Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

látta indokoltnak a Legfelsőbb Bíróság e mellék- büntetést ,,a büntetőtörvénykönyvben felsorolt egyes jogoktól eltiltás” körülírással említeni (B. H. 696. szám), ami természetesen ugyancsak nem kielégítő megjelölés. Egyenesen bonyolult azonban a szóbanforgó mellékbüntetés megnevezése akkor, ha a bíróság az „egyes jogok” közül is csupán egyesektől tiltja el az elítéltet. Ilyenkor nincs más megoldás, mint a kérdéses jogok egyenkénti felsorolása az ítéletben, ami nemcsak szövegezési bonyodalmakkal jár, hanem elvileg is helytelen, mert ezt az egységes mellékbüntetést több önálló büntetésre bontja.

Ezért a javaslat szakít a mai elnevezéssel, s miután e mellékbüntetés tartalmát adó jogvesztéseknek ismét csak az együttesen történő kimondását akarja lehetővé tenni, önként adódik, hogy a közügyektől eltiltás megjelöléshez tér vissza. Egyébként is ez az elnevezés rövid, a gyakorlatban, az ítélet szövegezésénél jól használható, továbbá átment a köztudatba. és a nem szakemberek számára is igen kifejező ; mindenek felett azonban híven tükrözi e mellékbüntetés tulajdonképpeni lényegét: azt ti., hogy kiszabásával a bíróság az elkövetőt bizonyos közügynek minősülő tevékenységek folytatásából zárja ki.

2. Hatályos jogunktól (1954. évi 19. sz. tvr.

3. §-a) elsősorban a közügyektől eltiltás szerkezete jelent lényeges eltérést, mert a javaslat ismét csak egyöntetűen, valamennyi jogra nézve egységesen kívánja lehetővé tenni a jogfelfüggesztés kimondását. A Btá. eredeti felfogásához való visszatérésnek több indoka van.

Először is az egyes jogok felfüggesztésére vonatkozó lehetőség további megosztásának gyakorlatilag semmi értelme nincs, mert ezzel már külön- külön lemérhető és érezhető joghátrányt nem tudunk előidézni, és így a cél eléréséhez a további megkülönböztetés nem visz közelebb. Igazolja azonban a közügyektől eltiltás egységességét valló álláspontot az is, hogy ebben a körben csupán egyetlen büntetést kívánunk létrehozni. Márpedig, ha a büntetés tartalmi megosztására van lehetőség, a bíróság voltaképpen nem egy, hanem annyiféle büntetést szabhat ki, ahányféleképpen a megosztást alkalmazza. Ez pedig nem kívánatos, mert a különféle lehető változatokra irányadó büntetéskiszabási elveket a gyakorlat aligha lenne képes kidolgozni.

Az előadottaknál is fontosabb, hogy az egye? jogoktól eltiltás a gyakorlatban sem mutatkozott helyesnek, ha a mellékbüntetés alapfeltételét, a közügyek gyakorlására való méltatlanságot tartjuk szem előtt. Ti. nem mondhatjuk meggyőzően,' hogy aki nem lehet hivatalos személy, az minden aggály nélkül gyakorolhatja választói jogát. De megfordítva is helyes a tétel, azaz : aki nem választhat vagy nem választható, tehát a legalapvetőbb és a legszélesebb közügyek gyakorlására méltatlan, az érdemtelen arra is, hogy hivatalos személy legyen.

Végül ismeretes, hogy a Btá. 55. §-ának (3) bekezdése szerint a büntetés végrehajtását nem lehet felfüggeszteni, ha a bíróság közügycktől eltiltást is szabott ki. Hasonló rendelkezést a javaslat is felvesz [70. § (5) bek. |. Am kérdésessé válik e megszorító rendelkezés alkalmazása, ha a bíróság csak egyes jogoktól tiltotta el az elítéltet. Erre már az 1954. évi 19. sz. tvr. 1. §-ának (2) bekezdése is figyelemmel volt, amikor úgy rendelkezett, hogy az említett jogkövétkezmény csak akkor áll be, ha a bíróság valamennyi „egyes jogot” felölelő eltiltást mondott ki. Ezzel a tvr. nyilván annak adott kifejezést, hogy csupán a jogok egy részéről való eltiltásnak kisebb súlyt tulajdonít, mint a valamennyi „egyes jogtól” való eltiltásnak.

3. A közügyektől eltiltás tartalmát illetően a javaslat egyszerűsít, és csak a közügy fogalma alá vonható jogra, illetőleg tevékenységre szorítja ennek a mellékbüntetésnek a tárgyát. Ugyanakkor viszont ami természeténél fogva belefér ebbe a körbe, azt ide is vonja. így:

a) A közügyektől eltiltás nem öleli fel a szülői

felügyelettel járó jog gyakorlását. *

Az e jogtól való megfosztásnak különleges előfeltétele van ma is, nevezetesen a bűncselekmény és a szülői felügyelet közötti összefüggés [Btá. 40. § (3) bek.]. Másszóval csak akkor alkalmazható, ha a szülői felügyelet jogával visszaélve követnek el bűncselekményt.

Nincs akadálya azonban, sőt kívánatos, ha ilyenkor a büntetőbíróság — megfelelő intézkedés végett — megküldi ítéletét az illetékes gyámhatóságnak.

b) A közügyektől eltiltás nem tartalmazza a nyugdíj- és egyéb ellátási igény egészbeni vagy részbeni elvesztését. Ezért nem vesz fel a javaslat a Btá. 40/A. §-hoz hasonló szabályt.

A nyugdíjjogosultság nem vonható a közügyek intézésében való részvétel jogának a fogalma alá. Megvonásának, illetőleg korlátozásának a szabályait éppen ezért nem a Büntető Törvénykönyv, hanem a nyugdíjról szóló jogszabály hivatott megállapítani. Jelenleg az 1958. évi 40. sz. tvr. rendezi ezt a kérdést.

c) A közügyektől eltiltás kiterjed a katonai rendfokozatra is.

A közügyektől eltiltott nem érhet el katonai rendfokozatot (1) bek. e) pont, és elveszti meglevő katonai rendfokozatát (3) bek. Jelenleg nincs ilyen rendelkezés, ezért a közügyektől eltiltott személyt külön intézkedéssel fosztják meg pl. tartalékos tiszti rendfokozatától.

4. A fentebb elmondottakon kívül a 48. §-saI kapcsolatban említést érdemel, hogy némely vonatkozásban más kifejezést használ a javaslat (pl. országgyűlés és helyi tanács helyett: állam'hatalmi szerv, közhivatalnok helyett: hivatalos személy), mint a hatályos törvény.