Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
87 Ebben a Fejezetben foglalkozik továbbá a kísérleti, az előkészületi és a részesi cselekmények büntethetőségével is. Az így adódó anyagot a következőképpen rendszerezi: A bűncselekmény külső megjelenési alakjai (befejezett bűntett, kísérlet, előkészület) kívánkoznak az első helyre (I. Cím). (Itt megjegyzendő, hogy a befejezett bűntettről nem kell külön szólni, mert a javaslat — mint típust — a befejezett bűntettet tartja szem előtt és ennek megfelelően az általános szerkezeti alap a befejezett bűntett miatt viselendő felelősség.) Ezt követik a bűncselekmény aktív alanyairól, az elkövetőkről szóló általános rendelkezések (II. Cím), majd a bűntett alanyi oldalához tartozó legfontosabb pozitív előfeltételt, a szándékosságot, illetőleg a gondatlanságot tárgyalja a javaslat (III. Cím). Végül a IV. Cím sorolja fel a büntethetőség negatív fejtételeit, azaz a büntethetőségi akadályokat. I. CÍM A kísérlet és az előkészület A bűntett elkövetésének gondolatát kiváltó képzet első, felvillanásától a tényállásszerű eredmény bekövetkezéséig hosszabb-rövidebb út vezet. Ennek folyamán a bűnös cselekvés különböző fejlődési szakaszon mehet keresztül: az elhatározás, az előkészületi cselekmény, a kísérlet és a befejezett bűncselekmény szakaszán. Az elhatározás, és természetesen az ezt megelőző minden más mozzanat kívül áll a büntetőjog érvényesülési területén. Nem tart igényt külön szabályozásra a befejezett bűntett, hisz azt veszi alapul a javaslat általában minden rendelkezés megszövegezésénél. Fogalma az egyes bűntettek törvényi tényállásainak meghatározásából adódik, s akkor beszélünk róla, ha valamennyi törvényi tényállási elem a maga egészében megvalósult. Másként áll a dolog a kísérlet és az előkészület vonatkozásában. Átmeneti jellegüknek megfelelően sajátos elbírálást igényelnek, s a rájuk vonatkozó külön szabályok legfontosabbjait vonja össze a kísérletről szóló 9. és 10., valamint az előkészülettel foglalkozó 11. §. А У. §-hoz 1. Ez a § a kísérlet fogalmát határozza meg. A javaslat nem teszi a kísérlet fogalmi elemévé az eredménynek (a véghezviteli magatartás teljes befejezésének) a tettes akaratától független elmaradását. A kísérlet létrejötte szempontjából ugyanis közömbös, hogy az eredmény 'be nem követ- • kezése a cselekvő akaratára vezethető-e vissza vagy nem. Ennek a ténynek csak a büntethetőség szempontjából van jelentősége. A javaslat méltányolja is a véghezviteltől való önkéntes elállást, illetőleg az eredmény bekövetkezésének önkéntes elhárítását, amennyiben büntetlenséget biztosít ezekre az esetekre [10. § (3) bek.]. 2. A kísérlet első ismérve a szándékosság. Csak szándékos cselekmény valósíthat meg kísérletet, azaz csak szándékos bűntettnek van kísérlete. Ezt fejezi ki a 9. § azzal, hogy a kísérlet meghatározásában „szándékos” véghezvitelről beszél. E szerint tehát nincs gondatlanságból elkövetett kísérlet, illetőleg a gondatlan bűncselekménynek nincs kísérlete. Hasonlóképpen nem lehet kísérlete az ún. praeterintentionális bűntettnek, mint erre a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott, megállapítva, hogy a halált okozó súlyos testi sértés kísérlete fogalmilag kizárt (BH. 1763. szám). A kísérlet létrejöttéhez szükséges a bűntett véghezvitelének a megkezdése is. Ez a mozzanat határolja el a kísérletet az előkészületi cselekménytől. Hogy mikor tekinthetjük a bűntett véghezvitelét megkezdettnek, az mindig csak in concreto — a kérdéses bűntett törvényi tényállásának elemzése útján — állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság az országhatárnak lítiokmányck nélkül — átlépés céljából — való megközelítését a tiltott határátlépés (L.‘B. II. 5607/1952.) — az idegen lakásba lopás szándékával való bemenetelt a lopás (B. H. 993. szám) — a mérgezett folyadéknak tervszerű elhelyezését abból a célból, hogy’azt valaki megigya, és a mérgezés következtében meghaljon, a gyilkosság (B. H. ,1478. szám) véghezviteli magatartása megkezdésének minősítette. Ezzel szemben a hamisított élelmiszer előállítását és ezzel az eladási hely megközelítését nem tekintette a csalás kísérletének, azaz a bűntett véghezviteli magatartása megkezdésének : álláspontja szerint ez a tevékenység a csalásnak csupán előkészítő cselekménye (B. H. 1639. szám). A felsorolt példákból irányelvként azt lehet felismerni, hogy minden olyan cselekvőség, amelyet a köznapi felfogás a véghezviteli magatartás, illetőleg az e forgalom alá eső konkrét cselekmény alkotórészének tekint, olÿan mozzanat, amelynek létrehozásával a tettes a kísérlet területére lépett. Ami a kísérlet harmadik ismérvét: a véghezvitel befejezetlenségét illeti, erről akkor szólhatunk, ha a bűntett valamennyi törvényi tényállási eleme nem valósult meg. Gyakran előfordul* pl., hogy a tényállásba felvett eredmény nem következik be. Igenkor csak kísérletet lehet megállapítani, még akkor is, ha az elkövető a maga részéről mindent megtett az eredmény létrehozására, így kísérletet állapított meg a Legfelsőbb Bíróság abban az ügyben, amelynek vádlottja egy 9 éves gyermeket ülésre irányult előre megfontolt szándékkal beledobott egy 9 méter mélységű kútba, amelyben 4 méter mély víz volt, s mikor észrevette, hogy a gyermek a kút fokán levő téglákba kapaszkodva a kútból kimászni igyekszik, tégladarabokat is dobott fejére, a sértett azonban
