Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
amely előmozdítja vagy megkönnyíti a bűntett elkövetését. A segítő magatartás természetesen nemcsak fizikai, hanem pszichikai jellegű is lehet Aki tanáccsal, a véghezvitel eszközére vonatkozó útbaigazítással, vagy az elhatározás erősítésével támogatja a tettest, éppen úgy bűnsegélyt fejt ki, mint az. aki az elkövetés eszközét előállítja vagy megszerzi, a helyszint kikémleli, a véghezvitel akadályait elhárítja stb. A bűnsegély továbbá nemcsak tevékenységben, hanem mulasztásban is állhat, vagy amint a Legfelsőbb Bíróság mondja: a bűnsegítés jogi fogalmát tétlen magatartás is megvalósíthatja |L. B. Elvi tan. 12850/1950. (IX. 74. sz.)] Bűnsegély megállapításának helye lehet olyan esetben is, amikor a bűncselekmény elkövetéséhez azzal nyújt a segéd segítséget, hogy olyan kötelességét mulasztja el szándékosan, amelynek teljesítése a bűncselekmény elkövetésének akadályozására vagy legalábbis nehezítésére lett volna alkalmas. (В. II. 305. és 70(i. szám). Ami a bfínsegély további fogalmi ismérveit, a segítségnyújtás szándékosságát és az alapcselekmény bűntett! jellegét illeti, ugyanazok a szempontok érvényesek itt is, mint amelyekre az indokolás a felbújtásnál utalt. 3. A (3) bekezdés szerint „a részesekre is a tettesre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni''. Hatályos jogunkban is van hasonló rendelkezés (Btá. 20. § (2) és (3) bekezdése). A felbujtó büntetését illetően nem szorul részletesebb indokolásra az egyenlő elbánás elve. A tételes jogok többsége és a jogtudósok nagy része a parifikációt tartja helyesnek. Valóban nem lehet méggyőző érvet felhozni azzal a helyes felismeréssel szemben, hogy a felbujtó büntetőjogi felelőssége elvileg ugyanolyan mértékű, mint a tettesé. Nincs azonban ilyen egységes álláspont a- bűnsegéd vonatkozásában. A Btá. úgy rendelkezett, hogy a bűnsegéd a tettes cselekményére megállapított büntetéssel büntetendő. A miniszteri indokolás szerint ugyanis lehetővé kell tenni, hogy adott esetben a büntetési tétel maximumával sújtsa a bíró a bűnsegédet. Az így értelmezett parifikáció elvét a javaslat is magáévá teszi, és arra az álláspontra helyezkedik, hogy kivételesen a bűnsegéd is megbüntethető a tettesre megállapított büntetési tétel maximumával. A (3) bekezdés szövege ezt a kivételes lehetőséget nem zárja ki. A bűnsegéd azonban általánosságban kisebb felelősséggel tartozik, mint a tettes. A bíróságok a tettesnél vagy a felbujtónál rendszerint enyhébben is büntetik a bűnsegédet. De nemcsak a büntetés kiszabásánál jelentkezik ez a fokozati különbség. Amikor a fel- bujtáskoz egyben bűnsegédi tevékenység is járul, a Legfelsőbb Bíróság következetesen beolvasztja a bűnsegélyt a felbujtásba. Érvelése szerint ,,a felbujtás mint a bűncselekmény elkövetésének életre hivója, a bűnözési szándék felkeltője tartalmában mennyiségileg általában több mint a bűncselekménynek csupán a végrehajtását előmozdító, azt megkönnyítő bűnsegély. Ebből folyik, hogy bár a törvényes büntetési tétel a felbujtóra és a bűnsegédre, sőt a tettesre is azonos, általában a felbujtás súlyosabb megítélés alá esik, mint a bűnsegély. Ezért a két részességi alakzat találkozása esetén a bűnsegélyt kell a felbujtásba beolvasztani" (B. H. 649. szám). Ilyen körülmények között indokolt az az álláspont, hogy a bűnsegédet általában enyhébben kell büntetni, mint a tettest vagy a felbujtót. Ezt a javaslat azáltal is lehetővé teszi, hogy — miként a kísérletnél — bűnsegély esetében is kétszeres enyhítést enged (68. §. (3) bek.). .4 1-5. §-hoz 1. A javaslat szinte szó szerint megismétli a Btá. 28. §-ának a személyes tulajdonságokról és körülményekről szóló rendelkezését; éspedig ugyanazon indokok alapján, mint amelyekre annak idején a Btá. is figyelemmel volt. 2. Néhány stiláris jellegű eltérésen kívül említést érdemelnek a következő módosítások : A Btá. 28. ipának első fordulatában említett enyhébb „büntetési tétel" helyett a javaslat az enyhébb „büntetés” kifejezést veszi fel, mert nemcsak az enyhébben minősítő, hanem az enyhítő körülmény sem hat ki más olyan elkövetőre, akinél ez a körülmény nem forog fenn. A jelenlegi második fordulatban használt súlyosabb „büntetési tétel" helyett viszont a javaslat a tágabb jelentésű „súlyosabb büntető rendelkezés” kifejezéssel él. 111. CÍM A szándékosság és gondatlanság 1 . A Büntető Törvénykönyv egyik alapelve, hogy csak bűnösség alapján van helye büntetőjogi felelősségre vonásnak. Ezt az elvet szögezi le a 2. §. Ti. bűnösségről csak szándékos vágj' gondatlan elkövetés esetében beszélhetünk. A 2. § azonban nem szól arról, mikor állapítliató meg szándékos vágj- gondatlan elkövetés. Ezt a feladatot a TII. Cím tölti be, amelynek 16. §-a a szándékos, 17. §-a a gondatlan elkövetést határozza meg. A 18. § pedig általános rendelkezést fogalmaz meg a bfinösségi elv következetes érvényesítéséről. A 16. §-hoz A régi Btk. nem határozta meg a büntetőjogi szándékosság fogalmát, ezt a feladatot — mint a Btá. 12. ij-ához fűzött miniszteri indokolás megállapítja — a bírói gj'akorlatra és a tudománj’ra bízta. A Btá. — a bírói gj'akorlat egj’Séges irányának biztosítása érdekében — a büntetőjogi szándékosság fogalmát meghatározta [12. § (1) bekezdése]. Ez a fogalom-meghatározás a gj-akorlatban bevált, ezért azt a javaslat- fenntartja.
