Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
II. C í m A b il n tett elkövetői 12. §. A törvény alkalmazásában elkövető a tettes és a társtettes (tettesek), továbbá a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). 13. §. (1) Tettes az, aki a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását megvalósítja. (2) Társtettesek azok, akik a bűntettet egymás tevékenységéről tudva, közösen követik el. 14. §. (1) Felbújtó az, aki mást bűntett elkövetésére szándékosan rábír. (2) Bűnsegéd az, aki bűntett elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. (3) A részesekre is a tettesre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. 15. §. Több elkövető esetében az a körülmény, amelynél fogva valamelyikük nem büntethető vagy enyhébb büntetés alá esik, a többire nem hat ki, az a körülmény pedig, amelynél fogva valamelyikükre súlyosabb büntető rendelkezést kell alkalmazni, más elkövetőre csak akkor hat ki, ha erről a körülményről az elkövetéskor tudott. III. Cím A szándékosság és gondatlanság 16. §. Szándékosan követi el a bűntettet, aki magatartásának következményeit kívánva vagy e következményekbe belenyugodva hajtja végre cselekményét. 17. §. Gondatlanul követi el a bűntettet, aki előre látja magatartásának következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. 18. §. Az eredményhez — mint a bűntett, minősítő körülményéhez— a törvény által fűzött súlyosabb kövétkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében szándékosság vagy gondatlanság terheli. IV. C í m A büntethetőség akadályai A büntethetőséget kizáró okok 19. §. A büntethetőséget kizárja : a) a gyermekkor, b) az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudatzavar, c) a kényszer és a fenyegetés, d) a tévedés, ' e) a jogos védelem, f) a végszükség, g) a magáninditvány hiánya, h) a törvényben meghatározott egyéb ok. A gyermekkor 20. §. Nem büntethető, aki a' cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét még nem töltötte be. Az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudatzavar 21. §. (1) Nem büntethető, aki a cse- cselekményt olyan elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. (2) Ha az elkövetőt elmebetegsége, gyengeelméjűsége vagy tudatzavara csupán kor-, látozta a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűntettért való felelősség 22. §. A 21. § rendelkezései nem alkalmazhatók annak javára, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el.
