eszközök alkalmazására van szükség. A bíróság mindebben nemcsak a fiatalkorú személyi körülményeinek, hanem a cselekmény jellegének, súlyának, tárgyi sajátosságainak a vizsgálata alapján foglal állást. A (2) bek. értelmében nincs helye nevelő intézkedés alkalmazásának akkor sem, ha az elkövető az elbírálás időpontjában már betöltötte a 18. életévét. Itt természetesen az elsőfokon eljáró bíróság általi elbírálásról van szó, minthogy a másodfokú bíróság csupán felülbírálja az elsőfokú ítéletet. Ilyenkor a helyzet az, hogy a bűntettet fiatalkorú követte ugyan el, de a büntetőjogi következményeket már felnőttel szemben alkalmazzák. E következmények súlya tehát a fiatalkorú elkövetőhöz, de minőségük (nevelésre és visszatartásra alkalmasságuk) már a közben felnőtté vált elítélthez igazodik. ' Ha a fiatalkorú fogyatékos értelmű, és ez az állapota korlátozta cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésében vagy e felismerésnek megfelelő cselekvésben, akkor nem a korlátozott beszámíthatóság szabályai [21. § (2) bek.], hanem a 87. § (3) bek. szabálya kerül alkalmazásra. Az ilyen fiatalkorúval szemben gyógyító intézkedésnek van helye (101. §), ami nevelő intézkedés vagy büntetés alkalmazását kizárja. A nevelő intézkedések A 88. §-hoz A javaslat lényegileg ugyanazokat a nevelő intézkedéseket ismeri, mint a hatályos jog (Ftvr. 3. §-(l) bek.), azzal az eltéréssel, hogy a gyógypedagógiai — a javaslat szóhasználata szerint gyógyító — nevelést, miután elsősorban gyógyító célt szolgál, nem itt szabályozza, továbbá a jelenlegi „javító nevelés” helyett a „javítóintézeti nevelés” elnevezést használja. Az utóbbi elneve- zásbeli változtatást az a körülmény indokolja, hogy a javaslat fiatalkorúval szemben is lehetővé teszi javító-nevelő munka kiszabását, s a hasonló szóhangzat könnyen félreértésre vezethet. Hatályos jogunk az egyes nevelő intézkedések szabályozása kapcsán meghatározza alkalmazásuk feltételeit is. A javaslat ezt csak a javítóintézeti nevelésnél teszi meg; bírói megrovás, illetőleg próbárabocsátás esetében a 86. § szabálya kellő eligazítást nyújt a bíróságnak arra, hogy megfelelő- egyéniesítéssel melyik intézkedést válassza. Itt is figyelembe kell venni mind a fiatalkorú sze-/ mélyi körülményeit, egyéniségét, mind az elkövetett cselekmény súlyát és jellegét.. Természetes, hogy pl. súlyos bűntett esetében helytelen lenne a legenyhébb nevelő intézkedéssel, a bírói megrovással élni. Kifogásolható lenne az is, ha pl. a bíróság próbára bocsátana olyan fiatalkorút, aki korábban már több ízben is követett el bűncselekményt.
