Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
81 gyorsasággal bűntetté nyilvánítani, és büntetés alá helyezni az olyan társadalomra veszélyes cselekményeket, amelyek büntetést érdemelnek. A bűntetté nyilvánításra illetékes jogforrás megjelölésénél a Btá. 1. §-a csak törvényről tesz említést, de a Btá-t hatályba léptető 1950. évi 39. sz. tvr. (a továbbiakban: Btáé.) 39. §-a szerint „a Btá. alkalmazásában a bűntettek szempontjából törvény alatt a törvényerejű rendeletet és a minisztertanács rendeletét is érteni kell”. Hatályos jogunk, az 1954. évi 2ti. sz. trv. 3. §-a szerint minisztertanácsi rendelet új bűntettet nem állapíthat meg,, legfeljebb kimondhatja, hogy „valamely jogszabállyal ellentétben álló cselekmény már meglevő büntető rendelkezés alá esik.” Ugyanezen tvr. értelmében azonban törvényerejű rendelet konstituálhat bűntettet. Ezen a helyzeten a javaslat nem akar változtatni, és nem is változtat. A törvényerejű rendelet külön megemlítése azért szükségtelen, mert az Alkotmány rendelkezései folytán a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa az Országgyűlés helyettesítése során annak hatáskörében jár el. Ezért itt csakúgy, mint a javaslat többi §-ánálv törvényen törvényerejű rendeletet is értenj kell. 4. A modern büntetőjogoknak szinte dogma- szerű tétele, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak egyik feltétele a bűnösség. A „bűnösség” kifejezésnek kétféle , jelentése van. Tágabb értelemben a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeinek az összességét jelenti. így amikor a bíróság bűnösnek mondja ki ítéletében a vádlottat, ezzel azt fejezi ki, hogy megvalósultak a bűncselekmény tárgyi és alanyi elemei, sőt ezen túlmenőleg adva vannak a büntetőjogi felelősségre vonás eljárási feltételei is. Ezzel szemben a szííkebb értelemben, vett bűnösség, az ún. alanyi bűnösség a bűncselekménynek csupán egyik ismérve, a bűntett szubjektív eleme. A javaslat, illetőleg az indokolás általában ebben a szűkebb értelemben használja a „bűnösség” kifejezést. A bűnösség meghatározott vonatkozás a cselekmény külvilágban érzékelhető objektív mozzanatai és a cselekmény hordozójának, alanyának tudat világában lejátszódó folyamatok között. Ez a viszony többféleképpen alakulhat, a büntetőjogot azonban a szóban levő kapcsolódásnak csak két fajtája érdekli, nevezetesen : a szándékosság és a gondatlanság. Erről a két bűnösségi alakzatról a későbbiek során részletesebben lesz szó. Itt elegendő arra szorítkozni, hogy ma már minden számottevő büntető kódex a büntetőjogi felelősségre vonás előfeltételének ismeri el a bűnösséget, így hatályos törvényünk is magáévá teszi a bűnösségi elvet azáltal, bog}' minden bűncselekményhez megkívánja valamelyik bűnösségi formát: a szándékosságot vagy a gondatlanságot . A javaslat sem helyezkedik más elvi alapra. Sőt a Btá-nál még határozottabban állást foglal amellett, hogy bűnösség nélkül nincs büntetőjogi felelősség. Ezért már a bűncselekmény fogalmi elemei közé felveszi a bűnösséget, s ezt az elvet következetesen érvényesíti. Kifejezésre jut ez különösen abban, hogy csak olyan praeterin- tentionalis bűncselekményeket ismer, amelyeknél az eredmény csak az elkövető szándékán terjed túl, nem pedig magán a bűnösségen. Erről bővebben a 18. §-nál lesz szó. A gondatlanság azonban nem minden esetben, hanem — a javaslat szerint — kizárólag akkor alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget, ha a kérdéses cselekmény gondatlan elkövetését a törvény büntetni rendeli. A hatályos jog úgy rendelkezik, hogy büntetni kell a gondatlanságból elkövetett bűntettet is, kivéve ha a törvény csak a szándékos elkövetést bünteti. A Btá. indokolása azzal érvel, hogy a gondatlanság társadalomra veszélyessége sokszor egyenlő a szándékával, sőt azt néha meg is haladhatja; ezért kielégítőbb védelmet nyújt a társadalomnak a gondatlanság általános pönalizálása. Ezzel szemben a javaslat abból indul ki, hogy a gondatlanság enyhébb bűnösségi forma, mint a szándékosság. Ebből két következtetés adódik. Először: amikor a törvény már a szándékos esé- lekményt is enyhén bünteti, akkor ugyanennek a Cselekménynek a gondatlan elkövetését többnyire nem indokolt büntetés alá heKezni. Másodszor: amikor szükség van a gondatlan elkövetés szankcionálására, a büntetést akkor is enjhébben kell meghatározni. Ez az oelv egyébként a hatályos jogban is érvényesül részben: valahányszor' a törvény külön bünteti a bűncselekmény gondatlan véghezvitelét, a büntetés mindig enyhébb az illető bűncselekményfajta szándékos alakjára megállapított büntetésnél (pl. társad dini tulajdonban levő vagyontárgy gondatlan megrongálása, gondatlan veszélyeztetés, gondatlan tervbfíntett stb.). Ha pedig a gondatlanságot ei^hébb megítélés alá vonjuk, mint a szándékosságot, akkor elkerülhetetlen, hogy külön rendelkezzünk minden bűntett kapcsán a gondatlan elkövetés büntetési tételéről. Ilyen körülmények között kodi- fikációs-tecünikai szempontból is az a megoldás előnyösebb, ha kivételes szabállyá tesszük a gondatlanság büntetendőségét. A szocialista kódexek közül a csehszlovák és a bolgár Btk. is ezt" a megoldást választja. A javalat szerint tehát külön rendelkezés szükséges ahhoz, hogy Valamilyen bűntett gondatlan elkövetését büntetni lehessen. Ebből folyik, hogy a Különös Részben meghatározott bűntettek speciális rendelkezés hiányában csak szándékos magatartással valósíthatók meg, tekintet nélkül arra, hogy a törvényi tényállás utal-e a szándékosságra vagy nem. , ß FtíinttMő tfirvánvkftnw
