Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
84 terjedjen túl a maga természetes érvényesülési körén. 2. A tárgyi összefüggés miatt itt szólni kell a büntetendőség egy sajátos előfeltételéről : a magánindítványról is. A Btá. külön rendelkezést (ti. §) vett fel ezzel kapcsolatban. Eszerint: Ha a külföldön elkövetett bűntett akár a magyar törvény, akár az elkövetés helyének törvénye szerint csupán a sértett fél indítványára üldözhető, büntető eljárásnak csak a sértett fél indítványára van helye. Ez a rendelkezés nem - vonatkozik azokra a cselekményekre, amelyeket arra tekintet nélkül kell a magyar törvény szerint büntetni, hogy az elkövetés helyének törvénye értelmében büntetés alá esnek-e. A javaslat ilyen szabályt nem vesz fel. A kérdéses bűntettek esetében ugyanis a magánindítvány hiánya kizárja a büntethetőséget. Ámde magyar bíróság csak olyan cselekmény miatt gyakorolhatja büntető joghatóságát, amely a magyar törvény szerint büntethető. Ehhez képest, ha a cselekmény iildözhetéséhez a magyar törvény szerint magánindítvány előterjesztése szükséges, ezt az előfeltételt az olyan külföldön elkövetett cselekmény esetében is meg kell kívánni, amely az elkövetés helyének törvénye szerint magánindítvány nélkül is üldözhető. Ha pedig a külföldi törvény köti magánindítvány előterjesztéséhez a büntethetőséget, a magyar törvény azonban nem kíván magánindítványt, a probléma kétféle ágazik: Magyar állampolgárnak külföldön elkövetett cselekménye esetében nem előfeltétel a magánindítvány előterjesztése; a javaslat ugyanis akként rendelkezik, hogy magyar állampolgárnak külföldön elkövetett cselekményére a 'magyar, törvényt akkor kell alkalmazni, ha a cselekmény a magyar törvény szerint bűntett [4. § /1/ bek.]. Nem magyar állampolgárnak külföldön elkövetett olyan cselekménye esetében pedig, amely nem vonható az 5. § b) pontja alá, a magánindítvány előterjesztését meg kell kívánni, mert ilyenkor magyar bíróság csak annyiban gyakorolhatja büntető joghatóságát, amennyiben a cselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő [ő. § a) pont]. Mindezeket egybevetve indokolt a Btá. (5. §-ának elhagyása. A 4. §-koz 1. A büntető jogtudomány különböző elméleteket dolgozott ki arra, hogy milyen körben helyes érvényesíteni az állam büntető hatalmát. A területi elv szerint a büntetőhatalom az állam területén elkövetett bűncselekményekre terjed ki: e területen kívül az állam büntető joghatósága nem érvényesül. A személyiségi elmélet azt tartja, hogy az állami büntető hatalom az állam polgáraira terjed ki, tekintet nélkül arra, hogy azok az állam területén vagy külföldön követték el a bűncselekményt . Az állami önvédelem elmélete szerint a belföld büntetőjogát azokra a cselekményekre kell alkalmazni, amelyek valamely belföldi jogszabály által védett jog tárgy at sértenek. Végül a feltétlen büntetőhatalom elmélete azt hirdeti, hogy büntetni kell a bárhol, bárki álta^ s bármilyen jogtárgy ellen elkövetett bűncselekményt. A Btá. helyesen látta meg, hogy a „felsorolt elméletek bármelyikének merev alkalmazása vagy kielégítetlenül hagyja a társadalom érdekének védelmét, vagy pedig túlfeszíti a büntető törvény alkalmazását, s nemzetközi büntetőjogi bonyodalmakra vezet”. Kizárólagos alapként tehát egyik elmélet sem mutatkozik helyesnek, hanem az a legmégfelelőbb, ha a különböző elveket kombináljuk, s mindegyik elméletből csak azt fogadjuk el, ami célszerű és szükséges. Ezt a módszert követi a javaslat. л Az (1) bekezdés a területiség elméletét — a személyiségi elmélettel kombinálva — önti szabályba, éspedig lényegében úgy, mint a hatályos jog. A Btá. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a magyar törvényű kell alkalmazni, ha akár magyar, akár külföldi állampolgár belföldön követ el bűntettet, úgyszintén akkor is, ha magyar állampolgár külföldön bűntettet követ el. Az első fordulatot a javaslat változatlanul megtartja, a második fordulatban meghatározott szabály7 érvényét azonban szűkíti: ti. magyrar állampolgárnak külföldön elkövetett cselekményét csak akkor vonja a magyar állam büntető joghatósága alá. ha a cselekmény7 a magyar törvény7 szerint bűntett. Könnyű belátni, hogy indokolt ez a megszorítás; semmi érdek nem fűződik ugyanis ahhoz, hogy magyar bíróság olyan cselekmény7 miatt vonjon valakit büntetőjogi felelősségre, amely a magyar törvény szerint nem bűntett. Az 5. §-hoz Az 5. § a nem magyar állampolgárnak külföldön elkövetett bűncselekményit a magyar állam büntetőhatalma alá vonja, de csak akkor, ha a cselekmény 1. a magy7ar törvény7 és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő vagy 2. a Különös Rész ГХ. és X. Fejezetében, valamint XIII. Fejezetének II. Címében meghatározott valamely7 bűntettnek minősül: mindkét esetben további előfeltétel az is, hogy7 a legfőbb ügyész elrendelje a büntető eljárás megindítását. Lényegében a hatályos jog is így7 rendelkezik (Btá. 4. §-a). A javaslat mindössze az alábbi kisebb jelentőségű módosításokra szorítkozik: a) A Btá. a külföldi állampolgár kifejezést használja, a javaslat ellenben a „nem magyar állampolgár” megjelölést. A szövegmódosításra azért van szükség, hogy7 a hontalanokat ne rekesz- szűk ki az 5. § hatálya alól. b) A Btá. 4. §-ának b) pontja nem sorolja fel taxatíve azokat a bűntetteket, amelyeknek nem magyar állampolgár áltál külföldön való elkövetése megalapozza a magyar állam büntető joghatósá
