Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

282 257. szám., mennyiben hatott ki azt módosító vagy megdöntő erővel. Az első kivétel az elsőfokú ténymegállapítás kötelező hatálya alól tehát az az eset, ha a fellebbezési bíróság bizonyítást rendelt el és foganatosíttatott. Meg kell továbbá engedni a fellebbezési bíróság számára és erre a Bpn. 33. és a II. Bn. 33. §-a értelmében ezidőszerint a semmiségi panasz elintézése körében is mód van —-, hogy az elsőfokú ténymegállapítást hiányosság, homályosság, iratellenesség vágy helytelen ténybeli következtetés esetében az iratok alapján kiegészítse, illetőleg módosítsa. Mindezekben az esetekben ugyanis nem arról van szó, hogy a fellebbezési bíróság az elsőfokon végbement bizonyítékokat, amelyeket ő közvetlenül nem észlelt, az elsőfokú bíróságtól eltérő módon értékelje, holott a közvetlenség elve alapján csupán ezt kell kizárni. Arra azonban nyugodtan fel lehet jogosítani a fellebbezési bíróságot, hogy a bizonyítás eredményének felülmérlegelése nélkül maguknak az iratoknak alapján helyesbítse, illetőleg egészítse ki az elsőfokú ténymegállapítást, ha az hiányos, homályos, az iratok tartalmával ellentétes vagy helytelen ténybeli következtetéseken nyugszik. Ha pl. az elsőfokú bíróság magánlaksértés esetében nem állapított meg tényállást abban a kérdésben, vájjon a bűncselekmény éjjel vagy nappal követtetett-e el, holott ez annak minősítése szempontjából szükséges, de az elsőfokú tárgyalás jegyzőkönyvéből világosan megállapítható, hogy a tanuk vallomása, esetleg a vádlott beismerése szerint is, a magánlaksértés éjfélkor követtetett el, reá kell bízni a fellebbezési bíróságra, hogy a ténymegállapítást ilyen irányban kiegészítve, a törvényszerű minősítést alkalmazza. Ugyanez lesz az eset akkor is, ha az elsőfokú ítélet a tanúvallomásokat tévesen, vagyis a jegyzőkönyv tartalmától eltérően idézi. Mindezekben és a hozzájuk hasonló más esetekben a fellebbezési bíróság a ténymegállapítást a közvetlenség elvének sérelme nélkül kijavíthatja és az ügyet érdemben eldöntheti. Erre a kivételre utal a 67. § (2) bekezdése.. Ha azonban az említett tényállásbeli hibák az iratok alapján nem javíthatók ki kétségtelen biztonsággal, a § (4) bekezdése értelmében a fellebbezési bíróságnak az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyeznie és az eljárt bíróságot új határozat hozatalára kell utasítania. Eljárási természetű biztosítékot tartalmaz a § (3 ) bekezdése, amely szerint ha a ténymegállapítás kiegészítése (helyesbítése) az iratok alapján, tehát a fellebbezési tárgyaláson történik meg, mégpedig a vádlott terhére kiható módon : a védőt meg kell hallgatni, illetőleg védőt kell a vádlott számára kirendelni. A 68. §-hoz. A 6(3. § azt az esetet szabályozza, amelyben a fellebbezési bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapúivételével csupán az abból eredő jogi következtetések (bűnösség, minősítés, büntethetőséget kizáró ok, büntetés, magánjogi igény) tekintetében, tehát kizárólag jogi vonatkozásban tér el az elsőfokú bíróság ítéleti döntésétől. Minthogy azonban a 67. § értelmében a fellebbezési bíróság ~- már csak kivételes esetekben — maga is állapíthat meg tényállást, illetőleg a tényállást kiegészítheti vagy módosíthatja, a javaslatnak szabályoznia kell azt is, hogy ilyen esetben a fellebbezési bíróság szintén megváltoztathassa az elsőfokú ítéletet. A 68. § tehát az ítéletnek ténybeli alapon történő megváltoztatására vonatkozik. Azok a jogi viták azonban, amelyek ezidőszerint a megváltoztatás és a megsemmisítés kérdése körül felmerülnek, a javaslat rendszerében megszűnnek, mert a javaslat mind jogi, mind ténybeli okokból megváltoztatást rendel. A 69. §-hoz. A fellebbezési tárgyalás eredményéhez képest alaptalannak talált fellebbezést e § értelmében el kell utasítani éppenúgy, mint az elkésett, a törvényben kizárt vagy a nem jogosulttól eredő fellebbezést. A 70. §-hoz. A Bp. 424. §-a meglehetős bonyolult módon szabályozza azt .