Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 161 a sértett fél magánindítványára üldözhető. Erre az esetre a 6. § kivételt tesz és ilyenkor nem kívánja meg a bűnvádi eljáráshoz a magánindítványt. A 7. §-hoz. A külföldi diplomáciai képviselőket megillető területenkívüliség, úgyszintén a konzulátusi szerveknek kijáró személyes mentesség szabályozása nemzetközi jogi kérdés, amely nemzetközi szerződések (egyezmények), ilyenek hiányában pedig a nemzetközi gyakorlat tárgya. Éppen ezért a 7. § az e tekintetben fennálló nemzetközi szerződéseket és egyezményeket, illetőleg nemzetközi gyakorlatot tekinti a területenkívüliséget vagy személyes mentességet élvező egyének büntetőjogi felelőssége szempontjából irányadónak. A 8. §-hoz. A § (i) bekezdése szabályként kimondja, hogy magyar állampolgár más államnak nem adható ki. Számolni kell azonban olyan nemzet közi szerződések (egyezmények) létrejöttével, amelyeknek értelmében a szerződő felek bizonyos esetekben saját állampolgáraikat is kiadják egymásnak büntetőjogi felelősségrevonás céljából. A háborús bűntettesek kiadatása tárgyában kialakult nemzetközi szerződések és egyezmények erre már a múltban példát szolgáltattak. Minthogy pedig a nemzetközi szerződés, illetőleg egyezmény alkalmazása megelőzi a belföldi jog érvényesülését, a szóbanforgó kivételre a 8. § (i) bekezdésében utalni kellett. A külföldi állampolgárok kiadatása tárgyában a nemzetközi szerződések és egyezmények, ilyenek hiányában pedig a viszonosság az irányadó. A viszonosság kérdésében az igazságügyminiszter hivatott az állásfoglalásra, nyilatkozatát tehát a bíróságok a kiadatás kérdésében követni kötelesek. Egyébként fennálló viszonosság esetében sincs azonban helye kiadatásnak, ha az a cselekmény, amely miatt azt kérik, akár a magyar törvény, akár a kiadatást kérő állam törvénye szerint nem bűncselekmény. Külön elvállalt nemzetközi kötelezettség hiányában ugyanis a magyar állam nem szolgáltathat ki megbüntetés céljából külföldi államnak olyan személyt, akinek cselekménye a magyar büntetőtörvényben megnyilvánuló felfogás szerint nem esik kifogás alá. Ha viszont a cselekmény az illető külföldi állam joga szerint nem bűncselekmény: a külföldi állampolgár kiszolgáltatása ellenkeznék a kiadatás céljával, amelynek csak bűnvádi felelősségrevonás végett lehet helye. Viszonosság esetén sem lehet továbbá kiadni a külföldi állampolgárt, ha őt demokratikus magatartásáért, a népek felszabadítása érdekében kifejtett tevékenységéért üldözik. Az utóbbi rendelkezés az Alkotmány 58. §-ában biztosított menedékjoggal áll összefüggésben. II. Fejezet. A büntethetőség. Ha az elkövető cselekménye meg is valósítja valamely bűntett törvényes fogalmát, a cselekmény miatt nincs mindig helye büntetés alkalmazásának, mert lehetnek olyan körülmények, amelyek a büntethetőséget az adott esetben kizárják. Ezeknek a körülményeknek a szabályozása a Btá. II. fejezetének tárgya. A büntetőjogi gyakorlat és irodalom *— sőt részben a büntetőtörvénykönyv is — több csoportba sorolja azokat a körülményeket, amelyek végeredményben kizárják büntetés alkalmazását. Meg szokás különböztetni a beszámítást, a beszá* Országgyűlési iromány 1949—1953. I. kötet. • il