Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

74 évi 16. sz.tvr., amely a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának „Alapokmányát” tartalmazza. Az alapokmány bevezetője hangsúlyozza, hogy az aláíró' népek „a szocialista nemzetközi munka- megosztás következetes megvalósítása alapján, a szocializmusnak és a kommunizmusnak államaik­ban vak) felépítése és a tartós világbéke biztosí­tása érdekében” fejlesztik a sokoldalú gazdasági •együttműködést, és nyilvánítják ki azt a készsé­güket, hogy „az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alap­ján minden más állammal is — tekintet nélkül társadalmi és államrendszerükre — fejlesztik gazdasági kapcsolataikat.” Ezzel szemben az imperializmus oldalán teljes mértékben érvényesülnek a kizsákmányoló és népelnyomó tendenciák: a gyarmatok feudális viszonyainak a konzerválása. A gyarmati rend­szer, a gazdasági alárendeltség, a függőségi viszony fenntartása érdekében az imperializmus minden eszközt igénybe vesz : a diplomáciai, a gazdasági nyomástól kezdve a nyers erőszakig. Az imperializ­mus ezért a gazdasági elnyomás biztosítására fegy­veres alakulatokat is szervez és tart fenn. Tapasz­talat — és erre az ellenforradalmat követően disz- szidált magyarok is példát szolgáltattak —, hogy az imperializmus ezekbe az alakulatokba nagy szám­ban toborozza be az idegenbe vetődött, kaland­kereső vagy éppen megfelelő munkalehetőség, alkalmaztatás híján kallódó, legtöbbnyire min­denből kiábrándult embereket. A magyar nép, amely saját sorsán tanulta meg becsülni a társadalmi haladást, joggal és alappal ítél el minden olyan magatartást, amely a haladás ellen irányul, s e magatartás társadalomra veszé­lyességének helyesen felismert foka alapján joggal tiltja el és fenyegeti büntetéssel azokat a magyar állampolgárokat, akik társadalmi felfogásunkkal, megítélésünkkel szembeszegülve a népek elnyo­mására szervezett fegyveres alakulatba Önként belépnek. Ezért tartalmazza a javaslat 136. §-a a „Bűntett a népek szabadsága ellen” elnevezésű új tényállást. b) Az 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 75. §-a a szülők kötelességévé teszi, hogy gyermekük nevelésénél arra törekedjenek, hogy „az egészséges, művelt, erkölcsös, népéhez hű, hazáját szerető, a szocializ­mus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljék”. A 76. § és az azon alapuló bírói gyakorlat (L. В. XXI. számú polgári elvi döntése) értelmében igen nagy jelentőséget tulajdonít an­nak, hogy — különélés esetén — melyik .szülő neveli a gyermeket. A gyermek (fiatalkorú) neve-, lése büntetőjogi védelmének fokozása, teljesebbé tétele ezért megkövetelte, hogy a hatályos jogban hiányzó ily büntetőjogi szabály nyerjen megfogal­mazást. Ez történt a „Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása” elnevezésű bűntettel (273. §). c) A büntetőjog szerepe az emberi szabadság és méltóság védelmében kétirányú: egyfelől feláll.tja a szabadság korlátáit, másfelől bűncselekménnyé nyilvánítja a szabadság megsértésének egyes ese­teit. Az ember cselekvési szabadságának biztosítá­sára a javaslat a hatályos joggal ellentétben álta­lánosan fogalmazott törvényi tényállást fogalmaz meg (Kényszerítés, 261. §). Álláspontja szerint ugyanis az egyes szabadságjogokat oltalmazó tör­vényi tényállások nem nyújtanak teljes védelmet; az emberi szabadságnak több az oldala, tartalma, mint ahány szabadságjog oltalmára külön tör­vényi tényállás megalkotása szükséges és lehet­séges. d) Az élet és testi épség elleni bűntettek köré­ben a javaslat a hatályos joggal szemben a jog- tárgy hatékonyabb védelme érdekében nemcsak azoknak nyújt védelmet, akik mások felróható magatartása miatt sérültek meg, hanem minden­kinek, aki az életet, vagy a testi épséget közvetle­nül veszélyeztető helyzetbe került (259. §); végül e) az ifjúság elleni bűntettek körében a javas­lat nem elégszik meg azzal, hogy büntetéssel fenye­geti azokat, akik mint a gyermek, illetőleg fiatal­korú nevelői vagy felügyelők kötelezettségüket oly mértékben mulasztják el, hogy ezáltal a gond­jukra bízott gyermek, illetőleg fiatalkorú szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztetik, — hanem abból az elvből kiindulva, hogy a társa­dalmunkban a fiatalkorúak nevelése az egész tár­sadalom ügye, s ezért mindenkitől elvárható, hogy ilyen személyeket a szocialista társadalom együtt­élési szabályait durván megsértő életmódtól óvjon, büntetéssel fenyegeti mindazokat, akik gyerme­ket, illetőleg fiatalkorút bűntett elkövetésére, vagy züllött életmód folytatására rábírni törekszenek, függetlenül attól, hogy a gyermek, illetőleg fiatal­korú nevelésére vagy felügyeletére kötelezettek-e vagy sem, (274. § (2) bek.). A javaslat azonban úgy véli, hogy a büntető­jogi felelősséget csak ott kell kiterjeszteni, ahol a jogilag védett tárgy jelentősége, jellege, a táma­dás természete stb. a szélesebb körű pönalizálást indokolja. Általánosságban tehát a büntetőjogi felelősség kiterjesztésének nincs meg a szükséges­sége. Ez az álláspont érvényesül a javaslatban követ­kezetesen akkor is, amikor a büntetőjogi felelősség fenn- vagy fenn nem forgását a bűnösség foka alapján kell megítélni: A hatályos jog — Btá. 11. § — szabályozása szerint általában büntetni kell a gondatlanságból elkövetett bűntettet is, kivéve ha a törvény csak a szándékos elkövetést bünteti. Ez a szabályozás azonban nem veszi figyelembe, hogy a szándékos és gondatlan elkövetés között lényegi, minőségi különbség van. Indokolatlan tehát általában ki­terjeszteni a büntetőjogi felelősséget valamennyi bűntett gondatlanul elkövetett alakzatára (termé­szetesen csak ott, ahol a gondatlan elkövetés fogalmilag nem kizárt), s kivételként kiemelni egyes bűntetteket, hanem fordítva: az egyes bűntettek absztrakt társadalomra veszélyességi

Next

/
Oldalképek
Tartalom