Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
mert a bűntett értelmi szerzője, akar mert a bűnelkövetésre szervezett csoport összetartója. irányítója. MindÄek ellenére a javaslat mégsem sorolja az elkövetők közé a bűnszervezőt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felhozott körülmények csak a szervező felelősségének a mértékét növelik, azonban nem alapoznak meg új elkövetői kategé»- riát. A bűnszervező fogalmát egyébként is rendkívül nehezen lehetne meghatározni, mert az alapul vehető tevékenység más részességi kategória körébe is tartozik. A szervező fokozdtt felelősségének megfelelő értékelésére ezért olyan megoldás kínálkozik, amely a szervezőt — a konkrét bűntett miatt megállapítható egyéni felelősségéhez mérten — a büntetési tétel keretein belül súlyosabban bünteti, illetőleg ahol az indokoltnak látszik (pl lázadás), a vezető és szervező számára külön minősített esetet konstitúál a törvény. 3. A felsorolással kapcsolatban még egy lényeges szempontra kell rámutatni. Nevezetesen arra, hogy a 12. § az elkövetőket két csoportra osztja. Egyik oldalon vannak a tettesek, a másikon a részesek. Ezt a későbbiek során a javaslat szerkezetileg is érzékelteti, amennyiben külön §-ban (13. §) foglalkozik a tettesekkel és külön §-ban (14. §) a részesekkel. Az előbbiekhez tartozik a tettes és a társtettes, az utóbbiakhoz a felbujtó és bűnsegéd. A szóban levő elkülönítésnek azért van jelentősége, mert ezzel a javaslat határozottan állást foglal abban, hogy a társtettes tettes, és nem részes. E szabályozás lényeges következménye, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyeket tettesként csak meghatározott személyes (természetes vagy jogi) tulajdonsággal rendelkező vagy körülmény által jellemzett személy vihet véghez (ún. különös bűncselekmények), társtettesekként is csak ilyen tulajdonságokkal rendelkező személyek követhetik el. Ezért az, akinél nincsen meg a tettestől megkívánt személyes tulajdonság vagy körülmény, a véghezviteli magatartás részbeni kifejtése ellenére is csak bűnsegélyért, illetőleg csupán közönséges bűncselekményben való tettességért vonható felelősségre, attól függően, hogy a kérdéses tulajdonság vagy körülmény magát a büntetendőséget alapozza-e meg, vagy csupán olyan momentum, amely a bárki által elkövetett bűncselekmény büntetését fokozza vagy csökkenti. ' A IS. §-hoz 1. Ez a § meghatározza a tettes és a társtettesek fogalmát. Hatályos törvényünk meghatározza a tettes fogalmát. A javaslat a tettes fogalmának a meghatározásánál követi a Btá-t. A Btá. 20. ipának (l) bekezdése szerint „tettes' az, aki a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását egészben vagy részben megvalósítja”. Ebben a meghatározásban a „vágj- részben” kitételnek kettős értelme van. Jelenti egyfelől a kísérlet tettesét, aki — a kísérlet fogalmából következően — természetesen nem valósítja meg egészben a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását. Üe jelenti másfelől a társtettest is, aki egymaga szintén nem valósít meg teljes tényállást. hanem csak a többi társtettessel együtt hozza létre mindazokat az ismérveket, amelyek valamely bűntett törvényes fogalmát alkotják. Minthogy a javaslat külön meghatározza a társ- tettes fogalmát, és mert a kísérletről amúgy is külön §-ok szólnak, amelyek értelmében beszélhetünk valamely bűntett kísérletének törvényi téivyállásáról. nem indokolt a hatályos szöveg „vagy részben” kitételét átvenni. Ha pedig elejtjük ezt a fordulatot, természetesen nincs értelme az „egészben” szó meghagyásának sem. 2. A tettes a bűntett törvényben meghatározott tényállását vagy egymaga valósítja meg. vagy más személlyel együtt viszi véghez. Ha a tettes egy másik személyt eszközként használ fel a bűncselekmény elkövetésére, akkor közvetett tettességgel állunk szemben. Eszközzé akkor válik a közvetlenül cselekvő, ha hiányzik nála az őt felhasználó személy által tervbe vett bűncselekmény tettességéhez szükséges valamely olyan ismérv, amely az utóbbinál megvan. A közvetett tettesség különböző változatai közül leggyakoribb az az eset, amikor a tettes beszámítást kizáró korban levő gyermeket használ fel eszközül a büntetendő cselekmény elkövetésére. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint ilyenkor a közvetett tettes tettesként büntetendő [L. B. Elvi tan. 12340/1950. (III. 13.)] Magától értetődik, bog}’ ugyanígy kell eljárni a közvetett tettesség egyéb eseteiben is. 3. Ha a tettes eszköznek nem tekinthető másik személlyel közösen valósítja meg a bűntett tényállását, társtettesség áll elő. A társtettesség fogalmi konstrukciójának két ismérve van : a) a közös megvalósítás (elkövetés) és b) az a tudat, hogy az elkövetési tevékenységek egymást kiegészítik. a) A társtettesség objektív eleme a bűntett közös megvalósítása, ami azt jelenti, hogy a társ- tettesek mindegyike tényállási elemet valósít meg. Éppen ez a tárgyi kritérium különíti el a társ- tettességet a bűnsegélytől. Ebben a kérdésben az irodalomban különböző elméletek alakultak ki. Az okozatosság tanát értékesítő elmélet tettesnek azt tekintette, aki a jogsértés közvetlen okát képező magatartást, bűnsegédnek pedig azt, aki a közvetett okot jelentő cselekvőséget fejtette ki. Az objektív elmélet — elutasítva mindennemű' különbségtétel lehetőségét az okok' hatásfokának jelentősége tekintetében — a bűncselekmény törvényi tényállásában szereplő elkövetési magatartásban ismeri fel azt a mozzanatot, amelynek segítségével a társtettesség és a bűnsegély elha
