Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
71 felesleges — már az 1878. május 29-én kihirdetett, a bűntettekről és vétségekiől szóló 1878. évi V. tv-vel (Btk.) vette kezdetét. Ismeretes, hegy ez a kódex már életbelépte idején is túlhaladott büntetőjogi irányzatot képviselt, s korántsem volt olyan, viszonylag haladó törekvések hordozója, mint elődje: az 1843. évi Deák Ferenc-féle javaslat, amely ritka kivételként jogtörténetünk haladó szellemű terméke. Az 1878. évi V. tv. az orthodox liberális államfelfogás és jogszemlélet talajából táplálkozó dogmatikus büntetőjogi iskola terméke. Tipikusan individualista alapelveken nyugodott, amelyek már a múlt század végén elavultak. Amikor röviden visszatekintünk a felszabadulás előtti magyar büntetőjogi törvényhozásra, arra is utalni kell, hogy volt a magyar büntető törvény- hozásnak a felszabadulás előtt egy szakasza, amikor a büntető törvényeket nem az elnyomó kisebbség, hanem a t öbbség : a dolgozók érdekében és érdekeinek megfelelően hozták; ez az időszak a Tanácsköztársaság néhány hónapja volt. A Tanácsköztársaság fennállásának négy hónapja alatt természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy a büntetőjog egész rendszerét a proletár- diktatúra igényeinek megfelelően megalkossa: kénytelen volt tehát rész-szabályozással élni. De e jogszabályok nyíltan kifejezésre juttatták az addig hatályos joggal ellentétes tendenciájukat, így születtek meg azok a jogszabályok, amelyek a dolgozók államát: a Tanácsköztársaságot, annak politikai, társadalmi és gazdasági rendjét védték. A javaslat szabályainak megalkotásánál úgy a Tanácsköztársaság által alkotott jogszabályokból, mint a Forradalmi Törvényszékek gyakorlatából sokat merített. Az előzőekben vázolt előzmények után és adottságok között jött tehát létre a Büntető Törvény- könyv javaslata. A javaslat előkészítése hosszabb időt vett igénybe. Ennek fő oka, hogy a javaslat előkészítése — amint arra az Általános Indokolás niég visszatér — tudományos megalapozottsággal, a bűnügyek előfordulási eseteinek, az elkövetés módozatainak, általában a bűnügyi statisztikai adatoknak, valamint a bírói gyakorlatnak gondos elemzésével történt. Bizonyos mértékben fékezték a kódex előkészítő munkálatait az ellenforradalom előtti időkben az állami életben jelentkező szektás és revi- , zionista torzulások következtében előállott politikai és ideológiai zavarok. Az ellenforradalom leverése után viszont a Párt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány szilárd, következetesen a marxizmus-leninizmus elvi alapjain nyugvó, céltudatos politikája teljes mértékben biztosította az eredményes büntetőjogi kodifikáció lehetőségét. A hosszú ideig tartó előkészítésben közrehatott az is, hogy rohamosan fejlődő társadalmi és gazdasági viszonyok között nehéz feladat stabil, időtálló kódexet alkotni. Népi demokráciánk társadalmi és gazdasági életének rohamos fejlődése során nemrég érkeztünk el ahhoz a fontos állomáshoz, hogy népgazdaságunk egész területén, tehát a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Ilyen körülmények között most már időszerűvé és feltétlenül szükségessé vált a törvényjavaslat beterjesztése. III. A javaslat elkészítésénél az az elv érvényesült, hogy a létező gazdasági, politikai és társadalmi viszonyoknak megfelelően, a hatályos jegi szabályozást és a magyarországi jogfejlődést figye- lembevéve, olyan kódex megalkotására kerüljön sor, amely egyaránt alkalmas arra, hogy a szocializmus sikeres építését, valamint a szocialista társadalom védelmét hosszabb időre hatékonyan szol- gálja. E vonatkozásban a javaslat alábbi jellemzői érdelmeinek figyelmet: 1. A kódex szocialista jogalkotás. Ez két vonatkozásban érvényesül. a) A kódex a Büntető Törvénykönyv feladatát — szocialistái jellegének megfelelően — a következőképpen határozza meg: ,,E törvény feladata, hogy védje a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazolasági rendjét, az állampolgárok személyét és jogait, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak a megtartására, valamint az állampolgári fegyelemre. . . ” ' A társadalomra veszélyes cselekmény meghatározásánál pedig a javaslat leszögezi, hogy „társadalomra veszélyes minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét . . . sérti vagy veszélyezteti”. h) A javaslat szocialista jellege azonban nem csupán a fentiekből tűnik ki. Valamely kódex szocialista jellegét az is meghatározza, hogy jogi intézményeiben, jogi megoldásaiban milyen mértékben és milyen következetességgel érvényesülnek a szocialista büntetőjog alapelvei. A szocialista jogtudomány egységes megállapítása szerint mindaddig számolni kell a bűnözéssel, amíg fennáll a kapitalista környezet, féljük az osztályharc, amíg a múlt csökevényei, habár a dolgozók egyre kisebbedő részének öntudatában megmaradnak. A büntetőjogi büntetés — erre az időre — a szocialista államban is szükséges és elkerülhetetlen, bár nem egyedüli és nem is a legfőbb eszköz a bűnözés ellen vívott küzdelemben. A szocialista államnak azonban ezzel az eszközzel úgy kell élnie, hogy a büntetés ne csak a megtorlás hatékonyságát és erejét biztosítsa, hanem egyidejűleg a nevelő feladatoknak és a szocialista humánum követelményeinek is megfeleljen. A szocialista büntetéstan fenti alapvető elvei különösen a javaslat következő szabályaiban érvényesülnek : ba) A büntetés célját a javaslat 34. §-a a következőképpen határozza meg: „A, büntetés célja : a társadalom védelme érdekében a bűntett miatt
