Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-23 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről

1 13 (A 17. §-hoz) A javaslat 10. §-a a középfokú oktatási intézmények közé sorolja a jelenleg is működő ipari, mezőgazdasági és közgazdasági technikumokat. Ebből okszerűen következik, hogy a javaslat hatályában tartja a középfokú oktatási intézményként továbbműködő technikumok létesítésére, szervezetére, oktatómunkájára és képesítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Felsőfokú oktatás (A 18. §-hoz) A felsőfokú oktatás rendszerét a javaslat 18—23. §-ai határozzák meg. Az a fejlődés, amely oktatásunkban a felszabadulás óta végbement, különösen megmutatkozik felsőoktatási intézményeinkben. Az oktatás egységes rendszerének hiánya azonban igen eltérő tipusú felsőoktatási intézmények létrehozását eredményezte. Az egyes felsőoktatási intézmények egymáshoz való viszonya a gyakorlatban nem minden tekintetben volt tisztázott. így például egyetemeink mellett nemcsak főiskolák, hanem akadémiák is működtek, anélkül azonban, hogy az akadémiáknak a jellege és a főiskoláktól való elkülönítése egységes elvi megfontolásokon nyugodott volna. Ez a helyzet egyebek között azzal a következménnyel is járt, hogy a felsőoktatási intézmények egyes típusai közötti különbségek elmosódtak és jelenlegi rendszerünkben nem lehet pontosan megállapítani az egyes intézmények által nyújtott képesítés hatálya közötti különbséget. Mindezekre figyelemmel a javaslat egységes elvek alapján állapítja meg felsőoktatási intézményeink típusait. Ennek megfelelően a 18. § (i) bekezdése kimondja, hogy a felsőfokú oktatás felsőfokú technikumokban, felsőfokú intézetekben, főiskolákon, egyetemi jellegű főiskolákon és egyetemeken folyik. A (2) és (3) bekezdés pedig megállapítja az említett felsőoktatási intézmények létesítésének és megszüntetésének módját, továbbá az egyetemi karok és szakok létesítésére és megszüntetésére vonatkozó alapvető szabályokat. (A 19. §-hoz) A 19. § a felsőoktatási intézmények közös oktatási célkitűzéseit állapítja meg. E célok a felsőoktatási intézmények valamennyi tipusára vonatkoznak. Ez a cél elsődlegesen a marxizmus-leninizmus tanításait a munkájuk során alkalmazni tudó gyakorlati szakemberek nevelése. Az oktató-nevelő munka során a hallgatók számára emellett a gyakorlati munkához komoly, tudományos elméleti megalapozottságot kell nyújtani. A javaslat mindezzel azt a fejlődést tükrözi, amely a szocialista átalakulás során hazánkban a tudomány tervszerű fejlesztése terén is végbement. Azelőtt a tudósképzés kizárólag az egyetemeken, illetőleg felsőoktatási intézményekben folyt. Ez a módszer azonban nem bizonyult kielégítőnek, mert a kellő gyakorlattal még nem rendelkező egyetemi hallgatok képzésének tudományos színvonalát érthető okokból nem lehetett a kellő fokra emelni, és így a tudomány fejlesztése gyakorlatilag az egyetemi oktatás befejezése után szervezetlenül, az egyes fiatal szakemberek egyéni hajlamaitól és adottságaitól függően történt. A tudósképzés bevezetésével ez a helyzet abban az értelemben változott meg, hogy a fiatal szakemberek ma már az egyetemi tanulmányok befejezése után szervezetten vehetnek részt az aspiránsképzésben és szerezhetnek tudományos, fokozatokat. A felsőoktatási