Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
82 1. FEJEZET A büntető törvény hatálya (3-8. §-ok) Az általános kodifikációs gyakorlatnak megfelelően a javaslat mindjárt az- I. Fejezetben összefoglalja a büntető jogszabály hatályára vonatkozó általános rendelkezéseket. A büntető jogszabály hatálya azt jelenti, hogy valamely cselekmény elbírálásánál mikor, hol és kire hat ki a jogszabály érvénye. Ennek megfelelően megkülönböztetünk időbeli, területi és személyi hatályt. A büntető törvény időbeli hatá- ' lyáról a 3. § területi és személyi hatályáról a . 4—7. § rendelkezik. Az utóbbival szorosan összefügg a kiadatás intézménye, s az ezzel kapcsolatos legfontosabb elveket állapítja meg a 8. §. A büntető törvény időbeli hatálya A 3. §-hoz 1. Az (1) bekezdés a büntető törvény időbeli hátályára vonatkozó általános szabályt szögezi le, a (2) bekezdés az általános szabály alóli kivételt állapítja meg. A javaslat — a hatályos joggal egyezően — • általános szabályként azt írja elő, hogy a bűntettet az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ezzel kapcsolatban helyesen mutat rá a Btá. miniszteri indokolása arra, hogy a büntető törvény magatartási szabály lévén, rendelkezései általában csak azokra az emberi magatartásokra nyerhetnek alkalmazást, amelyeket a törvény hatálybalépésé után tanúsítottak. A javaslat nyitva hagyja azt a kérdést, mit kell elkövetési időnek tekinteni. Ismeretes, hogy a cselekmény elkövetési idejének kérdése akkor merül fel, ha a bűntett törvényi tényállásának egyes elemei nem egy időben jöttek létre. A jogtudomány különböző elméleteket dolgozott ki a felvetett kérdés megválaszolására. A tevékenységi elmélet szerint a bűncselekményt akkor követték el, amikor a bűntettes a tényálláshoz tartozó tevékenységet kifejtette. Az okfolyamat elmélete szerint, minthogy a bűnös tevékenység mindig okfolyamatot nyit meg, és a büntetést-érdemlőség az okfolyamatot megindít/) erők felszabadításához fűződik: a bűncselekmény akkor tekintendő elkövetettnek, amikor az okfolyamat már önállóan — az- elkövető tevékenységétől függetlenül — fejlődik. Az eredményelmélet a tényálláshoz tartozó- eredmény bekövet- ■ kezésének idején tekinti a bűncselekményt elkövetettnek. A cselekményegység elmélete értelmében a bűntettet mindazokban a időpontokban elkövetik, amelyekben annak törvényes fogalmához tartozó bármelyik elem megvalósult. A tankönyvekben a következő példát szokták felhozni a probléma illusztrálására: A. november 22-én lassan ölő mérget kever bort tartalmazó néhány palackba, melyből B. rendesen fogyasztani szokott. B. először nov. 29-én iszik abból, majd december 2-án; meghal december 15-én. A bűncselekményt a tevékenységi elmélet szerint november 22-éh, <az okfolyamat elmélet szerint november 29-én, az eredményelmélet szerint december 15-én követték el; a cselekményegység- elmélet hívei pedig azt vallják, hogy a bűncselekményt a fenti napok mindegyikén elkövették. A javaslat azért nem foglal állást ebben a vitában, mert esetenként más-más elmélet nyújtja a helyes megoldást. Általában a tevékenységi elmélet felel meg leginkább a nullum crimen sine lege követelményének. Ezzel szemben az elévülési határidő számításánál célszerűségi megfontolások miatt az eredmény-elméletnek kell engedményt tenni. Ilyen körülmények között a probléma megoldása a bírói gyakorlatra hárul. 2. Hatályos jogunk két kivételt állapít meg azon általános szabály alól, hogy a bűntettét az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. A Btá. 2. §-ának (2) bekezdése szerint: Ha a bűntett elkövetésétől annak elbírálásáig új törvény lép hatályba, az újabb. törvényt a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre is alkalmazni kell, feltéve hogy a) az újabb törvény szerint a cselekmény már egyáltalán nem büntetendő vagy enyhébben büntetendő, mint a korábbi törvény szerint, vagy b) az újabb törvény kifejezetten kimondja, hogy hatálya a hatályba lépése előtt elkövetett cselekményekre is kiterjed. A javaslat — kissé módosított szöveggel — csak az a) alatti rendelkezést tartja fenn. E vonatkozásban ugyanis változatlanul helyes, amit a Btá. indokolása mond: ,,az új törvényt a társadalom védelmére alkalmasabbnak kell tartanunk, mint a korábbit ; ha tehát az új törvény a büntetőjogi védelmet valamely büntetőjogilag eddig védett érdektől megvonja: az annak a jele, hogy az illető érdek büntetés alkalmazását már nem teszi szükségessé”. A vádlott nézőpontjából pedig csak akkor volna igazságtalan a visszaható erő, ha számára kedvezőtlenebb helyzetet teremtene. Mindezt egybevetve helyes, és méltányos, tehát indokolt a szóban levő rendelkezés fenntartása. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni még a következőkre: 1 n) A javaslat értelmében az új törvény csak akkor hat vissza, ha eszerint a cselekmény már nem bűntett vagy enyhébb elbírálás alá eső bűntett. Az új törvény pedig akkor enyhébb a réginél, ehhez képest a cselekmény akkor esik enyhébb elbírálás alá, ha adott esetben a vádlottra kedvezőbb büntetőjogi eredménnyel jár. Ezt az eredményt nemcsak a büntetés súlya szerint, hanem a büntethetőség feltételeire (elévülés, magánindítvány stb.) vonatkozó, összes rendelkezések figyelembevételével kell mérlegelni. Nem szabad azonban az enyhébb törvény meg
