Országgyűlési irományok, 1949. II. kötet • 52-68. sz.

1949-56 • Törvényjavaslat a polgári perrendtartásról

20 56. szám. meghatalmazás felülhitelesítésére a 198. § b) pontja irányadó. (4) Az idegen nyelven kiállított meg­hatalmazás hiteles magyar fordítását csak akkor kell bemutatni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja. 70. §. (1) A meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli cselek­ményekre szólhat. (*) A per vitelére szóló meghatalma­zás kiterjed a perrel kapcsolatos min­den nyilatkozatra és cselekményre, ide­értve a 147. § alá eső viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intéz­kedéseket és a végrehajtási eljárást, valamint az annak során indított kere­seteket, végül az említett eljárások bármelyikében a peres pénznek vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételét is. (í) A meghatalmazott csak személye­sen járhat el ; a meghatalmazott ügy­véd azonban helyettesítésével más ügy védet is megbízhat. (4) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból ki­tűnik. 71. §. A meghatalmazásnak vissza­vonás, felmondás vagy a fél halála folytán való megszűnése a bírósággal szemben a bíróságnak való bejelen­téstől, az ellenféllel szemben pedig a vele való közléstől hatályos. 72. §. A meghatalmazott képviseleti jogosultságát (67—69. §) a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja. 73. §. (1) Jogi személy a képviselője részére olyan meghatalmazást is adhat, amely azt parek vitelére általánosság­ban jogosítja fel (általános meghatal­mazás). («) Az általános meghatalmazást nyil­vántartásbavétel végett a bíróságnál be kell jelenteni. A nyilvántartásba vett általános meghatalmazás a nyil­vántartást vezető bíróságnál pótolja az egyes perekre szóló külön meghatal­mazást. (•) Az általános meghatalmazás visz­szavonását vagy felmondását a bíró­ságnak szintén be kéli jelenteni. (4) Egyebekben a meghatalma­zásra vonatkozó megelőző rendelkezé­sek az általános meghatalmazásra is megfelelően irányadók. Az ügygondnok jogállása. 74. §. Ha a cselekvőképtelen félnek vagy a jogi személynek törvényes kép­viselője, illetőleg az ismeretlen helyen tartózkodó félnek meghatalmazottja nincs, a bíróság a fél részére ügygond­nokot rendel. Az ügygondnokra — amennyiben a törvény másként nem rendelkezik — a per vitelére meghatal­mazott jogállását szabályozó rendelke­zéseket azzal az eltéréssel kell alkal­mazni, hogy az ügygondnok a bíróság külön felhatalmazása nélkül a peres pénzt vagy dolgot nem veheti át, továbbá egyességet csak akkor köthet sa vitás jogot csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha ezáltal az általa képviselt felet nyil­vánvaló károsodástól óvja meg. A bíró­ság a 4. §-nak az ügygondnok említett nyilatkozataira való alkalmazásánál ezt a körülményt is vizsgálni köteles. VI. Fejezet. PERKÖLTSÉG. A. perköltség fogalma. 75. §. (1) Perköltség — a törvényben meghatározott kivételeket nem te­kintve — mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási, meghatalmazási és egyéb illeték, tanú és szakértői díj, ügygond­noki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.J. (a) A perköltséghez hozzá kell sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom