Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
92 tárolható. Aki a közreműködés alkalmával oly cselekményt hajt végre, ami a kísérlet fogalma szerint legalább is kísérleti cselekményt képez, az a társtettes; aki pedig oly cselekménnyel vesz részt, mely eddig a fokig nem haladt* az bűnsegéd. Ahhoz tehát, hogy valamely közreműködő társ- tettesként felelősségre vonható legyen, az szükséges, hogy a bűncselekmény elkövetési Snagatar- tásának egy töredékét, egy mozzanatát létrehozza. Végül a szubjektív elmélet a társtettes és a bűnsegéd közti-megkülönböztetés lényegét az elkövető érzületében, akaratában, ,,animus”-ában látja. A társtettes jellegzetessége az animus auctoris,' a bűnsegédé az animus socii. Animus auctoris- szal jár el az, aki a bűncselekményt saját ügyének tekinti, animus socii-val pedig az, aki a bűncselekményben mint reá nézve idegen ügyben működik közre. A javaslat ezúttal is az objektív elmélet oldalára áll. De nem ennek szélsőséges, formális irányát tartja helyesnek. Ez felel meg a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának is. amely szerint pl. a szándékos emberölés tettese és nem bűnsegéde az az elkövető, aki a sértettet az élet kioltására ténylegesen alkalmas tevékenységet elvégző személlyel szándékegységben tettlegesen bántalmazza (B. H. 856. szám). Abban a kérdében, hogy mikor beszélhetünk valamely tényállási elem megvalósításáról, a .javaslat nem foglalt állást. A felelet ti. minden esetben attól függ, hogyan határozza meg a Különös Rész az illető bűntettet. Nem kétséges pl., hogy összetett bűntett esetében az elkövetési tevékenységek bármelyikének véghezvitele megalapozza a társtettességet. így rablásnál, nemi erőszaknál nemcsak a dologelvétel, illetőleg a közösülés, hanem az erőszak kifejtése is. Természetesen itt is érvényesek a különös bűncselekményekről az előbbi § kapcsán kifejtett szempontok. b) A társtettesség szubjektív eleme az elkövetési tevékenységek egymást kiegészítő tudata. Ez a szubjektív ismérv azt fejezi ki, hogy társ- tettességről csak akkor lehet szó, ha a törvényi tényálláshoz tartozó tevékenységet megosztottan kifejtők a reájuk eső cselekvést abban a tudatban végzik, hogy egyikük tevékenysége a másikat kiegészíti. S mert az ilyen (komplementer) kauzá- litás tudata csak szándékos cselekménj'eknél képzelhető el, nyilvánvaló, hogy a társtettesség csak szándékos bűntetteknél foghat helyt. 4. Minthogy a társtettesség is tettesség, magától értetődik, hogy a társtettesek a tettesre megállapított büntetéssel büntetendők. A 14. §-hoz 1. Az (l) bekezdés a felbújtó, a (2) bekezdés a bűnsegéd fogalmát határozza meg, a (3) bekezdés pedig a részesek büntetéséről rendelkezik. A felbújtó törvényi meghatározásból folyik, hogy a felbújtásnak három lényeges ismérve van: a) A felbújtásnak rábírásnak kell lennie. Rábírás alatt olyan tevékenységet értünk, melynek hatása alatt a felbújtott személy bűncselekmény elkövetésére határozza el magát, s ennek nyomán elköveti a bűntettet, illetőleg legalábbis megkísérli a bűntett véghezvitelét. A rábíró magatartásnak tehát tulajdonképpen két eredményt kell előidéznie. Az egyik a bűntett véghezvitelére irányuló elhatározás életrehívása a címzettben, a másik pedig a bűntettnek ebből az elhatározásból fakadó véghezvitele, illetőleg véghezvitelének megkezdése. Az állandó bírói gyakorlat szerint nem szükséges, hogy a rábíró magatartás a célba vett bűntett- elkövetésének kizárólagos oka legyen, sem az, hogy a bűntett elkövetésének gondolata a felbújtótól származzék. Csak az a fontos, hogy a tettes elhatározásának keletkezésénél a felbújtói magatartás Jegyen a döntő motívum. Ez a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata is, amely szerint „a felbújtás lehetőségét nem zárja ki. hogy a tettesben a bűncselekmény gondolata és az elkövetésre való hajlandóság már korábban megvolt. A rábírás megvalósul, ha a lelki ráhatás erősíti elhatározássá a véghezvitel gondolatát” (L. B. Elvi tan. M. K. 1952. 21. sz.). b) A rábírásnak szándékosnak kell lennie. A felbújtó tudatának át kell fognia azt, hogy rábíró magatartása a címzettben tettest elhatározást vált vagy válthat ki, továbbá azt, hogy ez az elhatározás a bűntett véghezvitelére vezet vagy vezethet. A gondatlan rábírás nem felbújtás. Ezzel szemben a felbújtáshoz elegendő eshetőleges szándék is. c) A szándékos rábírásnak bűntett elkövetésére kell irányulnia. Ez azt jelenti, hogy felbújtás csak akkor valósul meg, ha van büntetendő alapcselekmény. Ha a felbújtott által véghezvitt cselekmémr nem meríti ki semmilyen bűntett törvényi tényállását, azzal kapcsolatban felbújtás sem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozott akkor, amikor megállapította,' hogy az alapcselekmény szabálysértést valósít meg (B. H. 1171. szám). Végül felmerül itt az a kérdés, hogy az alapcselekménynek szándékos bűntettnek kell-e lennie, vagy megfordítva : gondatlan bűncselekményre elkövethető-e felbújtás? A válasz határozottan tagadó. A gondatlan bűncselekményre való szándékos rábírás ugyanis közvetett tettesség. A Legfelsőbb Bíróság is határozottan rámutatott arra, hogy a gondatlanságból elkövetett bűncselekményeknél ki van zárva a bűnrészességnek minden formája (L. B. Elvi tan. M. K. 1952. 4. sz.). 2. A javaslat a bűnsegéd fogalmát a hatályos törvénnyel egyezően határozza meg. A Btá. a bűnsegély lényegét valamely bűntett elkövetéséhez nyújtott szándékos segítségnyújtásban foglalja össze, s ezzel tulajdonképpen az uralkodó tudományos álláspontot kodifikálta. A fenti definició szerint a bűnsegély mindenekelőtt segítségnyújtás, azaz olyan cselekmény,
