Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
134 tációhoz szükséges határidőt. Ennek a megoldásnak indoka tehát az, hogy büntető jogrendszerünkben a jogerős bírói ítélettel kiszabott büntetés elengedésére csak kegyelem útján kerülhet sor. A mellékbüntetésnek rehabilitáció útján elengedése ennek az elvnek a felesleges áttörését jelenti, ezért a jelenlegi szabályozás megváltoztatása kívánatos. A foglalkozástól eltiltás belső tartalma szerint inkább biztonsági intézkedés, mint büntetés: alkalmatlan személyek visszatartása speciális alkalmasságot kívánó foglalkozástól. Ez indokolja az előbbi általános szabály előbbi kivételét. Együttes mentesítés A 88. §-hoz 1. Több elítélés esetében az elítélt csak együttesen részesülhet mentesítésben. A hatályos jogban is szereplő ez a szabály a rehabilitáció intézményének alapvető céljából-folyik : legyen az elítélt újra teljes értékű állampolgár, maradéktalanul szabaduljon meg a büntetett előélet terhétől. Eredetileg a rehabilitáció Btá-beli rendszere csak a bírósági mentesítés kapcsán tette szükségessé az együttes mentesítés szabályozását (Btá 69. §). Az 1959. évi 39. sz. tvr. ebben a vonatkozásban annyiban tért el a hatályos jogszabálytól, hogy hosszabb időt szabott előfeltételül akkor, ha — törvényi mentesítés esetében — egy évet meg nem haladó, végrehajtható börtönbüntetések találkoztak, egyébként pedig a törvényi mentesítés egész területén úgy rendelkezett, hogy a mentesítés feltételeinek valamennyi büntetés tekintetében meg kell valósulniuk. Ezt a szabályt a javaslat a szakasz (1) bekezdésébe foglalta. Ha az elítéltet a törvényi mentesítés várakozási ideje alatt újból megbüntetik, akkor — a mentesítés szempontjából — a következő változatok lényegesek : a) Az újabb büntetés csak pénzfőbüntetés Vagy javítónevelő munka. Ilyenkor az (1) bekezdés szabálya teljes mértékben eligazít. Meg kell várni, amíg a várakozási idő valamennyi’ büntetés tekintetében eltelik, és ekkor beáll az együttes törvényi mentesítés. (Ha a korábbi büntetés végrehajtható szabadságvesztés volt, és mellette mellékbüntetés is kiszabásra került, figyelemmel kell lennünk a 82. §-ra is, amelynél fogva a mellék- büntetés végrehajtásának befejezése, illetőleg végrehajt hat óságának megszűnte előtt az együttes mentesítés nem fog beállni.) Ugyanebbe a csoportba sorolható az az eset is, amidőn az újabb büntetés próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés. b) Az újabb büntetés egy évet meg nem haladó, végrehajtható szabadságvesztés. Ilyenkor a kérdés kettéágazik. Ha a korábbi büntetés pénzfőbüntetés, javítónevelő munka, vagy felfüggesztett szabadság- vesztés, akkor az (1) bekezdés szabálya érvényesül, tekintet nélkül arra, hogy — az újabb büntetés súlyától függően -A törvény vagy bírósági határozat alapján kerül-ft majd sor az együttes mentesítésre [(2) bekezdés]. Minden egyes büntetés tekintetében kiilön-külön kell megnézni a rehabilitáció időpontját, és ezen időpontok közül a legtávolabbi lesz az, amikor az együttes mentesítés beáll, illetőleg beállhat, mert bírósági mentesítés esetében ez az érdemesség megállapításától függ. ©© Ha a korábbi büntetés is végrehajtható szabadságvesztés, tehát végrehajtható szabadságvesztések találkoznak, ehhez a javaslat azt a következményt fűzi, hogy a várakozási idő 10 évre emelkedik. Ha a várakozási idő egyébként sem lenne rövidebb ennél (akár az első. akár a következő büntetést állam elleni bűntett miatt, avagy 5 — 15 év közötti tartamban szabták ki), akkor a várakozási idő nem változik, aminthogy nem érinti a várakozási időt az sem. ha valamelyik szabadságvesztés tartama meghaladja a 15 évet, mert ebben az esetben — a 8Î. § (1) bek. c) pontja szerint is — a várakozási idő 15 év. Ilyen rendkívüli esetre csak halmazati vagy összbüntetés kiszabása révén kerülhet sor. Ettől a kivételes esettől eltekintve, a javaslat álláspontja az. hogy 10 év mindenkor elegendő várakozási idő ahhoz, hógy az elítélt — bármily súlyosan vétkezett is valaha — tanúságot tegyen megjavulásáról. így pl. ha bűncselekménye oly súlyos volt, hogy 10 évi szabadságvesztést töltött ki, az elkövetéstől számítva összesen több mint 20 év telik el addig, míg érdemességének megvizsgálását kérheti.1 2. A S3. § csupán arra áz esetre tartalmaz rendelkezést, amikor újabb bűntett miatt is elítélésre kerül sor. Az eredeti elítélés rehabilitációjának külön beálltát (kimondását) nem az újabb bűntett elkövetése, csak az újabb elítéltetés akadályozza. Bírósági mentesítésre azonban nem kerülhet sor egy esetleges xijabb bűntett miatt ekk<g folyamatban levő eljárás befejezése előtt, mert addig az érdemesség kérdésében nem lehet állást foglalni. 3. Az együttes mentesítés szabályozásának módja — amint erre már utalás történt — biztosíték abban a tekintetben, hogy bűnöző elemek érdemtelenül ne részesülhessenek mentesítésben. Ha a több elítélés mindegyike olyan, hogy törvényi rehabilitáció alá esik, akkor valamennyire vonatkozóan kitolódik a mentesítés beálltának az időpontja. Ha pedig együttes bírósági mentesítésre kerül sor. a bíróságnak az érdemesség elbírálása kaprán módja lesz valamennyi elítélést együtt mérlegre tenni, s megtagadni a mentesítést az olyan elítélttől, akinek a többszöri bűnözése fokozott veszélyességre utal.
