Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.
1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről
182 39. szám. legi hivatalvesztés körén, mert állami és társadalmi szempontból ma már nem közömbös számos olyan funkció, amelyet a korábbi szemlélet a magántevékenység körébe tartozónak tekintett. Éppen ezért a 40. § értelmében a közügyektől eltiltott egyén törvény által alkotott testületben választójogot nem gyakorolhat, ilyen testületnek, úgyszintén társadalmi szervezetnek vagy egyesületnek tisztségére nem választható és annak képviseletében el nem járhat. Arra az óriási jelentőségre figyelemmel, amelyet pl. a szakszervezet az állami és társadalmi élet minden területén képvisel, a most idézett rendelkezés alig igényel bővebb kifejtést. Ugyancsak nem bízható meg a közügyektől eltiltott közfeladat ellátásával és nem vehető fel a közfeladatra kijelölhetők (pl. a népi ülnökök stb.) jegyzékébe. A közügyektől eltiltás kettős tartalmának megfelelően, a közügyektől eltiltott személy nemcsak a jövőre nézve esik jogképességkorlátozás alá, hanem az említett körbe tartozó, már megszerzett jogait, illetőleg igényeit is elveszti. Elveszti tehát pl. az (i) bekezdés c) pontjában említett állásával vagy szolgálatával kapcsolatos ellátási és egyéb igényeit is. A § (3) bekezdése mindazonáltal megengedi az eltiltottat vagy családtagjait megillető ellátási igény teljes vagy részleges fenntartását, amennyibén azt különös méltánylást érdemlő körülmények és az anyagi ráutaltság is indokolttá teszi. Jelenlegi jogszabályaink szerint evégből külön államigazgatási intézkedésre van szükség, holott egyszerűbb és helyesebb, ha maga a büntetőbíróság rendelkezhetik a jelzett értelemben. * A 41. §-hoz. A közügyektől eltiltás nem élethossziglan, hanem az ítéletben meghatározandó időtartamra szól ; ez a tartam egy évnél rövidebb és tíz évnél hosszabb nem lehet. Az említett tartamot különbözőképpen kell számítani a szerint, hogy a közügyektől eltiltást — amint az rendszerint történni fog — mellékbüntetésként avagy a 31. § értelmében főbüntetésként szabták ki. Ha a közügyektől eltiltás mellékbüntetésként, tehát valamely főbüntetéssel kapcsolatban történt, akkor annak tartamát a főbüntetés végrehajtásának befejezésétől, illetőleg attól a naptól kell számítani, amelytől a főbüntetés végrehajthatósága (pl. elévülés vagy kegyelem okából) megszűnt. Kedvezőbb helyzetbe kívánja azonban hozni a 41. § azt az elítéltet, akit a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt feltételes szabadságra bocsátottak. Ha ugyanis a próbaidő kifogástalanul vagyis az intézetbe való visszaszállítás elrendelése nélkül telt el, a közügyektől eltiltásnak az ítéletben megszabott tartamát már a szabadságrabocsátás napjától kell számítani ; ilyen esetben tehát a feltételes szabadságon töltött idő az eltiltás tartamába beszámít. Ha a közügyektől eltiltást a 31. § értelmében főbüntetésként alkalmazták, akkor annak tartamát az azt kiszabó bírói ítélet jogerőre emelkedésétől kell számítani. A 42. §-hoz. Egy évnél rövidebb tartamú börtönbüntetés kiszabása esetén a közügyektől eltiltást a 39. § értelmében csak akkor lehet kimondani, ha a bűntett elkövetője a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozik. Visszás lenne azonban, hogy az egy évnél rövidebb börtönre ítélt és a közügyektől el nem tiltott elítélt szabadságvesztésbüntetésének tartama alatt gyakorolhassa és élvezhesse azokat a jogokat, amelyeket a közügyektől eltiltás esetén elveszítene, pl. a letartóztató intézetben hivatali vagy szolgálati illetményeit húzza stb. Éppen ezért a 42. § kimondja, hogy azok a jogok, amelyekre a közügyektől eltiltás kiterjed, a börtönbüntetés végrehajtása alatt mindenképpen szünetelnek, akár eltiltották az elítéltet a közügyektől, akár nem. *
