Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.
1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről
148 39. szám. (Ï) A munka végzésére kötelezett tartozik a számára kijelölt munkahelyen a megszabott munkát elvégezni. Szabadsága csak annyiban esik korlátozás alá, amennyiben az az intézkedés céljának és a munka teljesítésének biztosítása érdekében szükséges. (s) A munka végzésére kötelezett munkájáért csökkentett munkadíjban részesül. A csökkentés mértékét a bíróság állapítja meg ; a csökkentés az egyébként járó díjazás egytized részénél kisebb és egynegyed részénél nagyobb nem lehet. A csökkentés nem # érinti azokat a pótlékokat, amelyek a munka végzésére kötelezettnek családtagjai után járnak. (4) Ha a munka végzésére kötelezett kötelezettségének igazolatlanul nem tesz eleget vagy a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsít, a javító-nevelő munka még hátralevő tartamával azonos tartamú börtönbüntetést kell rajta végrehajtani. (s) Javító-nevelő munka alkalmazásának nincs helye, ha a törvény a bűntettre öt évet meghaladó börtönt rendel. Biztonsági őrizet. 49. §. (1) Azt, aki tizennyolcadik életévének betöltése után bűntettet követ el, ha elmebetegsége okából nem büntethető, viszont elmeállapotánál fogva alaposan feltehető, hogy újabb bűntettet követ el (közveszélyes állapot), biztonsági őrizetbe kell helyezni. (2) A biztonsági őrizet tartama egy év. Ez az időtartam fogvatartott személyre nézve a biztonsági őrizetbe utaló bírói határozat jogerőre emelkedése napjával kezdődik és sem előzetes fogvatartásban töltött idő címén, sem egyéb okból meg nem rövidíthető. (») A biztonsági őrizet egy évi tartama további egy-egy évvel mindaddig meghosszabbítható, amíg a biztonsági őrizetbe helyezettnek közveszélyes állapota fennáll. (*) Mihelyt a biztonsági őrizetbe helyezett személy közveszélyes állapota véget ér, az őrizetet meg kell szüntetni. (5) Elévülés vagy kegyelem esetében biztonsági őrizetbe helyezésnek nincs helye. V. Fejezet. A büntetés kiszabása. 50. §. (1) A büntetést a dolgozó nép védelme érdekében, az elkövető megjavítása és nevelése, továbbá általában a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása végett kell alkalmazni. (2) A büntetést — általános céljának szem előtt tartásával — a törvény által megszabott kereten belül olyan mértékben kell kiszabni, amely igazodik a bűntett társadalmi veszélyességéhez és az elkövető egyéniségéből a társadalomra háruló veszélyhez, megfelel az elkövető bűnösségének, valamint az elkövető terhére, illetőleg javára egyébként figyelembe jövő körülményeknek és az okozott sérelemnek is (büntetést súlyosító és enyhítő körülmények). 51. §. (1) A törvényben megállapított büntetést enyhíteni lehet, ha az, illetőleg annak legkisebb mértéke — a büntetés céljára, valamint a kiszabásánál irányadó súlyosító és enyhítő körülményekre figyelemmel — túlszigorúnak mutatkoznék. (2) A fenti rendelkezés alapján : a) ha a törvényben megállapított büntetés halál, ehelyett életfogytig tartó vagy tíz évtől tizenöt évig terjedhető börtön, b) ha a törvényben megállapított büntetés életfogytig tartó börtön, ehelyett öt évtől tizenöt évig terjedhető börtön, c) ha a börtönbüntetésnek a törvényben megállapított legkisebb mértéke öt év vagy ennél hosszabb, ehelyett öt évnél rövidebb, de legalább egy évig tartó börtön,
