Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
109 anyagi helyzetben levő elítéltet hátrányosabb helyezetbe hoznánk, mert elkerülhetetlen lenne valamely szigorúbb büntetési nem alkalmazása. Az ilyen megoldás tehát igazságtalan lenne. 2. Más a helyzet a pénzmellékbüntetés esetében. Itt előfeltétel a megfelelő kereset, jövedelem vagy vagyon. A javaslatbeli szabályozás egyébként lényegileg egyezik a Btá. 33. §-ának (1) bekezdésével. Csak néhány kisebb jelentőségű eltérés mutatható ki. a) A javaslat külön kiemeli, hogy csak szabadságvesztés mellett szabható ki pénzmellékbünte-, tés. Erre a kiemelésre azért van szükség mert a javaslat á Btá-val ellentétben főbüntetésként a javító-nevelő munkát és a pénzbüntetést is ismeri. h) Teljesen új a (2) bekezdésben megfogalmazott az a rendelkezés, amely szerint „ha a bíróság vagyonelkobzást alkalmaz, pénzbüntetés kiszabásának helye nincs”. A pénzbüntetés és a vagyonelkobzás egyaránt vagyoni jellegű mellékbüntetés, együttes alkalmazásuk tehát nyilvánvalóan helytelen lenne ; a bíróság már az egyik mellékbüntetést is olyan mértékben szabhatja ki, hogy az a kívánt célnak megfeleljen. Mivel pedig a vagyonelkobzás széle- sebbkörű és súlyosabb mellékbüntetés, a pénz- büntetés alkalmazását kellett kizárni a vagyonelkobzás kimondása esetére. 2. Annak eldöntése, hogy mi tekinthető megfelelő keresetnek, jövedelemnek, vagy vagyonnak, bírói mérlegelésre tartozik. A törvény nem vállal- kozhatik ennek meghatározására, mert ahány eset, annyiféle elbírálás lehetséges. Bizonyos összegű jövedelem az egyik esetben alapul szolgálhat pénzmellékbüntetés kiszabására, a másik esetben azonban — pl. eltérő családi körülmények miatt — nem. Ezért a bírói gyakorlat hivatott helyes tartalommal megtölteni a törvény általánosan fogalmazott rendelkezését. A 47. §-hoz 1. A Büntető Törvénykönyvnek rendelkeznie kell arra az esetre, ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg. A legtöbb büntető kódex ilyenkor a pénzbüntetésnek valamilyen más büntetésre való átváltoztatását rendeli el. Kérdés azonban, hogy mikor legyen helye átváltoztatásnak : már akkor, ha az elitéit önként nem fizet, vagy csak abban az esetben, ha vele szemben a végrehajtást is megkísérelték, de az nem járt eredménnyel, azaz a pénzbüntetés behajthatatlanná vált. Hatályos jogunk a pénzbüntetés behajthatatlansága esetében engedi meg, illetőleg teszi kötelezővé az átváltoztatást. A Btá. indokolása szerint ugyanis az a cél, hogy „az ítélet rendelkezései eredeti mivoltukban érvényesüljenek, tehát minden lehetőt el kell követni ennek biztosítása érdekében és csak abban az esetben helyes más intézkedésre való áttérés, ha az ítélet eredeti rendelkezését nem lehet végrehajtani.” A javaslat a meg nem fizetés tényéhez fűzi az átváltoztatást, mert a jelenlegi szabályozás egyáltalán nem ösztönzi az elítéltet a pénzbüntetés megfizetésére. Az .elítéltek gyakran megvárják a végrehajtási eljárást, ami, közismerten hosszadalmas. Ilj'en körülmények között nem ritkán felesleges munkát és költséget okoz a pénzbüntetésről szóló ítéleti rendelkezésnek a végrehajtása, különös tekintettel arra az általános tapasztalatra, hogy a pénz- büntetésre ítélt rendszerint ma is megfizeti a büntetést akkor, amikor behívják őt a helyettesítő szabadságvesztés letöltésére. A hosszadalmas és költséges behajtási eljárásnak kívánja elejét venni a javaslat azzal a rendelkezéssel, hogy a vpénz- büntetést meg nem fizetés esetében szabadság- vesztésre kell átváltoztatni. 2. A (2) bekezdés az átváltoztatásnál irányadó kulcsot határozza meg. Eszerint a pénzbüntetésnek szabadságvesztésre átváltoztatása során huszonöt forinttól kétszáz forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi szabadságvesztést kell számítani. A kulcs felső határa egyezik a hatályos joggal, alsó határa ellenben magasabb. A Btá. 36. §-ának (2) bekezdése értelmében tíz forint a legkisebb -összeg. A javaslat ezt túl kevésnek tartja; egynapi szabadságvesztés lényegesen súlyosabb, mint tíz forint pénzbüntetés. A bíróság is nagyobb összeget szokott megállapítani. Nem jelent viszont semmilyen változást az a további szabály, hogy „a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés tartama egy napnál rövi- debb és egy évnél hosszabb nem lehet.” A köziig y éktől eltiltón A 4S. if-hoz I I. A mellékbüntetések sorában a közügyektől eltiltás több, egymással összefüggő állampolgári jogot érint és így a legszélesebb kiterjedésű, tartalmilag legsokrétübb mellékbüntetésünk. E büntetés szabályozását a javaslat mind hatályos jogunkhoz, mind a Btá. eredeti rendelkezéséhez képest lényegesen átalakítja. A javaslat mindenekelőtt visszatér az intézmény eredeti elnevezésére. ’ Ismeretes, hogy a közügyektől eltiltás szabályainak módosításáról szóló 1954. évi 19. sz. tvr. az „egyes jogoktól eltiltás” kifejezést azért vezette be, mert feladta a Btá-nak azt a felfogását, amely szerint a különféle jogok gyakorlását csak valamennyi jogra nézve együttesen lehet felfüggeszteni. A »tvr. által — jobb fiiján — választott új elnevezés azonban még erre az indokra figyelemmel sem mondható szerencsésnek. Az „egyes jogok” kifejezés teljesen határozatlan, a büntetés tartalmát illetően nem mond semmit ; nem árulja el miféle jognak milyen körben való elvesztését kivánja a törvény büntetéssé tenni. Ezért
