Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
117 törvényhely szerinti elkobzásnak tehát a büntethetőség kizártsága mellett az is feltétele, hogy az alapul szolgáló cselekmény bűncselekmény legyen” (B. H. 54. szám). Ezekből az állásfoglalásokból kitűnik, hogy a bírói gyakorlat csak a büntethetőséget megszüntető okok esetében enged tárgyi elkobzást ; büntethetőséget kizáró ok esetében, tehát akkor, ha egyáltalán nem jött létre bűn- cselekmény, tárgyi elkobzásra ma sem kerül sor. Ezt a helyes gyakorlatot értékesíti a 63. § (5) bekezdése. Végül kiegészíti a javaslat az elkobzásról szóló hatályos rendelkezéseket a (3) bekezdésben foglalt általános szabállyal. Eszerint, ha az elkobzást nem lehet elrendelni, vagy foganatosítani, az (1) bek. b) és ej.pontja esetében az elkövető a dolog értékének megfizetésére kötelezhető. Hasonló rendelkezés ma is van (pl. BHÖ. 122. p.), s ezt kívánja a javaslat — az eddigi kedvező tapasztalatokra figyelemmel — általánosítani. Utalni kell azonban egy fontos különbségre. Jelenleg a bíróság nem tekinthet el a vagyoni előny értékének megfizetésére való kötelezéstől, a javaslat ezzel szemben bírói mérlegeléstől teszi függővé ennek az intézkedésnek az alkalmazását. 3. Az (1) és (2) bekezdés az elkobzás tárgyait sorolja fel. Ilyen tárgy lehet az a dolog, amelyet a bűntett elkövetéséhez eszközül használtak; amely a bűntett elkövetése utján jött létre; amelyet az elkövető a bűntett elkövetéséért "kapott ; végül az a sajtótermék, amelyben a bűntett megvalósult. A bűntett eszköze (instrumentum sceleris) az a tárgy, amely a bűncselekmény véghezvitelének az eszköze (pl. a kés vagy lőfegyver, amellyel az áldozatot megölték, a betörőszerszámok, a létra, amelyen felmásztak, a hamis okirat, amelyet bizonyításra felhasználtak stb.), de rendszerint nem az. amely ennek a használatát lehetővé tette (pl. az írógép, amellyel a hamis okiratot előállították — a kocsi, amellyel az elkövető á helyszínre ment stb.). A Legfelsőbb Bíróság nem kobozta el azt az írógéjaet, amelyen a vádlott egy rövidebb, izgató tartalmú röplapot tíz példányban lemásolt. Álláspontja szerint ,,az írásművei, helyesebben annak terjesztésével elkövetett izgatás eszközének általában nem tekinthető az íróeszköz — tinta, toll, ceruza, írógép —, amellyel az elkövető a kérdéses röplapot leírja, vagy néhány példányban lemásolja. Az ugyanis az írásnak és nem az izgatásnak az eszköze. Más a helyzet, ha a sokszorosítás nagy példányszámban történik. A nagy példányszám rendszerint el sem készülhet más módon, mint éppen az erre használt sokszorosító eszközzel. Ilyenkor tehát a mennyiségi többlet már azt is jelenti, hogy a sokszorosításra használt eszköz minőségileg mássá, valóban a bűncselekmény eszközévé válik” (L. B. - I. 2217/1957.). Kimondotta a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a közlekedés céljára használt motorkerékpár — a fogalmak helyes értelmezése szerint — nem esz» köze az élet és testi épség veszélyeztetése bűntettének. Nem kobozható el tehát az a jármű, amelynek szabálysértő használatával az élet, testi épség veszélyeztetésének a bűntettét követték el (B. H. 895. szám). A bűntett terméke az a tárgy, amelyet a bűntett elkövetése közvetlenül hozott létre (pl. hamis pénzdarab a pénzhamisításnál), de az a dolog nem, ami az előbbiből keletkezett vagy azt helyettesíti. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az eltulajdonított ingóságok értékesítéséből befolyt pénzt, illetve az ezen vásárolt további értékeket' nem lehet olyan dolognak tekinteni, amely bűntett elkövetése útján jött létre (B. törv. 557/1955.). Az (1) bekezdés c) pontja értelmében el kell kobozni pl. azt a pénzt, amelyet л-alaki útlevél-- hamisításért kapott mástól. Ellenkeznék ugyanis a szocialista erkölcsi felfogással, ha a bűntett díja az elkövetőnél maradna. De nem juttatható az vissza tulajdonosának sem, mert ő a társadalom sérelmére л-isszaélt azzal. Végül el kell kobozni a bűntettet magában foglaló sajtóterméket (pl. sajtó útján е1кол^еН izgatás vagy rágalmazás). 4. A (4) bekezdés a hatályos törvénnyel egyezően úgy rendelkezik, hogy az elkobzott dolog tulajdonjoga az elkobzást kimondó határozat jogerőre emelkedésével az államra száll. IV. FEJEZET A büntetés kiszabása „ (64 — 77. §-ok) A büntetés általános céljának (34. §) és az alkalmazható büntetéseknek (intézkedéseknek) meghatározása után ez a Fejezet azokat a rendelke-' zéseket tartalmazza, amelyek szerint a bíróság adott ügyben az érintett szabályokat alkalmazza, azaz a büntetést kiszabja. A javaslat több lényeges vonatkozásban eltér a Btá. szabályozásától ; eltéréseket tett szükségessé az új büntetési rendszer és a javaslat az idevágó szabályokat a Btá.-tói eltérő rendszerezésben is taglalja. Ami ennek a Fejezetnek a rendszerét, a rendelkezések sorrendjét illeti, a büntetéskiszabás általános ehreinek meghatározása (64. §) után a javas- lat — a Btá.-tói eltérően — nem a bürftetés enyhítésére, hanem a bűnhalmazat büntetésére л-onat- kozó szabályokat tárgyalja (65 — 67. §); ezek a szabályok mintegy kiegészítői az egyes bűntettekre a Különös Részben megszabott büntetési tételeknek arra az esetre, ha a bíróság egy személy terhére ugyanabban az ítéletben több bűntett elkö\7etését állapítja meg. Ezek a szabályok tehát a törvényi büntetési tételekhez képest ki\-ételként
