Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
130 nyes képviselő nyilatkozatának gyámhatósági revízióját. A törvényes képviselőnek az ajándék visszautasítására azért kell jogot biztosítani, mert előfordulhat, hogy az ajándékozás a kiskorú tisztességtelen befolyásolását célozza, és ennek veszélyét a kiskorú nem ismeri fel. A gyámhatósági revízió lehetőségét pedig azért kell biztosítani, mert eléggé gyakran előfordul különélő vagy elvált szülőknél az is, hogy az a szülő, akinél a gyermek el van helyezve, a másik szülő ajándékait visszaküldi avégből, hogy a gyermeket a másik szülőtől elidegenítse, vagy a másik szülőt bosszantsa. Ez ellen ugyan a joggal való visszaélés szabályai is védelmet nyújtanának, de egyfelől — szükségtelenül — csak bírósági úton, másfelől célszerű a joggal való visszaélés gyakori és jellegzetesen speciális eseteit külön is szankcionálni. Ha a gyámhatóság a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá, a szerződés eredeti hatályába visszaáll. A rendelkezés tehát minden oldalról nagymértékben védi a kiskorú érdekét, a gyámhatóságnak jognyilatkozatot pótló jogköre pedig összhangban van az 5. § (з) bekezdésének szabályával. Cselekvőképtelenség. (15-18. §.) 3. A cselekvőképtelenség vonatkozásában sem törekedett a javaslat a lényeges változtatásra. Aki a 12. életévét nem töltötte be, az feltétlenül és kivételt nem tűrően cselekvőképtelen. Cselekvőképtelenséget eredményező tényállásként szabályozza a javaslat a nagykorúnak cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését (16. § (i) bek.). Ennek akkor van helye, ha a belátási képesség állandó jelleggel teljesen hiányzik (16. § ( 2) bek.) ; egyebekben a gondnokság alá helyezésnek erre az esetére — az elvi szempontokat illetően — ugyanazok a megállapítások vonatkoznak, mint amelyeket a cselekvőképesség korlátozásával járó gondnokság alá helyezéshez fűz az indokolás. A javaslat lehetőséget ad kiskorú személy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezésére nagykorúsága esetére (16. § (3) bek.). Ez már a kiskorúság ideje alatt a személyi állapot megváltozását jelenti. Ebben az esetben ugyanis a kiskorú nyomban cselekvőképtelenné válik, de tizennyolcadik életévének betöltéséig helyette nem a gondnok, hanem a szülő vagy a gyám jár el. Tekintve, hogy a cselekvőképesség csak azt illeti meg, aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, cselekvőképtelennek kell tekinteni azt is, akinek adott esetben, jognyilatkozata megtételekor ez a képessége hiányzik (17. §). Ennek oka igen különböző lehet. A döntő az, hogy az eset összes körülményei alapján, felismerhető tényekből megállapítható legyen, hogy a jognyilatkozat megtételekor a nyilatkozattevő az említett állapotban volt. Ez főként a jognyilatkozat tartalmából állapítható meg, de lényeges körülmény a nyilatkozattevőnek a jognyilatkozat megtételekor tanúsított magatartása is. Az ilyen állapot megszűnte a teljes cselekvőképesség visszaállását eredményezi. A javaslat a cselekvőképtelen személy jognyilatkozatát általában — bizonyos kivételektől eltekintve — semmisnek tekinti (18. § (1) bek.). Ebből következik, hogy a cselekvőképtelenség idején tett jognyilatkozatnak a cselekvőképesség elnyerése vagy visszanyerése utáni jóváhagyása új jognyilatkozatnak minősül. A 18. § (2) bekezdésében említett szerződések azonban a cselekvőképesség hiánya ellenére sem semmisek ; a forgalmi biztonság megkívánja e szerződések fenntartását, és ugyanakkor azok a szempontok, amelyek különben azt indokolnák, hogy a cselekvőképtelenek jognyilatkozatai semmisek legyenek, ezekben az esetekben elhanyagolhatók. Ilyenkor ugyanis a semmissé nyilvánítás a forgalmi biztonságot anélkül kor©
