Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
107 A 41. §-hoz Ma is érvényes szabály, hogy a börtönbüntetését töltő elítélt ,nem gyakorolhatja a Btá. 40. §-ának (2) bekezdésében érintett jogait. Hasonló rendelkezést tartalmaz a 41. §. .1 javító-nevelő munka A 42. §-hoz •>. 1. A Btá. 48. §-a új intézményt honosított meg büntetőjogunkban: a javító-nevelő munkát, s azt büntetést helyettesítő intézkedésként szabályozta. A miniszteri indokolás szerint a Btá. gondoskodik egy olyan intézkedésről, amely — a büntetéssel ellentétben — „kizárólag a javításra és nevelésre irányul." A Btá. szerint „ha az elkövető társadalmi helyzetére, a bűntett elkövetésének az okára és általában az eset körülményeire tekintettel feltehető, hogy a büntetés eélja szabadságelvonás nélkül is elérhető, a bíróság az elkövetőt börtön- büntetés kiszabása helyett egy hónaptól két évig terjedhető időre meghatározott természetű munka végzésére kötelezheti.” Az 1950. évi 39. sz. tvr. 3(>. §-a felhatalmazta az igazságügyminisztert, hogy a javító-nevelő munkára vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa. Az igazságügyminiszter az 1/1954. számú utasításával a javító-nevelő munka alkalmazását további előfeltételtől tette függővé. Az utasítás 3. pontja értelmében „a javító-nevelő munka végrehajtása annál az állami vállalatnál (intézménynél), illetőleg annál az állami gazdaságnál történik, amelynél a terhelt az ítélet meghozatalának időpontjában alkalmazásban áll, stb.”. A javaslat mellőzi ezt a korlátozást, s a mainál differenciáltabb ítélkezés biztosítása érdekében elvileg mindenkivel szemben alkalmazható büntetésként szabályozza a javító-nevelő munkát. A javaslat megítélése szerint azonban ez a büntetés csak akkor töltheti be hivatását, ha végrehajtásába bekapcsoljuk a közösség nevelő erejét. Ennél a büntetésnél ugyanis a hangsúly nem annyira a munkabér csökkentésén, hanem a munka mellett azon van, hogy amíg a büntetés tart, az elítéltet dolgozótársai — munkája és magatartása szempontjából egyaránt1 — a megszokottnál jobban figyelemmel kísérik, szükség esetén pedig megfelelő nevelő hatást is gyakorolnak rá. 2. Az (1) bekezdés megállapítja, hogy a javítónevelő munka mindenekelőtt munkakőtelezett- ség. Ez ma is így van. A Btá. 48. §-ának (1) bekezdése értelmében a javító-nevelő munka lényege abban áll, hogy a bíróság az elkövetőt meghatározott természetű munka végzésére kötelezi. 3. A javító-nevelő munka másik lényeges eleme az, hogy az elítélt csökkentett munkabérben részesül. Ezzel kapcsolatban a javaslat a hatályos jogtól eltérően rendelkezik. A Btá. 10—25%-ban határozza meg a levonás mértékét. A javaslat szerint a levonás az elítélt munkabérének 5-20%- ára terjedhet. A szociális körülmények kellő méltánylása végett lehetővé kívánja tenni ugyanis a kisebb arányú levonást. Külön kiemeli a (2) bekezdés, hogy a munkabér csökkentésén kívül az elítéltet is megilletik a munkaviszonyban álló dolgozó részére biztosított mindazok a jogok, amelyek a büntetés céljával nincsenek ellentétben. Megjegyzendő azonban, hogy figyelembe véve a javító-nevelő munka természetét, csupán azok a munkajogi jogosítványok tekinthetők e büntetés céljával ellentétben állóknak, amelyek a folyamatos végrehajtást érintik. Nem kétséges pl., hogy az elítéltet megilletik a társadalombiztosítási szolgáltatások ; ezeket az SZTK — helyes kiterjesztő magyarázattal — ma is biztosítja. A 44. §-hoz 1. A javító-nevelő munka tartamát illetően a javaslat eltér a Btá-tól ; a felső határt, két évről másfél évre szállítja le, az alsó határt pedig három hónapra emeli fel. Ez a tartam halmazati vágj’ összbüntetés esetében két évre emelhető. Az alsó határ megállapításánál a javaslat azt tartja szem előtt, hogy csak viszonjdag hosszabb tartam felel meg e büntetési nem jellegének. Egészen rövid idő alatt nem beszélhetünk megja- vulásról, átnevelésről. A javaslat legalább három hónapot tart szükségesnek ahhoz, hogy ez a büntetési nem kedvezően hasson az elítéltre. 2. A javaslat a Különös Részben a javító-nevelő munkát mindig alternatív büntetésként alkalmazza. A büntetés tartamát illetően abból a rendezési elvből indult ki, hogj- pénzbüntetés mellett hat hónapig, hat hónapig tartó szabadság- vesztés mellett egy évig, égj’ évi szabadságvesztés mellett a javító-nevelő munka maximális tartamát, a másfél évig terjedő javító-nevelő munkát alkalmazza. A Különös Részben nieghatározott büntetési tételek egj’szerűbb szövegezése indokolja a (2) bekezdés szabálj'át. 3. Minthogy a javító-nevelő munka természetéhez szorosan hozzátartozik a munka tényleges végzése, indokolt a (3) bekezdésbe felvett az a rendelkezés, hogy „a javító-nevelő munka tartamába nem lehet beszámítani azt az időt, amely amiatt az elítélt a munkát nem végzi.” A 44. ij-hoz 1. A javaslat — miként a Btá. — nem kívánja a javító-nevelő munka teljesítését közvetlen kényszerrel, mintegy karhatalmi utón kierőszakolni. Ehelyett azt a megoldást választja, hogy lehetővé teszi a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre való átváltoztatását.
