Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

19G 39. szám. vagy főbüntetése hat hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott börtön, de az utóbbi végrehajtását a bíróság feltételesen felfüggeszti. Mindkét esetben előfeltétele azonban az előzetes bírói rehabilitációnak az, hogy az elkövető tárasadalomveszélyessége elenyészőnek mutatkozzék és a bíróság előtt valószínű legyen, hogy az elítélt a jövőben nem követ el bűncselekményt. Nem lehet az elkövetőt magában a büntető ítéletben, illetőleg a büntetőparancsban rehabilitálni, ha vele szemben közügyektől vagy foglalkozástól eltiltást, illetőleg kiutasítást szabnak ki. A rehabilitáció hatásai ugyanis ezekre a mellékbüntetésekre is kiterjednek és így ellentmondás lenne, ha a bíróság e mellékbüntetések valamelyikének kiszabásával egyidejűleg kimondaná a rehabilitációt és ezzel az önmaga által kiszabott mellékbüntetést azonnal hatálytalanítaná. A 66. és 67. §-ok viszonyát illetően meg kell még jegyezni, hogy a hat hónapnál hosszabb tartamú börtönbüntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése esetén a mentesítés a törvény erejénél fogva csak utólag, a próbaidő kedvező eltelte után következik be. Ezzel szemben hat hónapot meg nem haladó börtönbüntetés feltételes felfüggesztése esetén a bíróság magában a büntető ítéletben nyomban kimondhatja ugyan a rehabilitációt, de csak a 67. §-ban megszabott egyéb feltételek fennállása esetén. %

A 68. §-hoz. Az utólagos bírói rehabilitáció előfeltételeit a Btá. 68. §-a gondos előrelátással igyekszik megállapítani. Minél erőteljesebb hatású ugyanis a rehabilitáció, annál szigorúbb előfeltételekhez kell azt kötni és annál behatóbban kell a bíróságnak vizsgálnia, vájjon ezek az előfeltételek az adott esetben megvannak-e. A szabályozás alapgondolata az, hogy csak azt lehessen bírói határozat alapján utólag rehabilitálni, aki arra minden tekintetben érdemesnek bizonyult, de a szigorú feltételekhez kötött és alapos bírói mérlegelés után megadott rehabilitáció olyan tág körben érvényesüljön, amennyire ez a közérdeknek vagy más személy jogos magánérdekének sérelme nélkül lehetséges. A 68. § szigorúsága abban áll, hogy utólagos bírói rehabilitációra csak a büny tetés kiállásától számított hosszú idő eltelte után ad lehetőséget. Ez az idő egy évet meghaladó börtönbüntetés esetén tíz év, pénzfőbüntetés vagy egy évet meg nem haladó börtönbüntetés esetén pedig öt év. A rehabilitáció határidejét a pénzfőbüntetés megfizetésének napjától, illetőleg az azt helyettesítő vagy főbüntetésként kiszabott szabadságvesztés kiállásának napjától kell számítani. Ha pedig a főbüntetés végrehajtását kegyelem vagy elévülés zárja ki, a határidő a kegyelemben részesítés, illetőleg az elévülési idő leteltének napjától számítandó. Az az elítélt tehát, aki maga késlelteti büntetésének végrehajtását, csak később részesülhet mentesítésben, esetleg csupán a büntetés elévülésére megszabott határidő lejártát követő öt, illetőleg tíz év elteltével. Az utólagos bírói rehabilitáció másik törvényes előfeltétele, hogy az elítélt a mentesítés kedvezményére érdemesnek mutatkozzék. Az érdemesség elbírálásánál figyelemmel kell lenni az elítélt társadalmi helyzetére, egyéniségére és az elítélése óta folytatott életmódjára ; mérlegelni kell továbbá, hogy az elítélt — amennyiben erre módja volt — törekedett-e a bűncslekményével okozott sérelem jóvátételére és hogy a kedvezmény megadása nem jelent-e a társadalom szempontjából veszélyt. Hangsúlyozni kell, hogy a bűncselekménnyel okozott sérelem tágabb fogalom, mint a vagyoni kár ; a sérelem jóvátételére irányuló törekvés tehát nem mindig függ az elítélt rendelkezésére álló anyagi lehetőségektől. Becsületsértés vagy rágalmazás esetén a sérelem jóvátételére irányuló törekvés:pl. a bocsánatkérés, a rágalmazó állításoknak abban a körben való visszavonása, ahol azok elhangzottak stb.