Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 183 A 43. §~hoz. Eddigi büntetőtörvénykönyvünk csak igen szüli körben teszi lehetővé a szakképzettséget kívánó foglalkozástól való eltiltást, újabb büntető jogszabályaink azonban egyes meghatározott esetekben kötelezően rendelik, illetőleg lehetővé teszik a szakképzettséget nem kívánó foglalkozástól, pl. a kereskedéstől való eltiltást is. A 43. § az említett büntetés alkalmazását nem szorítja egyes meghatározott bűntettekre, hanem általános szabályt ad arra nézve, hogy annak mikor van helye, mert a Btá. a foglalkozástól való eltiltásnak éppen a társadalom védelme szempontjából különös jelentőséget tulajdonít. A 43. § értelmében a foglalkozástól való eltiltás bizonyos esetekben a bíróság belátásától függ [(i) bek.], más esetekben [(2) bek.] kötelező. Ki lehet mondani a szakképzettséget kívánó foglalkozástól eltiltást azzal szemben, aki ilyen foglalkozása szabályainak megszegésével vagy azokban való járatlansága következtében követ el bűntettet. Ide tartoznak pl. a bűncselekményt (emberölést, testi sértést) megvalósító orvosi ténykedés, akár szándékos, akár gondatlan, a gépjáróművezetés szabályainak megszegésével elkövetett bűntett stb. Ezen a címen természetesen csak szakképzettséget kívánó foglalkozástól való eltiltásnak van helye, mert más foglalkozásnak nincsenek olyan szabályai, amelyeknek megszegése vagy amelyekben való járatlanság bűncselekmény elkövetésére vezethetne. Alkalmazható a foglalkozástól eltiltás azzal szemben is, aki foglalkozásának felhasználásával szándékos bűntettet követ el. Ebben az esetben azonban a szóbanforgó büntetést akkor is ki lehet szabni, ha az elkövető foglalkozása nem igényel szakképzettséget. Ha pl. a házalókereskedő vagy a pénzbeszedő foglalkozását lopás elkövetésére használja fel, a társadalom további veszélyeztetése nélkül esetleg nem hagyható meg foglalkozásában, bár az nem kíván szakképzettséget. Ha az említett esetekben a bíróság főbüntetésként egy évnél hosszabb börtönt szabott ki, az elkövetett bűncselekmény rendszerint már olyan fokban veszélyeztette a társadalom biztonságát, hogy ilyen esetben foglalkozástól eltiltás a 43 § (2) bekezdése értelmében kötelező. Ügy szintén ki kell mondani ezt a büntetést akkor is, ha az elkövetőnek foglalkozásában meghagyása — akár szakképzettséget kívánó, akár egyéb foglalkozást űz — a bíróság megítélése szerint a társadalomra veszélyt jelent. A 44. §-hoz. Ha a bíróság a bűntett elkövetőjét foglalkozásától eltiltja, ezt vagy végleges hatállyal vagy meghatározott tartamra teheti ; az utóbbi esetben az eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama pedig tíz év. Határozott időre szóló eltiltás esetén a foglalkozás gyakorlásának újbóli megkezdését attól is függővé lehet tenni, hogy az eltiltott a foglalkozáshoz szükséges jártasságot megfelelően igazolja. Ez az intézkedés természetszerűen csak szakképzettséget kívánó foglalkozásra vonatkozhatik és az igazolásnak az eltiltás megszabott tartama leteltével kell megtörténnie. Bár a 44. § (1) bekezdése nem mondja ki, de a dolog természetéből következik, hogy a szakképzettséget kívánó foglalkozásban való jártasság igazolását csak a 43. § (1) bekezdése a) pontjának megfelelő esetben lehet megkövetelni, vagyis akkor, ha az eltiltás a foglalkozás szabályainak megszegése vagy az azokban tanúsított járatlanság miatt történt ; de nem lehet a jártasság igazolását megkívánni akkor, ha a foglalkozástól való eltiltást azon a címen alkalmazták, hogy az elkövető szakképzettséget kívánó foglalkozásának felhasználásával szándékos bűntettet követett el, mert az ilyen bűntett semmiféle összefüggésben nincs a kellő jártasság hiányával.