Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
Ill A § a közügyektől eltiltás kiszabásának feltételeit állapítja meg. A javaslat szerint a közügyektől eltiltás alkalmazásának két előfeltétele van. A bíróság csak akkor mondhatja ki, ha a) az elkövetőt főbüntetésként szabadság- vesztésre ítélte, és b) az elkövető a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozik. Ha azonban adva vannak az említett feltételek, a bíróság köteles kiszabni ezt a mellékbüntetést. Abban a kérdésben, hogy mikor méltatlan az elkövető a közügyekben való részvételre, a bíróság — az eset összes körülményeit figyelembe véve — belátása szerint határoz. Súlyosabb bűncselekmény, s ennek megfelelően hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása esetében természetesen indokolt a közügyektől eltiltás kimondása. Ám helytelen lenne, ha a törvény meghatározná a szabadságvesztésnek azt a legkisebb tartamát, amelynek kiszabása szükségszerűen maga után vonná a közügyektől eltiltást. Mellőzi a javaslat a Btá. új 39. §-ának (2) bekezdésébe foglalt szabályt is, amely szerint „ha a bíróság az elkövetőt az egy évnél hosszabb tartamú börtönbüntetésre ítélte, az egyes jogoktól való eltiltás kimondását minden esetben külön mérlegelni köteles.” Ez a szabály tulajdonképpen csak indokolási kötelezettséget ró a bíróságra, anyagi jogi jelentősége azonban egyáltalán nincs. Az efféle szabályokkal szolgálni kivánt célt a bírói gyakorlat következetes elvi irányításával kell elérni. Az 50. §-hoz A közügyektől eltiltás tartamát a javaslat ugyanúgy állapítja meg, mint a hatályos törvény. Alsó határa egy, felső határa tíz év. A tartam számításának szabályozásánál azonban már van eltérés a Btá-tól. A javaslat a közügyektől eltiltás tartamát a jogerős ítélet keltétől számítja. Kívánatos ugyanis, hogy mihelyt jogerőssé válik a közügyektől eltiltást kimondó ítélet, ettől az időponttól kezdve az elítélt ne gyakorolhassa a kérdéses jogokat. Másfelől méltányos is, ha mindazt az időt, amely alatt a büntetés hatályosul, beszámítjuk a büntetés tartamába. Ez alól csak két kivételt indokolt tenni. Nyilvánvalóan nem számíthatjuk he azt az időt, amely alatt az elítélt szabadságvesztését tölti. Erre annál kevésbé kerülhet sor, mert hisz a közügyektől eltiltás tartamát adó jogokat a szabadságvesztésre ítélt — büntetésének végrehajtása alatt — akkor sem gyakorolhatja, ha a bíróság mellékbüntetésként nem szabott ki közügyektől eltiltást (v. ö. 41. §). Hasonlóképpen ki kell zárni a közügyektől eltiltás tartamából a szökésben töltött időt is. Mindennek megfelelően a (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a közügyeb•rj A 49. §-hoz től eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik, abba azonban nem számít be az az idő, amely alatt a közügyektől eltiltással érintett jogok a 41. § szerint amúgy is szünetelnek, valamint az az idő sem, amely alatt az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alól magát kivonja. A Btá. 41. §-ának (2) bekezdése szerint ha a feltételes szabadságra bocsátás esetében a próbaidő kifogástalanul telt el, az eltiltás megszabott tartamát a szabadságrabocsátás napjától kell számítani. Ezt az elvet a javaslat is érvényesíti, amikor kimondja, hogy a feltételes szabadságon töltött időt a közügyektől eltiltás tartamába be kell számítani abban az esetben, ha a feltételes szabadság sikeresen ért véget. A foglalkozástól eltiltás Az 51. §-hoz S U 1. A közügyektől eltiltással bizonyos vonatkozásban rokon, de lényegesen szűkebb körű mellékbüntetés a foglalkozástól eltiltás. A foglalkozástól eltiltás feltételeit illetően a javaslat a Btá. 43. §-ának — bizonyos vonatkozásban félreértésre okot adó — szerkezetét átalakítja, és ennek a mellékbüntetésnek az alkalmazását mindig bírói mérlegeléstől teszi függővé. A Btá. 43. §-ának (1) bekezdése szerint a foglalkozástól eltiltást ki lehet mondani, ha az elkövető foglalkozása szabályait megszegve vagy azokban való járatlansága következtében, avagy foglalkozását felhasználva követte el a bűntettet; viszont a (2) bekezdés szerint ki kell mondani az eltiltást, ha valamely előbb említett esetben egy évnél hosszabb tartamit börtönbüntetést alkalmaznak, vagy ha az elkövetőnek a foglalkozásában való meghagyása a társadalomra veszélyt jelent. Ezt a szerkezetet amiatt érte bírálat, mert a (2) bekezdés második fordulatából amely az eltiltáshoz a társadalomra veszélyesség fennforgását kifejezetten megkívánja — az a nyilvánvalóan helytelen, és a törvényhozó által semmi esetre sem kívánt következtetés vonható le, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben a társadalomra veszélyesség fennforgása közömbös, ezt tehát nem kell külön vizsgálni. Az ilyenfajta félreértéseknek kívánatos elejét venni. Ezért a javaslat a foglalkozástól eltiltás valamennyi feltételét és a kiszabásra vonatkozó rendelkezést egyetlen közös szerkezetbe foglalja. 2. A javaslat rendszerében általános szabály, hogy a bíróság csak akkor alkalmazhat mellék- büntetést, ha főbüntetésként szabadságvesztést szabott ki. Ezen általános rendelkezés alól kivétel a foglalkozástól eltiltás, amelynek — az 51. § szövegéből kitűnőleg — nem feltétele a főbüntetésként kiszabott szabadságvesztés; a javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság javító-nevelő munka,
