Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 165 \ A 14. §-hoz. Ez a § a 13. §-t egészíti ki olyan értelemben, hogy a ténybeli tévedés mellett büntethetőséget kizáró oknak tekinti, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor abban a téves feltevésben volt, hogy cselekménye a társadalomra nem veszélyes és erre a feltevésre alapos oka volt. A ténybeli tévedés mellett tehát a büntethetőséget az alapos okon sarkalló minden olyan téves feltevés is kizárja, amelyre tekintettel az elkövető a cselekményt a társadalomra veszélytelennek hitte. Hogy ez a téves feltevés büntetőjogi vagy nem büntetőjogi szabállyal kapcsolatban merült fel, a büntethetőség szempontjából közömbös. Ha tehát pl. az elkövetőnek módjában sem állt valamely forgalmi korlátozásról tudomást szerezni, az illető korlátozás megszegése miatt nem lesz büntethető, holott tévedése sem nem ténybeli, sem nem büntetőjogi. Ezzel a szabállyal a Btá. lényegesen enyhíti eddigi büntetőjogunk formalizmusát. Lehetséges, hogy nem volt ugyan alapos ok arra a téves feltevésre, amelynél fogva »az elkövető cselekményét megengedettnek tartotta, de ezt a téves feltevést méltányolható körülmény idézte elő. Ha pl. az említett esetben az elkövetőnek módjában állt volna a forgalmi korlátozást megállapító jogszabályról meggyőződést szereznie, de ezt valamely téves hivatalos felvilágosításban bízva mulasztotta el ; a rendes büntetési tétel alkalmazása méltánytalannak mutatkoznék. Ezért a 14. § (2) bekezdése ilyenkor is megengedi a büntetés korlátlan enyhítését. A 15. §-hoz. A jogos védelem szabályozásánál a Btá. abból indul ki, hogy jogos védelemnek nemcsak az elkövetőt, hanem mást érő támadás vagy fenyegetés elhárítása céljából is helye van. Ez önként következik a társadalmi együttélésből fakadó szolidaritás alapján. De nemcsak harmadik magánszemély érdekében élhet bárki jogos védelemmel, hanem a köz ellen irányuló támadás vagy fenyegetés elhárítása céljából is. A jogtalan támadás vagy az ilyenre utaló fenyegetés nem részesülhet nagyobb kíméletben akkor, ha a köz ártalmára tör, mint akkor, ha egyesek ellen irányul. Jogos védelemnek nemcsak a személyt, hanem a javait érintő támadás, illetőleg fenyegetés elhárítása érdekében is helye van. Jogos védelem azonban mindkét esetben csak akkor áll fenn, ha a támadás vagy fenyegetés más módon nem volt elhárítható. Ezt jelenti a 15. § (1) bekezdésében szereplő szükségesség. A szükségességtől meg kell különböztetni az arányosságot. A szükségesség annyit jel^ x\J, hogy a támadást vagy fenyegetést csak bűntett elkövetése útján lehetett e^iárítani. Az arányosság vizsgálata viszont azt kutatja, vájjon az a sérelem, a::*Jiyet a jogos védelemben elkövetett cselekmény a támadónak vagy fenyegetőnek okoz, nem nagyobb-e, mint az, amelyet a jogtalan támadás — végrehajtás esetén — előidézett volna. Az arányosság kérdésében a Btá. nen foglal állást, hanem ezt a kérdést a bírói gyakorlatra bízza. Helyes felfogás szerint személy ellen irányuló támadásnál az arányosságot nem lehet megkívánni, mert nem lehet elvárni a megtámadottól, hogy mérlegelje, vájjon az őt fenyegető ütés vagy szúrás nagyobb vagy kisebb sérelemmel járna-e, mint az, amelyet ő a támadás elhátítása céljából alkalmazni kénytelen. Ellenbfen a nem személyt, hartem anyagi javakat érő támadásnál vagy fenyegetésnél az arányosság kérdése már inkább előtérbe kerül és eldöntésére a szükségességgel kapcsolatban nyílik mód. Lehetséges, hogy a jogtalan támadást vagy fenyegetést nemcsak bűntett elkövetése útján lehetett volna elhárítani, hanem másként, pl. segélykiáltással is.