Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.
1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről
280 • 257. szám, \ ' 418. §-ának második bekezdése szerint az előadó a fellebbezés szabta keretben adja elő az ügy állását. Minthogy a javaslat elejti a reformatio in peius tilalmát és sokkal tágabb elbírálási lehetőséget biztosít a fellebbezési bíróság számára, mint a bűnvádi perrendtartás, az ügy előadása sem szorítható a fellebbezés keretei közé. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy az előadásnak pl. több vádlott esetén — kivételektől eltekintve — nem kell kiterjeszkednie azoknak a vádlottaknak az ügyére, akikre nézve az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az előadásnak tehát ha nem is a fellebbezés által megszabott körre, de mindenesetre az ügy elbírálásához szükséges mértékre kell szorítkoznia. A Bp. 418. és 419. §-ai különböztetnek aszerint, vájjon a fellebbezési főtárgyalást a vádlott kihallgatása nélkül, a vádlott kihallgatása mellett, illetőleg részleges bizonyításfelvétel avagy a bizonyítás teljes megismétlése mellett tartják-e meg. A javaslat rendszerében nincs szó a bizonyítás teljes megismétléséről. Ennélfogva 64 §-a a tárgyalás menetét jóval egyszerűbben szabályozza a szerint, hogy vétetik-e fel bizonyítás a fellebbezési tárgyaláson vagy sem. Ha a bizonyítás kiegészítése nem közvetlenül a fellebbezési tárgyaláson történik, hanem kiküldött vagy megbízott bíró útján ment végbe, ez az egyes tárgyalási cselekmények sorrendjére nincs befolyással, mert ilyenkor a bizonyítás eredményét az előadás keretében kell ismertetni. A 64. §-szal kapcsolatban még azt kell kiemelni, hogy a fellebbezési tanács vegyes összetételére tekintettel a javaslat 23. és 24. §-ában foglalt rendelkezéseket a fellebbezési tárgyalásra is megfelelően alkalmazni kell. A 65. §-Koz. A javaslat 65 —69. §-ai a fellebbezési tárgyalás alapján hozható határozatokat szabályozza. A 65. § mindenekelőtt megállapítja, hogy ha a tárgyalás előkészítéséhez szükséges, tehát az 50. § értelmében az elnök hatáskörébe utalt intézkedés tárgyaláson kívül vagy az 51. § értelmében tanácsülésben nem történt meg, annak pótlásáról a tárgyaláson kell gondoskodni. Ugyancsak tárgyaláson kell intézkedni a tanácsülési hatáskörbe utalt tennivalók tekintetében is, ha a tanácsülés -— akár mulasztás folytán, akár azért mert az ügy nem került tanácsülésbe,— nem intézkedett. Ebben a vonatkozásban is felmerül az a kérdés, hogy ha eljárási jogszabálysértésre alapított fellebbezés tárgyaláson kerül elintézésre, minden esetben hatályon kívül kellj en-e helyezni az ítéletet, vagy pedig ha az ügy érdemben elbírálható, érdemi elintézéshez lehet-e juttatni a fellebbezést. A 65. § e részben az 56. § (5) bekezdésének megfelelő rendelkezést tartalmaz és kimondja, hogy ilyen esetben az elsőfokon hozott ítéletet nem kell új eljárás elrendelése mellett hatályon kívül helyezni, hanem az ügyet érdemben el kell bírálni és az eljárási jogszabálysértést csupán meg kell állapítani. A szabályozás nak ez a módja egyfelől biztosítja az ügy mielőbbi befejezését, másfelől azonban lehetőséget ad arra, hogy a fellebbezési bíróság az első fokon eljárt bíróságot a jövőre nézve kellőképen kioktassa. A 66. §-hoz. Amint azt már a fentebb kiemeltem, a javaslat nem ismer semmisségi okokat és a jogszabálysértések egyes eseteit nem a fellebbezés bejelentésével kapcsolatban, tehát a fellebbezésre jogosultnak szóló szabály erejével, hanem a fellebbezés elintézésével összefüggésben a fellebbezési bírósághoz címzett szabályban állapítja meg. Lényegüket tekintve a 66. § (1) bekezdésében a)—d) pontok alatt felsorolt anyagi természetű jogszabálysértések megfelelnek a Bp. 385. §-ában és az azt kiegészítő későbbi jogszabályokban felsorolt anyagisemmisségi okoknak, de tágabb és hajlékonyabb szövegezésben. Ami különösen a d) pontot illeti, annak fogalmazása felöleli a büntetés kiszabása körében vagy azzal kapcsolatban alkalmazandó intézkedéseket is ? tehát pl. a büntetés végre-
