Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
123 vesztés felfüggesztése esetén öt évben, pénzbüntetés esetében pedig egy évben ' állapítja meg. A felfüggesztés pozitív feltételeit a javaslat akként határozza meg, hogy rámutat a bűn- cselekmény alanyi és tárgyi oldalának a felfüggesztés szempontjából fennálló jelentőségére. Mindkét oldal egységes szemlélete keltheti fel ugyanis a bíróságban azt a meggyőződést, hogy a büntetés célja (34. §) annak végrehajtása nélkül is előreláthatólag elérhető. Az alanyi mozzanatok közül kiemeli az elkövető előéletét, A Btá. 55. §-ának azt a szóhasználatát, amelyen ez a régebbi gyakorlat alapult, a javaslat nem vette át. Ebből is következtethető a javaslatnak az az álláspontja, hogy a büntetés végrehajtásának felfüggesztését nem tekinti kivételes intézménynek. A fentiekből kitűnt, hogy ez az intézmény teljes mértékben bevált, és a statisztikai adatok ma is arra mutatnak, hogy a bíróságok azt a megfelelő esetekben sikerrel alkalmazzák. Ezért olyan esetben, amikor a törvényes előfeltételek fennforognak, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése nem tekinthető kivételes intézkedésnek. A bíróságnak, amikor a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kérdésében dönt, messzemenően figyelemmel kell lennie az általános megelőzéshez fűződő rendkívül jelentős büntetőpolitikai érdekekre is. A végrehajtás túl nagy számban törfénő felfüggesztése ugyanis károsan hathat a bűnözés általános alakulására, még akkor is, ha a felfüggesztett büntetések végrehajtására nagyobb számban nem is kerül sor. A felfüggeszthető szabadságvesztés felső határát a javaslat szabályként — a hatályos joggal egyezően — egy évben állapítja meg. Ez a mérték a gyakorlatban bevált, az ennél súlyosabb büntetés felfüggesztése a bűntett társadalomra veszélyességének a nagyságára figyelemmel általában nem lenne indokolt. Mégis egy-es esetekben fennforoghatnak olyan különös méltánylást érdemlő körülmények, amelyekre figyelemmel kivételesen az egy évnél hosszabb, de két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése is indokolt lehet. E lehetőség biztosítását a felfüggesztés intézményének kiterjesztésével elért kedvező eredmények is indokolják. A Btá. szerint helyt foghat a főbüntetés végrehajtásának felfüggesztése a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés felfüggesztése nélkül. A javaslat ezt a rendezést akként fenntartja, hogyannak érvényesítését a bíróság belátásától teszi függővé. Adott esetekben ugyanis elősegítheti a büntetés céljának megvalósulását a felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott pénzbüntetés végrehajtása. Különösen indokolt lehet ez, ha az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyai kedvezőek, és a bűntett elkövetésének motívuma is anyagiasságra utal. 2. Ami a kizáró okokat illeti [(5) bek.], ezeknek az a hatásuk, hogy7 a bíróság nem mérlegelheti a felfüggesztés lehetőségét, hanem fennforgásuk esetében a javaslat álláspontja szerint minden esetben kizártnak kell tekinteni, hogy a felfüggesztés célszerű lehetne, és a büntetés céljai annak végrehajtása nélkül is elérhetők lennének. a) Mellékbüntetés csakis szabadságvesztés mellett alkalmazható; a felfüggesztés viszont a próbaidő sikeres eltelte esetén rehabilitációt von maga után [SO. § (1) bek. d) pont], így tehát a felfüggesztett szabadságvesztéssel kapcsolatban mellék- büntetések — ' szabályként — nem érvényesülhetnek. Mivel azonban a felfüggesztett szabadságvesztés nem önálló büntetési nem, hanem csupán a szabadságvesztésnek egy speciális, nevelőhatású formája, viszont egy-es mellékbüntetések részint közvetlenül a törvény7 erejénél fogva, részint pedig olyan feltételek fennforgása folytán kötelezőek, amelyek azok alkalmazását a büntetés céljainak eléréséhez elengedhetetlenül szükségessé teszik, nem a mellékbüntetéseket kell kizárni a felfüggesztés mellett, hanem megfordítva: a felfüggesztés lehetőségét kell kizárni az imperative alkalmazásra kerülő mellékbüntetések esetében. A közügy7ektől és a foglalkozástól eltiltásra nézve a Btá. is tartalmaz rendelkezést, ezt a javaslat a közügyektől eltiltás vonatkozásában átvette. Ki kellett mondani a korlátozást a kitiltás és a kiutasítás vonatkozásában is. Változatlanul szükségtelen azonban ily7en korlátokat állítani a pénzmellékbüntetésre nézve, mert ez — ha szükséges — a felfüggesztés mellett is kiszabható. Kivételt állít fel továbbá a javaslat — és ebben eltér a hatályos jogtól — a foglalkozástól eltiltás vonatkozásában. Ez a mellékbüntetés sok esetben az elkövetőnek bizonyos szakképzettséget vagy személyes tulajdonságokat igénylő foglalkozásokra való alkalmatlansága miatt kerül alkalmazásra; éppen ezért olyan esetben is indokolt lehet, ha egyébként a szabadságvesztés végrehajtása a büntetés céljának megvalósulásához nem szükséges. ' b) Ez a pont a Btá 55. §-ának (3) bekezdés c) és d) pontjában felsorolt, kizáró körülményeket helyettesíti. Nyilvánvaló önellentmondás van a Btá-ban a próbaidő hároméves tartama között (amelynek sikeres eltelte törvényi rehabilitációt von maga után) és a között a rendelkezés között, amely szerint a felfüggesztés öt évi időtartamra kizárja az újabb büntetés felfüggesztését. Elsősorban tehát ezt kellett kiküszöbölni akként, hogy- csak a próbaidő tartama alatt elkövetett bűntett miatt kiszabott büntetést nem lehet felfüggeszteni. Ez a rendelkezés összhangban van a próbaidő sikeres leteltéhez fűződő törvényi rehabilitációval. A javaslat abszolút hatállyal a büntetés felfüggesztését kizárja akkor, ha az elkövetőt a bűntett véghezvitelét megelőző öt éven belül végrehajtható szabadságvesztésre Ítélték. A javaslat az elkövető
