Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
131 látozná, hogy a belátási képességgel nem rendelkező személyt valamiféle reális veszélytől megvédelmezné. Jelentős részben ugyanezek a meggondolások vonatkoznak a 18. § (з) bekezdésére is. A szóbanforgó szabály szükséges korrektívuma annak a rendelkezésnek, amely a szerződést minden esetben érvénytelennek tekinti, ha a nyilatkozó a 17. § szerinti állapotban van. A szabály azt célozza, hogy adott esetben jogi szempontból közömbössé tegye azt a látszatot, amelynek alapján a cselekvőképtelen állapotra lehet következtetni. így pl. látszat szerint a jognyilatkozat tevője részegsége folytán ügyeinek vitelére képtelennek mutatkozik ; valójában azonban — a látszattal ellentétben — fel tudja fogni jognyilatkozatainak jelentőségét, érdekeinek megfelelő szerződést köt stb. A szabály tehát azt akadályozza meg, hogy bármelyik fél az öntudatlan állapot látszatára hivatkozva az ügylet érvénytelenítését kérje, holott a szerződéskötés körülményei éppen azt bizonyítják, hogy a látszat mögött valójában más állapot van, a külsőleg észlelhető állapot végeredményben normális tudati helyzetet takar. A szabály gyakorlatilag elősegíti annak a tételnek a valóságos ér- érvényrejuttatását, hogy gondnokság alá helyezés nélkül csak akkor cselekvőképtelen a nagykorú személy, ha ténylegesen képtelen jognyilatkozatainak jelentőségét felfogni. Ebből pedig már következik az is, hogy a másik szerződő fél jó- vagy rosszhiszeműsége teljesen közömbös. Ha ugyanis a szerződési feltételek indokolttá tették az adott szerződés megkötését, akkor a látszat szerint cselekvőképtelen, valójában azonban cselekvőképes személy által tett jognyilatkozat érvényét nem érintheti az sem, ha a szerződő fél a látszat alapján a másik felet cselekvőképtelennek tekintette. Mindenesetre a szabály alkalmazása a bírótól nagyfokú körültekintést kíván. Különösen gondosan kell mérlegelnie a szerződés tartalma és a megállapodás körülményei alapján azt, hogy a szerződés a fél érdekeit tekintve indokolt volt-e. Ennek elbírálása során figyelembe veendő az is, hogy a nagykorú a szerződéskötés alkalmával saját szükségleteit helyesen mérte-e fel, azaz ilyen szempontból is indokolt volt-e az egyébként ésszerű feltételek mellett kötött ügylet létrehozása (pl. a három téli- kabáttal rendelkező és látszatra sem teljesen öntudatnál levő személy negyedik téli- kabátot^vásárol). Végezetül hangsúlyozandó, hogy ez a szabály sohasem alkalmazható a gondnokság alá helyezett személyre : ezek szerződései attól függetlenül semmisek hogy a szerződéskötéskor milyen állapotban voltak, volt-e szükségük a szerződéssel biztosított szolgáltatásra, ésszerűek voltak-e az általuk kötött szerződés feltételei. Az ellenkező megoldás ugyanis a gondnokság alá helyezés intézményének értékét jelentős mértékben csökkentené, emellett a gondnokolt és a gondnok között állandó összeütközéseket, vitákat eredményezne. Közös szabályok. (19-21. §.) 4. Jogunkban a fogyatékosán cselekvőképes személyek érdekeit —- már az 1877 : XX. tv. óta — messzemenően védelmezik azok a szabályok, amelyek bizonyos jognyilatkozatok érvényességéhez a törvényes képviselő nyilatkozatán felül a gyámhatóság jóváhagyását kívánják meg, illetve meghatározott jognyilatkozatok érvényességét még ilyen jóváhagyás ellenére sem ismerik el. Az előbb említett kört a javaslat 19. §-ának (i) és (2) bekezdése részletezi, javarészt a Csjt. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt felsorolást követve. Nem lényegbevágó különbséget jelent az, hogy a 19. § ( 2) bekezdése az értékhatár megjelölését — annak változó jellegére tekintettel — külön jogszabályra hagyja. A javaslat felsorolása nem tartalmazza továbbá a kiskorúnak tett ajándék visszautasításával, illetve visszaadásával kap9*
