Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
tárgyában 1048. évi december 9-én kelt nemzetközi egyezmény (1955. évi 16. sz. tvr.), az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában New Yorkban 1950. évi március 21. napján kelt nemzetközi egyezmény (1955. évi 24.. sz. tvr.), a pénzhamisítás elnyomása tárgyában Genf ben 1924. április 20-án kelt nemzetközi egyezmény (1933: NI. tv.). Kiadatási jogunk második forrása a viszonosság. Ez a viszonosság lehet állandó és esetről esetre biztosított viszonosság, s az előbbi ismét lehet általános és részleges. Mind az állandó, mind az esetről esetre biztosított viszonosságon alapuló gyakorlatban általában a kiadatási jognak mindenütt, különösképpen a kiadatási szerződéseinkben uralkodó alapelvei érvényesülnek. Különösen nagy jelentősége van azoknak az általános princípiumoknak, amelyek megállapítják, hogy milyen bűncselekmények miatt van helye kiadatásnak, milyen személyek adhatók ki, meddig terjed a kiadott személy felelősségre vonása stb. Egyes államok külön kiadatási törvényben foglalják össze mindazokat a szabályokat, amelyek a felvetett kérdéseket rendezik. Hazánkban ilyen jogszabály megalkotására eddig nem került sor. Nálunk olyan szokás alakult ki, hogy a Büntető Törvénykönyv sorolja fel azokat az alapelveket, amelyek meghatározni hivatottak kiadatási gyakorlatunkat. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a Btk., mind a Btá. szabályozása hiányos ebből a szempontból. Egyikük sem tartalmazza a kiadatási jogban ismert valamennyi fontos alapelvet, jeléül annak, hogy a kiadatást érintő kérdések átfogó szabályozása nem a Büntető Törvénykönyvbe kívánkozik. A javaslat sem kívánja a kiadatási jogot kodifikálni. Mindössze az alapelveket, közülük is azonban csak a legfontosabbakat állapítja meg a 8. §-ban. > , 2. Az (1) bekezdés a Btá. 8. §-a (1) bekezdésé-' nek változtatás nélküli átvétele. Azt a legfontosabb alapelvet mondja ki, hogy magyar állampolgár más államnak nem adható ki. Nemzetközi szerződés (egyezmény) alapján azonban magyar állampolgárt is ki lehet, sőt ki kell .adni más államnak. Ismeretes, hogy az 1943. évi október 30-án kelt moszkvai deklaráció, majd az 1945. évi londoni egyezmény szerint a háborús bűnösöket állampolgárságukra való tekintet nélkül a bűn- cselekmény elkövetésének helyén kell megbüntetni. Ez az elv jut kifejezésre a párizsi békeszerződés 6. cikkének a) pontjában, amelynek értelmében Magyarország köteles a magyar állampolgárságú háborús bűntetteseket a szerződés 1. cikkében megnevezett államok részére kiadni. Minthogy pedig a nemzetközi szerződés, illetőleg egyezmény alkalmazása megelőzi a belföldi jog érvényesülését, a szóban forgó kivételre a 8. § (1) bekezdésében utalni kell. 3. A (2) bekezdés a nem magyar állampolgárságú személy kiadatásáról szól. Nem magyar állampolgár nemzetközi szerződés (egyezmény) vagy viszonosság alapján adható ki. így van ez jelenleg is. Egyedüli különbség, hogy a Btá. „külföldi állampolgár”-ról beszél. A javaslat ellenben a szabatosabb „nem magyar állampolgár” kifejezést használja, hogy rendelkezése alá vonja a hontalan személyeket is. 4. A (3) bekezdés a Btá. 8. §-a a) pontjának megismétlése. A kiadatási jognak egyik általános alapelve, hogy kiadatásnak csak olyan cselekmény miatt van helye, amely a megkereső és a megkeresett állam törvénye szerint egyaránt bűntett (azonosság elve). A (3) bekezdés annyiban teszi magáévá ezt az alapelvet, hogy a viszonosságon alapuló kiadatás esetére kizárja az ellentétes állásfoglalást, illetőleg gyakorlatot. Nincs azonban akadálya annak, hogy nemzetközi szerződés (egyezmény) másként rendelkezzék. Aminthogy van is olyan nemzetközi szerződésünk, amely más elvi álláspontra helyezkedik. így az 1954. évi 2. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett magyar —bolgár jogsegélyzserződés 56. cikkének (3) bekezdése értelmében „kiadatásnak* van helye oly cselekmény miatt is. amelyek csak a kiadatást kérő Fél törvényei szerint képeznek bűntettet, ha azok a kiadatást kérő fél állami és társadalmi rendje, biztonsága vagy népgazdasága ellen irányulnak”. Nyilvánvaló mindebből, hogy nemzetközi szerződés (egyezmény) áttörheti az azonosság elvét. Ezt a javaslat a Btá. szövegezésénél világosabban fejezi ki. 5. Viszont semmilyen körülmények között nincs helye menedékjogot élvező személy kiadatásának. Az Alkotmány 58. §-ának (2) bekezdésében biztosított menedékjog intézményével ugyanis nem egyeztethető össze a kiadatás. Ebből az következik, hogy a menedékjogot élvező személy jogi helyzete más, mint a (3) bekezdésben említett nem magyar állampolgáré. Az előbbi egyáltalában nem adható ki, az utóbbi pedig nemzetközi szerződés alapján még olyan cselekmény miatt is kiadható, amely a magyar törvény szerint nem minősül bűntettnek. Ennek folytán a javaslat önálló bekezdésben foglalkozik a menedékjogot élvező személlyel, s úgy rendelkezik, hogy meg kell tagadni az ilyen személy kiadatását. II. FEJEZET I A büntethetőség (9-33. §-ók) A Btá. a büntetőjogi felelősség, létrejöttének pozitív és negatív feltételeit azok közös- eredménye: a büntethetőség fogalma alatt vonja össze. A javaslat magáévá teszi a Btá-nak ezt a konstrukcióját, a büntethetőség cím alatt tárgyalja a büntetőjogi felelősségnek — a 2. §-ban nem szabályozott — pozitív és negatív előfeltételeit.
