Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
133 1. A javaslat a bírói rehabilitációt két feltételhez köti: bizonyos idő elteltéhez és az érdemességhez. a) A határidőket a javaslat pontosan meghatározza, s a bíróság e vonatkozásban csak annak megállapítására szorítkozhatik. hogy a rehabilitációnak ez a tárgyi előfeltétele adott-e. Egy évnél hosszabb, de öt évet meg nem haladó szabadság- vesztés esetében öt év, öt évet meghaladó, de tizenöt évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetében tíz év, tizenöt évet meghaladó szabadság- vesztés esetében pedig tizenöt év eltelte szükséges ahhoz, hogy a bírói rehabilitációért lehessen folyamodni. E határidőket attól a naptól kell számítani, amelyen az elítélt a szabadságvesztést kiállotta, illetve amely naptól kezdve annak végrehajthatósága megszűnt. A határidők tartamának megállapításánál a javaslat számításba veszi — a törvényi mentesítésnek a 80. § (l) bek. e) pontjában meghatározott esetéhez hasonlóan — azt, hogy a mentesítéshez megkívánt határidő, az itt már hosszabb tartamú szabadságvesztés, illetve elévülési idő elteltével együtt, olyan jelentős hányadát teszi ki eg3r ember életének, amely — ellenkező adatok hiányában — egymagában is számottevő biztosítékot nyiíjt arra nézve, hogy megszűnt azoknak a külső és belső tényezőknek a hatása, amelyek az elítélt egykori bűncselekményét eredményezték. A marxista társadalomszemlélettől idegen az a metafizikus felfogás, amely nem számol a büntetéskitöltésben, a környezet megváltozásában, általában a társadalom fejlődésében és az élet ezernyi változásában rejlő jellemformáló, átalakító hatással. b) A bírói rphabilitáció másik előfeltétele az érdemesség. Az itt szóbajöhető ítéleteket már olyan súlyú cselekmények miatt hozták, amelyek fokozott óvatosságra intenek az elítélt társadalmi értékének lemérésénél, javulása őszinteségének megítélésénél. A bíróságnak tehát az előírt határidő megtartásának ellenőrzése után alaposan tájékozódnia kell. Össze kell gyűjtenie mindazokat az adatokat, amelyekből az elítéltnek az elítélés óta tanúsított magatartása megállapítható, s amelyek rávilágítanak arra, hogy a vádlott valóban megbánta-e a bűncselekmény elkövetését, s őszintén kívánja-e a becsületes állampolgár életét élni. Ezeknek az adatoknak együttes mérlegelése ad a bíró számára lehetőséget, hogy a mentesítés kérdésében állást tudjon foglalni. 2. A Btá 68. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés fenntartása felesleges. Amikor a javaslat előfeltételként szabja meg az'érdemességet, arra utal, hogy mentesítést csak akkor adhat a bíróság, ha az érdemesség megállapítható. Ha erre nincs lehetőség, a kérvényt el kell utasítani. 3. A (2) bekezdés a 80. § (2) bekezdésének megA bírósági mentesítés A SI. §-hoz felelő rendelkezést tartalmaz. A (3) bek. pedig két döntő szempontra hívja fel a figyelmet: a főbüntetés óta folytatott életmódot, továbbá azt, hogy az elítélt törekedett-e a cselekményével okozott sérelem jóvátételére, mindig figyelembe kell venni az érdemesség elbírálásánál. Ez a rendelkezés megokolásra nem szorul.-t. Korábban már szóba került, hogy ez idő szerint az egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélt — bár büntetésére törvényi rehabilitáció van kilátásban — bírói mentesítést is kérhet. Ennek oka az, hogy hatályos jogunkban a bírósági mentesítés vegyes jellegű: nemcsak a már elszenvedett büntetésnek a bűnügyi nyilvántartásból való törlését, hanem egyes mellékbüntetések (egyes jogoktól eltiltás, foglalkozástól eltiltás és kiutasítás) elengedését is jelenti, tehát a kegyelem (adg- ratiatio) elemeit is tartalmazza. A javaslat megszünteti ezt a vegyes jelleget, és a bírói íhentesí- tést is a fő- és mellékbüntetés tekintetében egyaránt — csak foganatba ment, illetőleg olyan büntetés tekintetében teszi lehetővé, amelynek a végrehajthatósága megszűnt. (A 82. § csak a foglalkozástól eltiltásra statuál kivételt.) Ezek után a kettősség fenntartásának nem lenne értelme. Ahogyan senki sem várná be — egy éven aluli szabadságvesztés kiállása esetén — az öt évet, mely meghozza számára a törvényi mentesítést, ha már előbb a bírósághoz fordulhatna, ugyanúgy nem akadhat senki, aki öt év után fordul a bírósághoz, hiszen közben a törvényi mentesítés beállott. A 82. § rendelkezése folytán ugyanilyen a helyzet, ha a mentesülés időpontját valamely mellékbüntetés öt évnél távolabbi időpontra tolja ki. Értelmetlen lenne tehát a törvényi és a bírói mentesítés konkurrenciájának a lehetőségét a büntetések bármelyik szektorában fenntartani. Az (1) bek. a) pontja ezért nem is szól egy évi, vagy ennél rövidebb, csupán egy évet meghaladó szabadságvesztésről. A mentesítés egységessége .4 82. §-hoz Arra az esetre, amikor a mentesítés feltételéül megállapított határidő leteltekor a mellékbüntetést még nem hajtották végre, a jogrendszerek általában kétféle megoldást alkalmaznak. Egyik szerint ilyenkor már nincs szükség a mellékbüntetés hátralevő részének a végrehajtására, ezért a rehabilitáció hatálya annak elengedésére is kiterjed. így rendelkezik a Btá. is. Tekintettel azonban a 81. § indokolásában (4. alatt) már említett arra a körülményre, hogy a vegyes jellegű megoldást (a mentesítés és a kegyelem összevegyítését) a javaslat kerüli, kimondotta a mentesítés egységességének az elvét, és ezzel a második megoldást választotta: a mellékbüntetés hátralevő tartamával meghosszabbítja a rehabili
