Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

257. szám. 281 hajtásának feltételes felfüggesztését, a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítést stb. A Bp. 385. §-ának utolsó bekezdése értelmében az anyagi semmisségi okot csak akkor lehet hivatalból figyelembe venni, ha az a vádlott hátrányára valósult meg. A javaslat 66. §-a nem tartalmaz ilyen korlátozást, vagyis az anyagi büntetőtörvény alkalmazása körül elkövetett tévedést a fellebbezési bíróság, ha az ügy az illet 3 vádlottra vonatkozó fellebbszés folytán egyáltalán eléje került, mind a vádlott előnyére, mind pedig hátrányára hivatalból orvosolja. Anyagi jogszabálysértést szabályoz a 66. § (2) bekezdése is, de a (2) bekezdés alá eső anyagi jogszabálysértés nem büntetőjogi, hanem magánjogi természetű, amennyiben a magánjogi igényekre vonatkozik. Ezen a ponton a javaslat fenntartja a rendelkezési elvet, tehát az ebben a vonatkozásban fennforgó anyagijogi tévedést csak fellebbezés esetében nyilváníthatja orvosolhatónak, t Ki kell emelnem, hogy a 66. § alá eső anyagi jogszabálysértések megállapításával kapcsolatban a fellebbezési bíróság — eltérően a Bp. 423. §-ának második bekezdésétől — az elsőfokú ítéletet nem semmisíti meg, hanem azt megváltoztatja. A Bp. 423. §-a ugyanis különbséget tesz az ítéletnek jogi okokból történő megsemmisítése (második bekezdés) és ténybeli alapon történő megváltoztatása (harmadik bekezdés) között. A javaslat ezt a megkülönböztetést az egyszerűsítés kedvéért elejti és ezáltal a fellebbezési ítélkezést némileg megkönnyíti, mert sok esetben nem könnyű annak eldöntése, vájjon az ítélet megsemmisítésének vagy megváltoztatásának van-e helye. Az élet közönséges felfogása és a mindennapi nyelvhasználat a jogi értelemben vett megsemmisítés kifejezésével nem is él. A »megsemmisítés« kifejezés pedig a laikus számára sokkal többet jelent, mint amennyi annak jogi tartalma. A Bp. 423. §-ának második bekezdése értelmében meg kell semmisíteni az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében, ha az ítélőtábla az elsőfokon kiszabott háromévi fegyházat pl. hat hónappal leszállítja, vagy ha az első fokon kiszabott 200 Ft pénzbüntetést 100 Ft -tal felemeli, holott az ilyen elintézést a nemjogász sohasem fogja az első fokú ítélet megsemmisítéseként értékelni. A 67. §-hoz. Fentebb már reámutattam arra, hogy a fellebezés azon az alapgondolaton nyugszik, hogy a fellebbezési bíróság a helyes ítélkezés több biztosítékával van felruházva, mint az első fokon eljárt bíróság. De reámutattam arra is, hogy ez a feltételezés csupán a jogkérdésben áll megnyugtató alapon. A tényállás helyes megállapítására ellenben szabályként alkalmasabb az elsőfokú bíróság, mert a bizonyítás közvetlenül megy végbe előtte, mint a fellebbezési bíróság, amely rendszerint az iratok alapján ítél. Éppen ezért a 67. § főszabálya az, hogy az alsófókú bíróság által megállapított tényállás a fellebbezési bíróságra kötelező, tehát a fellebbezési bíróság köteles ítéletét azokra a tényekre alapítani, amelyeket az elsőfokon eljárt bíróság valóknak fogadott el. E ténymegállapítás jogi következményeinek levonása terén azonban a fellebbezési bíróságnak természetesen szabadkeze van. * Az alól a szabály alól, amely szerint az elsőfokon megállapított tényállás a fellebbezési bíróság számára kötelezően irányadó, többrendbeli kivételt kellett tenni. Ha ugyanis a fellebbezési bíróság akár közvetlenül, akár kiküldött (megbízott) bíró útján bizonyítást foganatosított, fel kell jogosítani a fellebbezési bíróságot, hogy e bizonyítás eredményét értékelje, mégpedig az elsőfokon már foganatosított bizonyítással való összefüggésében. A fellebbezési bíróság tehát ilyen esetben mérlegelheti és mérlegelni köteles, hogy a bizonyítás kiegészítése megerősítette-e az elsőfokon végbement bizonyítás eredményét, illetőleg arra Országgyűlési iromány, 1947—1951. IV, kötet, 36 /