Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
10« tételes szabadságra bocsátható. Ha ellenben korábban szándékos bűntett miatt ítélték szabadság- vesztésre, és az újabb bűntett is Szándékos, az «lítélt harmad kedvezményben nem részesülhet. A javaslat azonban nem kívánja kizárni ezeket az elítélteket sem a feltételes szabadság kedvezményéből, de szigorúbb követelményeket támaszt velük szemben : csak a szabadságvesztés háromnegyed részének kiállásakor vagy ezt követően részesülhetnek feltételes szabadságban. 6. Végül vannak olyan elítéltek, akik egyáltalán nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Változatlanul és azonos indokok alapján fenntartja a javaslat a hatályos jognak azt a rendelkezését, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, aki szabadságvesztéséből legalább három hónapot nem töltött ki, továbbá az sem, akit kiutasításra ítéltek. A Bpné. szabályozásától eltérően a javaslat a társadalom fokozott védelme érdekében a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből — részben a feltételes szabadságra bocsátás mai gyakorlatának megfelelően — az elkövetők további körét is' kizárja. Erről rendelkezik a (3) bekezdés c) pontja. Nevelés szempontjából az elítéltek különleges kategóriáját képezik azok, akik szabadságvesztésre ítélésük előtt már többször szabadságvesztésbüntetést töltöttek, akikkel szemben tehát a büntetés nevelő hatása nem volt eredményes. A feltételes szabadság intézményének elvi alapja az a- feltevés, hogy a büntetés célja az elítéltnél további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A büntetés célja az elítélt vonatkozásában elsősorban a speciális prevencióban mutatkozik, abban tehát, hogy őt újabb bűntett elkövetésétől visszatartja. Ez a feltevés p'edig nem lehet indokolt ott, ahol a megfelelő ráhatás, a nevelés ismételten sikertelennek bizonyult, ahol a már gyakorolt nevelés ellenére az elítélt több ízben újabb bűncselekményt követett el. Ezért a javaslat a feltételes szabadság kedvezményéből kizárja azokat, akiket a szándékos bűntett elkövetését megelőző tíz éven belül szándékos bűntett miatt két ízben szabadság- vesztésre ítéltek. Nem vitatható végül az sem, hogy a szabadság- vesztés egész tartama alatt különleges nevelésben kell részesíteni az olyan elítélteket is, akik — anélkül hogy megelőzően már szabadságvesztésre lettek volna ítélve — egész életmódjuknak vagy az elkövetett bűntett jellegének tanúsága szerint konokul szembehelyezkednek a társadalmi együttélés szabályaival. ' A 40. §-hoz E § meghatározza a feltételes szabadság tartamát, előírja továbbá bizonyos magatartási szabályok megtartásának a kötelességét: végül szabályozza a feltételes szabadság megszüntetésének a feltételeit. Hatályos jogunk (Bpné. 33. § (4) bek.) szerint a feltételes szabadság tartama azonos a büntetésnek még hátralevő részével. A javaslat ugyanígy rendelkezik [(1) bek.]. v A Bpné. 34. §-ának (1) bekezdése értelmében a feltételes szabadság tartama alatt az elítélt köteles a vele közölt magatartási szabályokat megtartani. Hasonló rendelkezést vesz fel a javaslat is [(2) bele.]. Jelenleg a belügyminiszter diszkrecionális jogkörben dönt abban a kérdésben, hogy megszűnik-e a feltételes szabadság, ha az elítélt a számára előírt magatartási szabályokat megszegi vagy a bíróság elítéli őt a feltételes szabadság tartama alatt.. Minthogy a javaslat szerint a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében a bíróság határoz, a 40. § a bíróság hatáskörébe utalja a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése kérdésében való állásfoglalást is. A feltételes szabadság helyesen felfogott értelme azonban — a hatályos joggal szemben — szigorúbb álláspontra késztette a javaslatot. Abban az esetben ugyanis, ha az elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntett miatt a bíróság szabadság- vesztésre ítéli, a feltételes szabadságot meg kell szüntetni. A szabadságvesztésre ítélés kétségtelenül megdönti a feltételes szabadságra bocsátás alapjául szolgáló azt a vélelmet, hogy a büntetés céljának eléréséhez nincs szükség a korábbi ítéletben megszabott tartamú szabadságelvonási’a. Ha azonban az elítélt a számára előírt magatartási szabályokat szegte meg, vagy a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntett miatt javítónevelő munkára vagy pénzbüntetésre ítéli őt a bíróság, a feltételes szabadság megszüntetése a bíróság mérlegelésétől függ. A szóban levő esetek ugyanis különböző súlyúak lehetnek, és a feltételes szabadság kötelező megszüntetése gyakran méltánytalansággal járhat. így pl. (kisebb súlyú gondatlan bűntett miatt történt javító-nevelő munkára ítélés gyakorlatilag több éves szabadság- vesztést is eredményezhet. Hasonló helyzet állhat elő a magatartási szabályok megszegésével kapcsolatban. Természetes,'hogyha a bíróság bármilyen okból megszüntette a feltételes szabadságot, az elítélt nem csupán a még hátralevő résznek, hanem a feltételes szabadság egész tartamának megfelelő időt köteles börtönben, illetőleg büntetésvégrehajtási munkahelyen tölteni. Ezt az (5) bekezdés akként fejezi ki, hogy ,,a feltételes szabadság megszüntetése esetében a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be”. Magától értetődik az is, hogy a feltételes szabadság kötelező megszüntetésének nem akadálya az a körülmény, hogy a feltételes szabadságnak megfelelő idő a jogerős ítélet meghozatala előtt már lejárt.
