Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
16 A szabadságvesztés 37. §. A szabadságvesztést határozott időtartamban kell kiszabni ; legrövidebb tartama harminc nap, leghosszabb tartama tizenöt év, halmazati vagy össz- büntetés esetében húsz év. 38. §. (1) A szabadságvesztést börtönben vagy büntetésvégrehajtási munkahelyen kell végrehajtani. (2) A szabadságvesztésre ítélt köteles a kijelölt munkát elvégezni, s ezért őt díjazás illeti. (3) A börtön rendje a büntetésvégrehajtási munkahely rendjénél szigorúbb. (4) A szabadságvesztés végrehajtásának módozatait és rendjét a büntetésvégre- hajtási szabályok állapítják meg. 39. §. (1) A szabadságvesztésre Ítéltet a bíróság feltételes szabadságra bocsáthatja, ha büntetésének legalább kétharmad részét kiállotta, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadság- elvonás nélkül is elérhető. (2) A büntetés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra a szándékos bűntett miatt elitéit, ha megelőzőleg szándékos bűntett miatt egy ízben már szabadságvesztésre ítélték, és ennek kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűntett elkövetéséig tíz év még nem telt el. (3) Nem bocsátható feltételes szabadságra : a) aki szabadságvesztéséből legalább három hónapot,még nem töltött ki; b) akit kiutasításra ítéltek; c) akit a szándékos bűntett elkövetését megelőzően két ízben szabadságvesztésre ítéltek, és utolsó büntetésének kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől tíz év még nem telt el, továbbá aki az általa elkövetett bűntett jellegéből, avagy életmódjából megállapíthatóan a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedik. 40. §. (1) A feltételes szabadság tartama azonos a kiszabott szabadságvesztés hátralevő részével. (2) A feltételes szabadság tartama alatt az elítélt köteles az előírt- magatartási szabályokat megtartani. (3) Ha az elítélt a magatartási szabályokat megszegi, vagy a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntett miatt javító-nevelő munkára vagy pénzbüntetésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti. (4) Ha az elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntett miatt szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti. (5) A feltételes szabadság megszüntetése esetében a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be. 41. §. Az elítéltnek azok a jogai, amelyekre a közügyektől eltiltás kiterjed, a szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek. A javító-nevelő munka 42. §. (1) A javító-nevelő munkára ítélt köteles a bíróság által meghatározott természetű munkát végezni, személyi szabadsága egyébként nem korlátozható. (2) Az elítélt munkabéréből — a bíróság rendelkezésének megfelelően — öt százaléktól húsz százalékig terjedő részt az állam javára le kell vonni. A munkaviszonyban álló dolgozó részére biztosított mindazok a jogok, amelyek a büntetés céljával nincsenek ellentétben, az elítéltet is megilletik. 43. §. (1) A javító-nevelő munka legrövidebb tartama három hónap, leghosz- szabb tartama egy év és hat hónap, halmazati és összbiintetés esetében két év. (2) Ahol e törvény Különös Része a javító-nevelő munka leghosszabb tartamát nem határozza meg, a javító-nevelő'nninka egy év és hat hónapig terjedhet. (3) A javító-nevelő munka tartamába nem lehet beszámítani azt az időt, amely alatt az elítélt a munkát nem végzi. 44. §. (1) Ha az elítélt munkakötelezettségének alapos ok nélkül nem tesz eleget, vagy a munkafegyelmet siílyosari
