Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
7.3 tényállását a hatályos jog (BHÖ. 379. pont) a következőképpen határozza meg: „Aki valakit törvényellenesen elfog, elfogat, letartóztat vagy személyes szabadságától megfoszt, úgyszintén az, aki valakit a törvény által megengedett esetben tartóztat le, azonban cselekményét azonnal, mihelyt lehetséges volt, a hatóságnak nem jelenti be : személyes szabadság megsértésének bűntettét követi el és három hónapig terjedhető börtönnel büntetendő.. A hivatkozott pont (2) bekezdése négyféle, — a (3) bekezdése, illetőleg a BHÖ. 380. és 381. pontjai pedig további négyféle minősítő körülményt ismer. A javaslat szabályozása: „(1) Aki mást személyi szabadságától jogtalanul megfoszt, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a bűntettet aljas indokból vagy célból, b) hivatalos minőség vagy megbízás színlelésével követték el ; c) a bűntett a sértett sanyargatásával járt, vagy d) si'dyos következményre vezetett (2G2. §) A pénzhamisítás bűntettének tényállását, büntetési tételeit és értelmező szabályait a BHO-ben felvett 14 pont (280 — 293. pont) tartalmazza. A hatályos jog a pénzhamisításnak tizennégyféle tényállásban foglalt elkövetési magatartását ismeri és tízféle büntetési tételt sorol fel. A javaslat a pénzhamisítást az előkészületi cselekményt pönalizáló szakasszal és az értelmező rendelkezésekkel együtt összesen négy szakaszban tárgyalja. A javaslat egyébként szabatos szövegben fogalmazza meg azokat a tényállásokat, amelyektől társadalomra veszélyességük miatt, a szocialista társadalmi együttélés biztosítása végett az állampolgárokat eltiltja. Úgy szövegez, hogy ezt bárki megértse és minden különösebb jogi képzettség nélkül alkalmazhassa. b) A javaslat reális büntetési tételeket állapít meg. A büntetési rendszerben végrehajtott fentebb vázolt módosítások természetszerűleg kihatottak az egyes bűntettekre megállapított büntetési tételekre. De a hatályos jogban szereplő büntet ési tételek felülvizsgálatát azok a mélyreható változások is elkerülhetetlenné tettek, amelyek hazánk politikai, gazdasági és társadalmi rendszerében a fel- szabadulást követően végbementek. Az életviszonyok alapvető megváltozása a büntető kodifiká- ciót az elé a feladat elé is állította, hogy az egyes bűntettek büntetési tételeit a cselekmény társadalomra veszélyességének helyesen felmért foka szerint határozza meg. c) A javaslat a relatíve meghatározott büntetési rendszert követi: minden egyes bűncselekményre meghatározza a büntetés nemét, valamint annak alsó és felső határát. A bíróság e határok között szabja ki a konkrét ügyben a büntetést. A javaslat azonban a büntetés kiszabása tekintetében a bíró mérlegelési lehetőségét a jelenlegi joghoz képest tovább korlátozza. A javaslat a Különös Rész valamennyi tényállásában a védett jogtárgy elleni támadások tipikus elkövetési magatartásait pönalizálja. Ennek megfelelően határozza meg a büntetési tételt. Azokat a körülményeket, amelyek a cselekmény társadalomra veszélyességét fokozzák, súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett minősített esetekként értékeli. De atipikus esetként jelentkezhetik olyan konkrét elkövetés is, amikor a megállapított büntetési tétel alsó határa is súlyosnak mutatkozik. Ezek elbírálásánál biztosítani kell a bíróság számára, hogy a büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetést is kiszabbhasson. Jelenlegi jogunk ebben a vonatkozásban kétszeri (kétlépcsős) leszállási lehetőséget ad a bíróság számára. A javaslat, az általa meghatározott reális büntetési tételekre figyelemmel arra az álláspontra helyezkedik, hogy az élet igényeinek tôkélçtesen megfelel, ha a törvény az atipikusán enyhébb megítélésű esetekre az egyszeri leszállás lehetőségét biztosítja a bíró számára (G8. §), általánosságban azonban a bírót további leszállás alkalmazására nem kell feljogosítani. — A kivételeket: a kísérlet és a bűnsegély es3tét a törvény Általános Része, illetőleg a Különös Rész speciális szabályai (pl. 27G. § (3) bek., 277. § (3) bek., 309. §) határozzák meg. d) A javaslat kiterjeszti a bírói hatáskört azáltal, hogy szerepet juttat a bíróságnak a büntetés végrehajtásánál is (feltételes szabadságra bocsátás); végül ej a törvényességet szolgálja a javaslat rendszere is. Erről az általános indokolásban a későbbiek során részletesebben lesz szó. 3. A büntetőjogi elvárhatóság határát a javaslat szocialista társadalmunk igényeinek a felmérésével állapítja meg. A szocialista társadalomban érvényesülő magasabb etikai elvek, a szocialista életkörülmények a társadalom tagjaitól más magatartást követelnek, mint amilyen követelménnyel tagjaival szemben a burzsoá társadalom fellép. Az egyes magatartások büntetőjogi értékelésénél ezeket a megváltozott magasabb követelményeket kell alapul venni. A büntetőjogi elvárhatóság határai ezért a szoci- lizmus körülményei között kiszélesednek. E felismerést hasznosítja a javaslat akkor, amikor meghatározott esetekben az alanti példák szerint a büntetőjogi felelősség körét kiterjeszti, és ennek megfelelően új tényállásokat konstruál, vagy a meglevő tényállásokat megváltoztatja. a) A gazdasági és politikai fejlődés egyenetlenségének, a kapitalizmus e törvényének megfelelően, a világ népei ma igen különböző társadalmi viszonyok között élnek : a feudális társadalmi viszonyokat alig túllépő népek mellett a szocialista, a kommunista társadalmat építő népeket találunk. E különböző társadalmi berendezkedésnek megfelelően különbözőképpen alakul a népek egymás közötti viszonya. A szocializmust építő nemzetek egymás közötti viszonyának legjellemzőbb kifejezője az I960.
