Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
122 tévedés esete |Btá. 14. § (2) bek.]; a kísérlettől való visszalépés és a hozzá hasonló esetek [Btá. 18. § (2) bek. b) pontja és (3) bek]; az előkészülettől való visszalépés stb. esete [Btá. 19. § (3) bek.], végül a gondatlanságból elkövetett, a Btá- nál korábbi jogszabály szerint csak szándékosan elkövethető büntettek esetei (Btáé. 4. §). A legutóbbi eset tárgytalanná válik az új Különös Kész életbelépésével, a többi felsorolt esetben pedig a javaslat — megfelelő biztosítékok mellett — büntethetőséget kizáró, illetve megszüntető okot létesít (1. a javaslat 10., 11. és 23. §-át). Ezek szerint a korlátlan enyhítés a jövőben az alkalmatlan kísérletnek [10. § (2) bek.], a korlátozott beszámításnak [21 § (2) bek.], a kényszer és fenyegetésnek a 23. § (2) bekezdése szerinti esetére és a jogos védelem túllépésének [25. § (3) bek. második mondata], végül — a társadalmi tulajdon és a szemének javai elleni bűntettek körében — a tevékeny megbánás (309. §) esetére ' szorítkozik. A Btá. 52. §-a alapján a bírói gyakorlat akként fejlődött, hogy azokban az esetekben, amelyekben a törvény korlátlan enyhítést enged, és a bíróság az illető bűntettre a törvényben megszabott büntetés alsó határánál • valóban enyhébb büntetést alkalmaz, azt az intézkedést mindig a Btá. 52. §-ára hivatkozással kell megindokolnia, ilyen esetekben a Btá. 51. §-a nem kerülhet alkalmazásra, mert itt nem a súlyosító és enyhítő körülmények viszonylata, hanem a törvényben kiemelt egyéb körülmény az enyhítés alapja. A Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy a Btá. 52. §-a nem a Btá. ч51. § (2) és (3) bekezdésével engedett enyhítésnek további, ugyanazon egyhítő körülményeknek még messzebbmenő értékelését lehetővé tevő fokozata (B. törv. 111. 2072/1954.); hogy továbbá a korlátlan enyhítés — a törvényben megengedett esetekben — csak lehetőség, de nem minden esetben kötelező szabály (В. H. 518. sz.). E határozataiban a Legfelsőbb Bíróság helye- •sen ismerte fel a Btá. enyhítési rendszerének alapvető eltéréseit a régi Btk. enyhítési rendszerével szemben. A javaslat a Btá. enyhítési rendszerét fenntartotta. A büntetés végrehajtásának felfüggesztése (70-71. §-ok) A Btá. 55. §-a tágította a felfüggeszthető büntetések körét. Eredeti szövege szerint a büntetés csak akkor nem volt felfüggeszthető, ha a törvény a bűntettre öt évnél súlyosabb büntetést állapít meg, vagy az elkövetővel szemben közügyektől vagy foglalkozástól való eltiltást alkalmaznak ; ha az elkövető a bűntett elkövetését, megelőző öt éven belül a ^felfüggesztés kedvezményében már részesült, vagy ezen időn belül börtönbüntetésre ítélték. « Az 1951. évi 31. sz. tvr. [Bpé.] 38. §-a (az 1954. évi 17. sz. tvr. 0. §-ával elrendelt "átszámozás folytán: 41. §-a) eltért a fent első hetyen említett, a törvényi büntetési tételre alapított kizáró októl, és azt akként szövegezte át, hogy a büntetés végrehajtása akkor nem függeszthető fel, ha a kiszabott büntetés egy évi börtönnél súlyosabb. Ezzel a kizárás alapját — helyesen — a cselekmény konkrét súlyára helyezte. A próbaidő tartamát a Btá. is három évben állapította • meg, tekintet nélkül arra, hogy a bíróság börtön vagy pénzbüntetés végrehajtását függesztette-e fel. A próbaidő a Btá. szerint akkor sikeres, ha az elkövetőt utóbb nem ítélik börtönre olyan bűntett miatt, amelyet a próbaidő alatt követett el; e tekintetben a étá. végső határidőt nem tartalmaz, tehát a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani akkor is, ha a próbaidő alatt elkövetett bűntett miatt a próbaidő lejárta'után bármikor szabják ki a börtönbüntetést. Ha az elkövetőt a börtönbüntetés felfüggesztését kimondó ítélet jogerőre emelkedése előtt elkövetett bűntett miatt ítélik a próbaidő alatt börtönre, a bíróságtól függ a kiszabandó összbüntetés végrehajtásának fel- vagy fel nem függesztése. A Btá. indokolása megállapítja, hogy az addigi jog a feltételes felfüggesztés érvényesülését túlságosan szűk térre korlátozta. A Btá. előtti bírói gyakorlat szerint a felfüggesztés alapjául nem szolgálhattak olyan körülmények, amelyeket a bíróság a büntetés mértéke meghatározásánál már figyelembe vett; a Btá. szakított ezzel a szűklátókörű állásponttal, és indokolásában kifejezésre juttatta: nincs akadálya annak, hogy a büntetést enyhítő körülmények egyúttal a felfüggesztés okaiként is figyelembe vétessenek. A 70. §-hoz 1. A javaslat a büntetés végrehajtása felfüggesztésének a Btá-ban meghatározott és a gyakorlatban bevált feltételeit lényegében fenntartja. Ehhez képest a felfüggeszthető büntetés tartama általában egy év. De a szocialista jogfejlődés eredményeit is figyelem bévé ve a javaslat tágítja a feltételes elítélés alkalmazásának körét; a felfüggeszthető szabadságvesztés egy éves felső határát, különös méltánylást érdemlő kivételes esetekben, két évre emeli fel, és szűkíti a kizáró okokat is, amennyiben az öt éven belüli felfüggesztett büntetésre ítélést nem tekinti kizáró oknak. Kizáró okként szabályozza az öt éven belüli szándékos bűntettért végrehajtható szabadságvesztésre ítélést és azt az esetet, amikor az elkövető a bűntettet szabadságvesztés végrehajtásának a befejezése előtt vagy próbaidő alatt követte el. A próbaidő jelenlegi szabályozásán annyit változtat, hogy a ma egységesen három évben megállapított próbaidőt szabadságvesztés kiszabása esetén : három, illetve egv évet meghaladó szabadság
