Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
85 gát. Hatályos jogunk megelégszik annak kijelentésével, hogy azok a bűncselekmények vonhatók ide, amelyek a „Magyar Népköztársaság demokratikus államrendjéhez vagy gazdasági rendjéhez fűződő alapvető érdeket” sértenek. A javaslat jobban méltányolja e helyen is a törvényesség szempontjait, s ezért a taxativ felsorolást választja. c) A Btá. az igazságügyminiszter hatáskörébe utalja annak megfontolását, hogy kell-e büntető eljárást indítani a kérdéses bűncselekmények miatt, vagy nem. Minthogy hatályos eljárási jogunk értelmében a büntető eljárás megindítása általában az ügyész feladata, indokolt, hogy az ilyen jellegű büntető ügyekben is az ügyész, illetőleg — az ügyek külpolitikai jelentőségére tekintettel — a legfőbb ügyész kezében legyen a döntés joga. A ti. §-hoz Méltánytalan lenne, ha az elkövető ugyanazon bűncselekménye miatt kétszeres büntetést állna ki. Ezért már a Btá. úgy rendelkezett, hogy akár belföldön, akár külföldön követték el a bűntettet, a külföldi bíróság jogerős ítélete alapján kitöltött büntetést a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe be kell számítani. Nem rendelkezett a Btá. azonban arról, hogy a bűncselekmény miatt nem jogerős ítélet alapján külföldön kiállott előzetes fogvatartás is beszámítandó-e ? A javaslat pótolja ezt a hiányt, s a rendelkezésbe felveszi a külföldön kiáltott előzetes fogvatartást is. így megteremti az összhangot a 77. §-sal, mely szerint a kiszabott szabadságvesztésbe vagy javító-nevelő munkába az előzetes fogvatartás idejét teljes egészében be kell számítani. A jelenleg hatályos szöveg alapján felmerülhet az a kérdés, hogy külföldön kiállott javító-nevelő munka vagy külföldön megfizetett pénzbüntetés beszámításának is helye van-e. Ti. a Btá. 5. §-a „kitöltött” büntetésről beszél, s ez a szövegfordulat szabadságvesztésre, esetleg javító-nevelő munkára utal, de semmiképpen nem vonatkoztatható pénzbüntetésre, minthogy a pénzbüntetést az állandó szóhasználatban nem „kitöltik”, hanem „megfizetik” vagy „végrehajtják”. A javaslat biztosítani akarja a külföldi bíróság által kiszabott, és külföldön végrehajtott minden olyan büntetésnek a beszámítását, amelyhez hasonlót a hazai jog ismer. Ezért az említett kifejezésbeli sajátosságra figyelemmel a Btá-ban használt „kitöltött” szót a „végrehajtott” jelzővel cseréli fel. A 7. §-hoz A Btá. 7. §-a szerint a területenkívüliséget vagy személyes mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségére nézve a nemzetközi szerződés vagy egyezmény, annak hiányában pedig a nemzetközi gyakorlat irányadó. Ez a^ rendelkezés két vonatkozásban is módosításra szorul. Mindenekelőtt helytelen területenkívüliségről beszélni. Az exterritorialités fikciója ugyanis ma már idejét múlta. Ez az intézmény ellentétben áll a nemzetközi jog alapvető elvével, az állami szuverenitás eszméjével. Ennek folytán olyan kifejezést kell használni, amely megfelel a tartalomnak. Ilyen megjelölés a „diplomáciai mentesség”. A Btá. szóban levő szövege azért sem elég szabatos, mert azt a látszatot keltheti, mintha a diplomáciai mentesség a felelősség anyagi jogi akadálya lenne. Ámde ez nincs így*. Az immunitásnak csupán eljárási konzekvenciái vannak, nevezetesen az, hogy a mentességet élvező személy ki van véve a fogadó állam büntető joghatósága alól, vele szemben a bíróság nem járhat el. A diplomatának a fogadó állam anyagi büntetőjogába ütköző cselekménye azonban bűncselekmény. Erre tekintettel beszél a javaslat ..felelősség” helyett „felelősségre Vonás”-róI. Végül a javaslat kiegészíti a hatályos szabályt azzal, hogy a nemzetközi gyakorlat kérdésében a bíróság köteles elfogadni az igazságügyminiszter nyilatkozatát. Hasonló rendelkezést tartalmaz a 8. § (2) bekezdése is. Л kiadatás és a menedékjog .1 Ó. §-/ioz 1. Kiadatáson államok közötti olyan bűnügyi jogsegélyt értünk, amelynek folytán az egyik állam a területén tartózkodó személyt büntető eljárás lefolytatása vagy büntetés végrehajtása céljából kiadja a másik államnak. A kiadatási jog forrásai: a nemzetközi szerződés, a viszonosság és a belső törvény. Legfontosabb közülük a nemzetközi szerződés (egyezmény), amely két vagy több állam viszonylatában részletesen szabályozza a bűntettesek kiadatásának feltételeit és az ezzel kapcsolatos eljárást. A fel- szabadulás után minden európai szocialista állammal kötöttünk kiadatási szerződést. Ezeket a kiadatási szerződéseinket a következő jogszabályok tartalmazzák (a zárójelben van feltüntetve a szerződést kötő másik állam): I960.-évi 25 sz. tvr. (Albánia), 1954. évi 2. sz. tvr. (Bulgária), 1951. évi 29. sz. tvr. (Csehszlovákia), I960, évi 5. sz. tvr. (Lengyelország), 1958. évi 19. sz. tvr. (Német Demokratikus Köztársaság), 1959. évi 19. sz. tvr. (Románia), 1958. évi 38. sz. tvr. (Szovjetunió). Hatályban van még néhány fel- szabadulás előtti időből származó kiadatási egyezményünk. A most felsorolt jogszabályok kétoldalú szerződéseket foglalnak magukban. Ezeken kívül van néhány többoldalú nemzetközi szerződés, amely kiadatási kötelezettséget állapít meg. Ilyenek: a párizsi békeszerződés (1947: XVIII. tv.), a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése
