Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

a törvényben meghatározott joghátrány alkalmazása, az elkövető megjavítása, továbbá a társadalom tagjainak visszatartása a bűnözéstől”.

A javaslat tehát meg kívánja védeni a társadalmat a bűnözőktől, egyben a társadalommal szembeszegülő elkövetőt megbüntetése útján meg is akarja javítani. Rá akarja nevelni, hogy élete további folyamán a többi becsületes ember módjára, .a szocialista társadalmi együttélés szabályai szerint éljen.

Ez az elvi állásfoglalás — többek között — a javaslatnak a büntetési nemekre, azok tartamára és a rehabilitációra vonatkozó szabályozásában is megmutatkozik.

Ha a büntetés fő célja a megtorlás mellett a javítás is, akkor a javaslat csak kivételesen alkalmazhat kizárólagos megtorló jellegű büntetést, olyan büntetést tehát, amely nem egyeztethető össze a büntetés javítási céljával.

A társadalomra veszélyes cselekmények között

— a javaslat megítélése szerint — vannak olyanok,

amelyeknek absztrakt veszélyessége a védeni kívánt jogtárgy jelentőségét tekintve, a halálbüntetéssel fenyegetést is indokolttá teszik. E jog- tárgyak: az állam (társadalmi, politikai és gazdasági rendünk), az élet, a társadalmi tulajdon, valamint a fegyveres erők fegyelme és harcképessége. A javaslat ezért a büntetési nemek között a halál- büntetést is ismeri. De a büntetés kiszabásánál, a konkrét bűncselekmény társadalomra veszélyességi fokának a megállapításánál a bíró számára előírja: „Halálbüntetést — ... — akkor kell

kiszabni, ha a büntetés célja más büntetéssel nem érhető el” (64. § (2) bek.).

A halálbüntetés tehát a javaslat álláspontja szerint: kivételes büntetés, alkalmazására csak kivételesen kerülhet sor. E kivételes jellegből folyik, bogy a Különös Részben a halálbüntetés mindig csak alternatív büntetésként — szabadságvesztés mellett — és ott szerepel, ahol a jog- tárgy fontossága ezt megköveteli. A fent említetteken kívül más jogi tárgy a javaslat megítélése szerint nem igényli a halálbüntetéssel fenyegetést. Egyes gazdasági bűncselekményeket ezért, ha azok egyúttal nem támadják az államot is, a hatályos jogtól eltérően a javaslat nem fenyeget halálbüntetéssel.

bb) Ha a büntetés egyik fontos célja a társadalom megvédése érdekében a megjavítás is, ennek az elvnek a büntetés tartamában is kifejezésre kell jutnia. A javaslat álláspontja szerint — attól a kevés kivételtől eltekintve, ahol a mellékbüntetés természete a határozatlan tartamot megkívánja

— csak a határozott tartamú büntetések felelnek meg ennek a célnak. A javaslat azért nem ismeri az életfogytig tartó szabadságvesztést sem.

be) A szocialista jogelveken épülő büntetési rendszerben az ember megfosztása szabadságától csak olyan esetekben alkalmazható, ahol az elkövetett bűntett és az elkövető társadalomra veszélyessége ezt indokolja, a társadalom védelme pedig

szükségessé teszi. Ezért a kisebb súlyú bűntetteknél általános büntetési nemként olyan büntetési nemet is kell alkalmazni, amely az elitéltet szabadságában egyáltalán nem korlátozza, nem emeli ki családi környezetéből stb. Ez a büntetési nem a javító-nevelő munka, amelyet a javaslat nemcsak helyettesítő büntetési nemként tesz alkalmazhatóvá, hanem a szabadságvesztéssel kapcsolatos plvi álláspontjának megfelelően, mint törvényi büntetési tételt is szerepeltet.

bd) A büntetettség — a büntetett előélet — a büntetőjogi következményeken kívül, a társadalomban egyébként is érezteti hatását. Ez természetes is. A büntetés a társadalom erkölcsi ítélete: erkölcsi rosszallás kifejezésre juttatása is. A szocialista humánummal volna azonban ellentétes az olyan szabályozás, amely ezt a hatást az elítélt egész életén át érvényesülni engedné. A társadalmi együttélés szabályainak a megtartása — e szabályoknak megfelelő életmód folytatásának à biztosítása, elérése — ez a büntetés egyik fontos célja. Ha tehát az elitéit a büntetés elszenvedése után, meghatározott idő sikeres elmúltával — anélkül tehát, hogy újabb bűncselekményt követett volna el — tanújelét adta annak, hogy beilleszkedett a szocialista társadalomba, korábbi elítéltetésének a ténye társadalmi megítélését- illetőleg — nem szabad, hogy éreztesse hatását. Ezt biztosítja a rehabilitáció. A hatályos jog már széleskörű törvényi rehabilitációt ad. Az 1959. évi 39. számú tvr. szabályozásán a javaslat annyiban változtat, hogy eltörli a pénzfőbüntetéssel és javító-nevelő munkával kapcsolatosan a mentesítéshez szükséges egyévi várakozási időt. A büntetés nevelési céljából folyik továbbá, hogy a bírói mentesítés köre — a javaslat szabályozása szerint — bármilyen bűntett miatti elitélésre kiterjed.

2. Jellemzi a javaslatot az is — s lényegében ez szoros kapcsolatban van a javaslat szocialista jellegével —, hogy a törvényesség maradéktalan érvényesülésének biztosítására törekszik.

E cél érdekében a nullum crimen sine lege (csak a törvény nyilváníthat valamely cselekményt bűntetté) és a nulla poena sine lege (csak a törvény állapíthat meg bűntetti büntetést) elvi alapján álló javaslat:

a) szabatosan körülhatárolja a bűntetti tényállásokat, de kerüli a túlzott részletezést.

A kémkedésről, helyesebben „hűtlenségről” pl. a ma hatályos jogban a BHÖ. 37., 38., 39., 40., 41. és 44. pontjaiba felvett szabályok rendelkeznek, és ezen belül a törvény tízféle minősítő körülményt ismer, amellett, hogy a katonai titok fogalmát külön határozza meg. A javaslat egy (131. §) szakaszban szabályozza a kémkedést. Az első és második bekezdésben az alaptényállásokat, a harmadikban három minősített esetet, a negyedikben az előkészületi cselekményt pönali- zálja, az ötödik bekezdésben pedig büntethetőséget megszüntető okot konstruál.

A személyes szabadság megsértése bűntettének