Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
lettől visszalépőnek biztosítandó privilégium belső indoka egy kézenfekvő kriminálpolitikai megfontolás; nevezetesen: a társadalomnak nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy a jogsértő eredmény ne következzék be, mint ahhoz, hogy az elkövetőt megbüntessék. Az enyhe büntetés kilátásba helyezése azonban korántsem ösztönzi úgy az elkövetőt cselekménye abbanhagyására, mint a büntetlenség biztosítása. Ez a felismerés vezette a csehszlovák, à bolgár, legutóbb pedig a szovjet büntető törvényhozást is akkor, amikor büntetlenséget helyeznek kilátásba az önkéntes elállás és az önkéntes eredményelhárítás esetére. És ezt a szempontot érvényesíti a javaslat a 10. § (3) bekezdésébe felvett szabállyal, amely szerint: „nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűntett véghezvitele, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárította”. 5. A kísérlettől való önkéntes elállással kapcsolatban a javaslat — a mondottakon kívül — további lényeges újítást tartalmaz. Hatályos törvényünk szerint a Btá. 18. §-ában írt kedvezmény annak javára alkalmazható, aki „a cselekmény végrehajtásától önként elállóit ”. Ezt a rendelkezést helyesen úgy kellene értelmezni, hogy több elkövető esetében akkor is alkalmazható a Btá. 18. §-ának (2) bekezdésében biztosított privilégium az önkéntesen elálló, egyik elkövető javára, ha a többi elkövető a bűncselekményt egyébként véghezvitte. A bírói gyakorlat azonban hamarosan átlátta, hogy az idézett törvényhely nehezen egyeztethető .össze a (3) bekezdésbe felvett szabállyal, amely szerint a felbújtó és a bűnsegéd büntetése korlátlanul csak akkor enyhíthető stb., „ha az a bűntett végrehajtását önként megakadályozta”. Vagyis több tettes esetében az önkéntesen elálló'egyik tettes akkor is kedvezményben részesül, ha a többi tettes a bűncselekményt végljezviszi, ezzel szemben a bűnsegéd csak akkor élvez privilégiumot, ha megakadályozza a bűntett végrehajtását, azaz ha a többi elkövető nem viszi véghez a bűn- cselekményt. Ezt az ellentmondást a Legfelsőbb Bíróság a kérdéses rendelkezés szószerinti értelmének elvetésével oldotta fel. Kimondotta ugyanis hogy „a Btá. 18. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések a megkísérelt bűntett végrehajtásától elálló egyik tettes javára csak akkor alkalmazhatók, ha a bűntettnek a többi tettes által való végrehajtását is megakadályozta, vagy az eredmény bekövetkezését elhárította. Következik ez a 18. § (3) bekezdésének a bűnsegédre vonatkozó rendelkezéséből, akinél kedvezőbb elbírálás alá a bűncselekmény tettese nyilvánvalóan nem kerülhet” (B. H. 216. szám). Egy másik alkalommal ugyancsak megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy „ha többen kíséreltek meg a társadalmi tulajdon elleni bűilcselekményt, és a vádlottak közül az egyik a kísérlettől elállt : vele szemben nincs helye a Btá. 18. § (2) bekezdése alapján korlátlan enyhítésnek, mert a többiek a cselekményt folytatták” (Sz. o. 1954. I. 15.). A javaslat a gyakorlatban kijegecesedett álláspontot teszi magáévá, s több elkövető esetében csak akkor biztosít büntetlenséget az önként elálló javára, ha a bűncselekményt a többi elkövető sem viszi véghez. Ezt fejezi ki a (3) bekezdés, amely szerint nem az büntetlen, „aki a cselekmény végrehajtásától önként elállottj”, hanem az, „akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűntett véghezvitele”. Ez a változtatás egyébként szükségszerűen folyik az önkéntes elállás büntetlenségének indokául felismert — és fentebb említett — kriminálpolitikai megfontolásból. S hogy menynyire a dolog természetéből folyó következményről van itt szó. mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az előkészületi cselekmény vonatkozásában maga a Btá. sem zárkózott el ennek a konklúziónak a levonásától. A Btá. 19. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint előkészület ése- tén a büntetést korlátlanul enyhíteni lehet stb. azzal szemben „akinek önkéntes elállása folytán.... maradt el a bűntettnek vagy kísérletének elkövetése”. 6. A javaslat azzal is újít, hogy külön rendelkezést vesz fel az ún. .maradékcselekményre- vonatkozólag. Hatályos jogunk nem rendelkezik erről, vagyis nem szabályozza azt az esetet, amikor az elkövető felhagy ugyan az eredetileg tervbe vett bűntett elkövetésével, ám az elállásig véghezvitt cselekménye magában véve is megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását. Az önkéntes elállás esetére a büntetés mellőzését vagy korlátlan enyhítését engedélyező Btá. szempontjából nem is tekinthető feltétlenül hibának a maradékcselekményről л-aló megfeledkezés : hisz önkéntes elállás esetén a bíróság amugyis szabhatott ki büntetést. A javaslat azonban nem nélkülözheti azt a szabályt, hogy a maradék- cselekmény miatt helye van a büntetőjogi felelősségre л-onásnak. A 11. §-hoz l.A § az előkészületi cselekményről szól. Előkészületnek nevezi a büntetőjog azt a ■tevékenységet, amelyet az elkövető \-alamely bűntett lehetővé tétele, véghezvitelének megkönnyítése, a jogsértő eredmény előzetes biztosítása végett stb. fejt ki. Ilyen cselekmények pl. az eszköz beszerzése, annak használatra előkészítése, az elköv-etésre az alkalom kipuhatolása, bűnszövetség alakítása, leselkedés és így tovább. A Btá. 19. §-a (1) bekezdésének értelmében előkészület a bűntett tényállásához nem tartozó,, de annak véghezvitelét előkészítő cselekmény, ífem kétséges, hogy ez a rendelkezés idem per idem definíciót tartalmaz, amennyiben az előkészületet „előkészítő cselekményeként határozza meg. Ezért már a Btá. szükségét érezte annak, hogy
