Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
103 sajátosságának. Más kérdés természetesen, hogy a törvényhozó — elismerve a büntetés említett tulajdonságait — azok egyikét vagy másikát tudatosan is előtérbe állíthatja. A szocialista büntetőjogban általában a büntetés megelőző hatása, illetve nevelő jellege kerül előtérbe. Ezt fejezi ki hatályos törvényünk is, amikor kinyilvánítja, hogy a büntetést a dolgozó nép védelme érdekében az elkövető megjavítása és nevelése, továbbá általában a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása végett kell alkalmazni. (Btá. 51. § (1) bek.) A büntetés nevelő jellegének előtérbe helyezése feltétlenül helyes. Nem helyeselhető ellenben, hogy a Btá. tel1 jesen hallgat a büntetés másik sajátosságáról, arról, hogy a büntetés szükségképpen bűnhődést is jelent, s éppen ezáltal fejti ki egyéni és általános megelőző hatását. Ezt a hiányt pótolja a javaslat, amikor a büntetés céljának meghatározásában a „joghátrány alkalmazása” szöveggel utal a büntetés utóbbi sajátosságára is. Rá kell még .mutatni az alábbi eltérésekre : A javaslat a „dolgozó nép” védelme helyett a „társadalom” védelméről beszél. Ti., ha a bűntett tartalmi eleme a „társadalomra” veszélyesség, helyesebb a büntetés céljának meghatározásában is a „társadalomi” kifejezés használata. A Btá. az egyéni megelőzést az „elkövető megjavítása és nevelése” fordulattal fejezi ki. l)e ebben az összefüggésben a „javítás” és a „nevelés” ugyanazt jelenti. Ezért a javaslat csak az egyiket: a megjavítást veszi fel a rendelkezés szövegébe. A büntetési nemek A dó. §-hoz Az (1) bekezdés a főbüntetéseket, a (2) bekezdés a mellékbüntetéseket sorolja fel. A Btá-nak a büntetéseket felsoroló 30. §-a nem különböztet fő- és mellékbüntetések között, hanem a 31. § rendelkezik úgy, hogy a halál- büntetés és a börtön mindig főbüntetések, a többiek (pénzbüntetés, elkobzás és vagyonelkobzás, egyes jogoktól eltiltás, foglalkozástól eltiltás és kiutasítás) mellékbüntetések. Ám ez utóbbiak, azokban az esetekben, amelyekben azt a törvény külön rendeli, az illető bűntett miatt főbüntetésként is alkalmazhatók. Megjegyzendő, hogy hatályos jogunk csak a pénzbüntetést rendelte főbüntetésként alkalmazni. A javaslat jobbnak tartja azt a szerkesztési módot, amely külön-külön bekezdésben sorolja fel a fő-, illetőleg a mellékbüntetéseket, mert így könnyebb az áttekintésük. A Btá. 31. §-ának második fordulatához hasonló szabályt pedig azért nem vesz fel, mert szükségtelen. A jogalkotó I eddig sem élt ezzel a lehetőséggel. Ami a főbüntetéseket illeti, azokat a 35. § súly szerint sorolja fel. Közöttük teljesen új a javítónevelő munka, amelyről a későbbiek során (a 42. §-nál) lesz bővebben szó. A mellékbüntetések között nincs új büntetési nem. Megváltozott azonban egyik-másiknak az elnevezése. így a javaslat visszatért a „közügyektől eltiltás” megjelöléshez. Visszaállítja a kitiltásnak és a kiutasításnak a korábbi jogban ismert megkülönböztetését is, mert e két intézmény tartalma és feltételei különböznek. Nem sorolja fel mellékbüntetésként a (2) bekezdés az elkobzást, mert a javaslat azt nem büntetésnek, hanem intézkedésnek tekinti. A halálbüntetés A :í6. ß-hoz 1. A 35. § első helyen említi a halálbüntetést. A szocialista büntetőjog perspektivikusan elvi okokból a halálbüntetés ellen száll síkra. Ámde mindaddig, amíg fennáll a kapitalista környezet közvetlen és közvetett káros hatása, a szocializmust építő állam nem nélkülözheti a büntetőjog e legszigorúbb eszközét, A javaslat is fenntartja a halálbüntetést, de azt kivételes büntetésnek tekinti. Erre utal mindenekelőtt, hogy a Különös Rész halálbüntetéssel csak ott fenyeget, ahol a jogilag védett tárgy fontossága ezt indokolja: tehát az állami, a társadalmi és a gazdasági rend, az élet, valamint a társadalmi tulajdon elleni legsúlyosabb bűntetteknél, végül a legsúlyosabb katonai bűntetteknél. Erre mutat az is, hogy a halálbüntetés mindig vagylagos büntetés, és a javaslat külön [64. § (2) bek.] rendelkezik arról, hogy csak abban az esetben lehet kiszabni, ha a büntetés célja más büntetéssel nem érhető el. 2. A halálbüntetés kivételes jellegéről tanúskodik az (1) bekezdés is: „halálbüntetés csak azzal szemben alkalmazható, aki a bűntett elkövetésekor huszadik életévét betöltötte”. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Btá. 53. §-a. Míg azonban a hatályos jog e szabály alól kivételt, is ismer, erre utal a szöveg „ha külön törvény máskép]) nem rendelkezik ...”, a javaslat Különös Része ilyen kivételt nein ismer. Csupán az elkövetők meghatározott körénél — a katonáknál — indokolt a javaslat álláspontja'szerint az eltérő szabályozás, ezért nyert az az Általános Részben [103. § (3) bek.] elhelyezést. Az idevágó indokokat az e §-hoz fűzött indokolás tartalmazza. A Btá. 53. §-ának szövegéhez képest további eltérést jelent , hogy a javaslat nem szól a halál- büntetés helyébe lépő büntetésről. A hallgatást az indokolja, hogy a halálbüntetés a javaslat- rendszerében sohasem önálló büntetési tétel. Ezért, ha a bíróság az (1) bekezdés folytán nem alkalmazhat halálbüntetést, akkor amúgyis az ezzel mindig vagylagosan megállapított tíztől tizenöt
