Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

14 A kényszer és a fenyegetés 23. §. (1) Nem büntethető, aki a cse­lekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követte el, amely miatt kép­telen volt az akaratának megfelelő maga­tartásra. (2) Ha az elkövetőt a kényszer vagy a fenyegetés csupán korlátozta az akaratá­nak megfelelő magatartásban, büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. A tévedés 24. §. (1) Nem róható az elkövető ter­hére az olyan tény, amelyről az elkövetés­kor nem volt tudomása. (2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben vitte véghez, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka volt. (3) Ha a tévedést gondatlanság okozta, az elkövető e gondatlanságért a törvény­ben megállapított felelősséggel tartozik1 A jogos védelem 4 25. §. (1) Nem büntethető, aki a cse­lekményt jogos védelemben követte eh (2) Jogos védelemben az cselekszik, akinek a cselekménye a közérdek vagy a saját, illetőleg mások személye vagy javai ellen intézett vagy azokat közvetle­nül fenyegető jogtalan támadás elhárítá­sához szükséges. (3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból felismerni képtelen volt. Ha pedig az ijedt­ség vagy a menthető felindulás az elkövetőt csupán korlátozta a védekezés szükséges mértékének a felismerésében, büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. v A végszükség 26. §. (1) Nem büntethető, aki a cse­lekményt végszükségben követte el. (2) Végszükségben követi el a cselek­ményt, aki a közérdeket vagy a saját, illetőleg mások személyét vagy javait köz­vetlen és másként el nem hárítható veszély­ből menti, ha a veszély előidézése nem róható terhére, és a cselekménnyel nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett. (3) Nem állapítható meg végszükség an­nak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége volt. A magánindítvány hiánya 27. §. A büntető törvényben meghatá­rozott esetekben a bűntett csak magán- indítványra büntethető. 28. §. (1) A magánindítvány előterjesz­tésére a sértett, ha a sértett korlátoltan cselekvőképes, törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag tör­vényes képviselője jogosult. (2) Ha a bűntettet a sértett törvényes képviselője követte el, a mágánindítvány előterjesztésére — az (1) bekezdés szabá­lyozása szerint — a gyámhatóság jogosult. (3) Ha a magánindítványra jogosult sér­tett az indítvány előterjesztésére megsza­bott határidő'eltelte előtt meghalt anélkül, hogy a magánindítványt előterjesztette volna, a még nyitva álló idő alatt bár­melyik hozzátartozója jogosult a magán­indítvány előterjesztésére. 29. §. (1) A mágánindítványt attól a naptól számított harminc nap alatt kell előterjeszteni, amelyen a magáninditványra jogosult a bűntett elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. (2) Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés ese­tében az egyik fél sérelmére elkövetett bűntett miatt megindított büntető eljá­rásban az elsőfokú ítélet hozatalát meg­előző zárt ülés megkezdéséig a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindít­vány előterjesztésére, ha ennek határideje lejárt, feltéve hogy a büntethetőség még nem évült el. (3) A magánindítvány mpn vonható visz- sza. (4) Bármelyik elkövetővel szemben elő­terjesztett magánindítvány valamennyi el­követővel szemben hatályos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom