Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
88 később mégis kimászott a kútból és életben maradt (B. H. 1633. szám). 3. A 9. § szövegével kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Btá. „szándékos bűntett végrehajtásáéról beszél. A javaslat felcseréli a szavakat, s a „bűntett szándékos véghezvitelé”-ről szól. Ebben az összefüggésben szemléltetőbbnek tűnik. ugyanis .szándékos véghezvitelt említeni, így sem kétséges, hogy csak szándékos bűntettnek van kísérlete. Továbbá : a javaslat a kísérlet fogalommeghatározását összhangba hozta az előkészületi cselekmény fogalommeghatározásával, és azért használja itt is a büntetendő- ségre utaló fordulatot: „Kísérlet miatt büntetendő .........” A 10. §-hoz 1. Az (1) bekezdés a kísérlet büntetéséről szóló, általános rendelkezést tartalmazza, ezt követi a (2) bekezdésnek az alkalmatlan kísérletre vonatkozó speciális rendelkezése, végül a (3) bekezdés a kísérlettől való önkéntes, elállás, továbbá az önkéntes eredményelhárítás büntethetőségét tárgyalja. 2. A szocialista büntetőjog objektív alapon áll, s a kísérletet azért tartja büntetendőnek, mert társadalomra veszélyességet hordoz magában. Felmerül azonban, a kérdés, hogy miként kell büntetni a kísérletet. A Btá. abból indult ki, hogy a társadalomra veszélyesség szempontjából a kísérlet nem marad el a befejezett bűntett mögött. Ezért azt a szabályt mondotta ki, hogy „a kísérlet büntetése ugyanaz, mint a befejezett bűntetté”. [18. § (1) bek.] A javaslat hasonló álláspontra helyezkedik, s lehetővé teszi, hogy a kísérleti szakban rekedt cselekmény elkövetőjét is olyan büntetéssel sújtsák, mint azt a tettest, aki a kérdéses bűntettet teljes egészében véghez vitte. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a bűntett rendszerint a tettestől független körülmények folytán nem jut a befejezettség szakába. Jellemző erre az ■ előbbi § indokolásánál felhozott s a Legfelsőbb Biróság ítéletét idéző példa. Tekintettel azonban arra, hogy az esetek jelentős részében a kísérlet enyhébb megítélés alá .esik, mint a befejezett bűntett, a javaslat a kísérlet büntetéséről szóló általános szabályt nem fogalmazza olyan mereven, mint a Btá., másfelől lehetővé teszi, hogy kísérlet esetében tágabb keretek között éljen a bíróság az enyhítési joggal. [Vö. 68. § (3) bek.] 3. Ami az alkalmatlan kísérlet problémáját illeti, a javaslat itt sem szakít a határos jog megoldásával, azaz korlátlan enyhítést enged alkalmatlan kísérlet esetében. Említést kell tenni azonban két kisebb jelentőségű módosításról. A Btá. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontja a kedvezményes elbírálást akkor engedi meg, ha „az elkövetést alkalmatlan tárgyon vagy alkal- I matlan és egyszersmind veszélytelen eszközzel” •kísérelték meg. A bírói gyakorlat szerint az az eszköz veszélytelen, amely a kérdéses bűncselekmény törvényi tényállásához tartozó eredményre sem a konkrét, sem bárminő más esetben nem vezethetett. (A Legfelsőbb Bíróság büntető szakosztályának 1952. évi június 25. napján kelt állásfoglalása.) Ehhez képest az idézett törvényhely második fordulata tulajdonképpen azt jelenti hogy a társadalomra nem veszélyes cselekmény is büntethető. Nyilvánvaló ugyanis, hogy olyan eszköz használata, amely semmiféle káros következményt nem idézhet elő, nem minősíthető társadalomra veszélyes cselekménynek. Ezért a javaslat csak alkalmatlan eszközről beszél, s elhagyja a Btá-ban használt „-egyszersmind veszélytelen” szövegrészt. A javaslat — a Btá-val ellentétben — csak a büntetés kiszabásának mellőzését teszi lehetővé, de nem tekint el a bűnösség megállapításától, és pedig azért, mert indokolatlan volna leplezni a bűncselekmény elkövetésének a tényét. Ellenkező értelmű kifejezett rendelkezést pedig azért nem vesz fel a javaslat, mert — mint ismeretes — a bűnösség szónak kétféle értelme van, s feltétlenül kerülni kell, hogy ugyanabban a jogszabály- - ban egy kifejezés kétféle értelemben szerepeljen. Tehát megtévesztőleg hatna, ha a bűnösség (itt a perjogi bűnösségfogalomról van szó) megállapításának mellőzésével kötnénk egybe a büntetés kiszabásának mellőzését. Természetes', hogy ennek a következményeit perjogi síkon le kell majd vonni. 4. Előfordul, hogy az elkövető felhagy eredeti szándékával, eláll cselekménye folytatásától, illetőleg tevékenységének káros következményét még idejében elhárítja. A kísérletnek fentebb ’ adott meghatározásából az következnék, hogy ilyenkor kísérlet miatt büntetésnek van helye. Felmerül azonban a kérdés, hogy helyes-e megbüntetni azt, aki önként felhagy társadalomra veszélyes tevékenységével, illetőleg önként elhárítja a káros eredményt. Hatályos jogunk úgy reagál az önkéntes elállásra és az önkéntes eredményelhárításra, mint az alkalmatlan kísérletre: azaz a büntetés korlátlan enyhítését, illetőleg a büntetés kiszabásának mellőzését teszi lehetővé. A régi Btk. büntetlenséget biztosított ilyen 'esetben. A Btá. azért nem vette át ezt a szabályt, mert itt is ugyanarra az álláspontra helyezkedett, mint az alkalmatlan kísérlet büntethetőségével kapcsolatban. Vagyis ebben a kérdésben is azt vallja, hogy lehetőséget kell adni a bírónak „az eset helyes egyéni megítélésére; továbbá a kísérletben önkéntes elállás, illetőleg önkéntes eredményelhárítás ellenére ’is’ megnyilvánulhat bizonyos fokú veszélyesség a társadalommal szemben”. A javaslat nem azonosítja magát ezzel az okfejtéssel, .hanem abból indul ki, hogy a kísér
