Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
124 sági igények késedelmes érvényesítése esetén a szavatossági jogról való lemondás következményeinek a beállta stb. A javaslat azonban jelentősen túlmegy a jelenlegi jogi helyzeten : általánosítja az utaló magatartásokért való helytállási kötelezettséget. Ez összhangban van a javaslatnak a jognyilatkozatok szilárdságának előmozdítására, a forgalom biztonságára irányuló törekvésével, ha a szóbanforgó esetekben nincs is kifejezetten szó szerződési akaratról. Összefügg továbbá a javasolt rendelkezés a javaslat szigorított felelősségi rendszerével is, melynek alapgondolata az, hogy felróható magatartásáért mindenki felelősséggel tartozik. Végezetül a javasolt szabály mellett szólnak a szocialista együttélés normáiból folyó és a jogi szabályozás során is értékelendő magasabb erkölcsi követelmények is. Másfelől azonban a szabály alkalmazását megfelelő keretek közé szorítja az, hogy arra csak meghatározott feltételek együttes fennforgása esetén kerülhet sor ; szükséges az egyik fél vonatkozásában magatartásának szándékos volta, a vele szemben álló fél tekintetében pedig az, hogy ez a magatartás őt jóhiszeműen és alapos okkal indítsa olyan ténykedésre, amelynek folytán önhibáján kívül károsodás éri. Ugyancsak a javasolt jogintézmény megfelelő keretek közé szorítását szolgálja az is, hogy a javaslat a bíró belátására bízza, adott esetben él-e a 6. §-ban biztosított lehetőséggel és ha él, akkor teljes vagy részbeni érdekkielégítést rendel-e el. Valószínű, hogy a teljesen jelentéktelen érdeksérelmek esetén a szabály alkalmazására nem fog sor kerülni. A rugalmas szövegezés nem zárja ki azt sem, hogy bizonyos körben a szabály alkalmazására gyakorlatilag egyáltalán ne kerüljön sor ; ez lehet a helyzet pl. a tervkapcsolatok körében az ún. igénybejelentések vonatkozásában. A népi demokráciákban kialakult gyakorlat szerint ugyanis a terv elkészítése és jóváhagyása előtt a szállítóhoz. címzett igénybejelentések kárkötelmet nem eredményeznek, ha a megrendelő — tervezési vagy egyéb okból — a szállítóhoz utóbb mégis eltérő megrendelést intéz. E megoldás további fenntartását a javaslat a gyakorlatra bízza. Az utaló magatartások egyes konkrét változataihoz fűződő és megtérítésen kívüli szankciókról egyébként a javaslat ott beszél, ahol ezek a változatok szabályozást nyertek. (Pl. az alakszerűségi hiányokat orvosló teljesítés elismeréséről „A szerződés megkötése” című fejezetben, a 218. §-ban stb.). Végül a javaslat minden állami szerv kötelességévé teszi a Polgári Törvény- könyvben foglalt jogok védelmét (7. §). Ez nem jelenti azt, hogy bármikor bármely állami szervhez lehetne fordulni polgári jogvédelemért, mert erre nem minden állami szervnek van hatásköre, hanem csupán azt, hogy az állami szervek hatáskörükben eljárva, az eléjük kerülő, általuk intézett ügyekben kötelesek a Polgári Törvénykönyvben biztosított jogok védelméről is gondoskodni. A polgári jogok általános érvényesítése a bíróságok hatáskörébe tartozik, feltéve természetesen, hogy a jog érvényesítésének kikényszerítéséhez állami szervek igénybevétele vált szükségessé. A polgári jogi viszonyokban ugyanis a kötelezett a legtöbb esetben enélkül is a jogilag megkívánt magatartást tapúsítja. Ha azonban nem ez a helyzet, és egyébként nincs kifejezett ellentétes rendelkezés, a bírósághoz kell fordulnia annak, akinek a Polgári Törvénykönyvben foglalt jogait megsértették. Ez a jogvédelem éppen a bíróságok egyik legfontosabb feladata. Hogy a bírói hatáskör alól milyen erejű jogforrás vonhat el polgári jogi jogvitát, annak rendezése a Törvénykönyv végrehajtásáról rendelkező jogszabály feladata.
